Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1982 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1982-11-01 / 6. szám

hanem kövessenek. Jöjjenek velünk Jézus Szeretetének megvonásában. Hisz így mondta a mi Urunk: „Ez az én parancsom, hogy szeressétek egy­mást, amiképpen én szerettelek titeket.” (Jan. 15, 12.) Ezt a „szeretetet” nevezi Lékay „új vallás­nak”, mert sem ő, sem békepapi egyházszer­vezete a Jézusi szeretetet nem ismeri. A bün­tetést és a kegyetlenséget igen. Azért hát imádkozzanak sokat értünk.'» Eddig a levél és ezt azért közlöm Magával, mert már jó ..tíz­ éve kérte, hívta, imádkozta a „GURUSONYI FÉNY” érkezését. Hát itt van... megjött és mindenki megkaphatja, aki a Fénybe áll. Csak ezt akartam közölni és további mun­kájához jó egészséget kivánok, Isten áldásá­ért pedig imádkozzunk együtt. Magyar sze­retettel köszönti: (aláírás) * * * Kedves Főtisztelendő Uram — Magyar Testvérem. Itt válaszolom meg levelét és azt a hozzám érkező Istenáldás ajándékának veszem. Köszönöm hívását is az „együtt-imádko­­zásra”. A nemzetért, megmaradásunkért és az otthoni szerető és hívő Testvéreinkért. D­e bár sok olyan pap lenne az emigrációban, mint Maga, aki bátran áll a „GURUSZNYI FÉNYBEN”. Aki nem ostoroz, nem gúnyol és nem gyűlöl a judai­ keresztények ítéletével, hanem a názáreti Jézus Urunk, jó Pásztorunk munkatársaként dolgozik az „élő kenyér” és a Vele azonos vérünk erejével. És igaza van otthoni paptársának, mert így irányít minket Jézus Urunk fénye mindenütt a nagy világ­ban. Otthon is, Európában is és Délameriká­­ban is megjön a Fény, csak kérni kell és hinni kell. . . és a Fényben álló istenfiak so­kasága ellen semmit sem tehetnek a gyűlöl­­ködők. Ezzel búcsúzom is és kérem Boldogasszo­nyunkat, hogy segítsen minket az Ő nagy kegyelmével. Adjon jó erőt, egészséget ma­gunknak is és minden jó olvasónknak is, hogy az „érett gyümölcsök”, mind-mind az új életre ébredt Magyar Nemzet kosarába szedve, táp­­láják a Magyar Jövőt. Így lesz a GURUSONYI FÉNY magunk és utódaink boldog napjainak éltetője, az Uj ciklus, a MAGYAR JÖVŐ ÚJ ESZTENDEJÉ­NEK kezdete. Igaz testvéri szeretettel: prof. Badiny Jós Ferenc TURUL Érdekes név. Két részre osztja a magyaro­kat. Vannak, akik csak valami „sasféle” madárnak vélik, mások meg hisznek a kariz­­matius hagyományokban és a magyarság eredetmondájában szereplő Isteni Ősünknek tartják. Eddig csak a gyönyörűségesen szép — „EMESE ÁLMA” című hagyományunkból ismertük a Turult. Napjainkban különösen megismerjük megint, mert egy „új” Arany János — SZŐLLŐSI SÁNDOR — ékes stró­fái lélekemelő módon visznek minket vissza EMESÉHEZ és hálás köszönet illesse a ké­szítőket is érte. (Gyímesi Kásás Ernő, Nemes­­szeghi Jenő és Szatmári István a jeles készítői a szép kiadványnak.) Szőllősi Sándor így regéli Emese álmát: „Elmondta Emese az öreg Bendének álmát — lefolyását kínos éjjelének. Miként szállt le hozzá egy TURUL az égből fején koronával napsugár kévéből. Hogy ereszkedett le ágyékára lágyan s utána, mint indult onnan patak-áram, amely folyt sebesen a Kárpát tájára s annak kapujánál hirtelen megálla.” Aztán azt is megtudjuk a lánglekű költő­től, hogy ki is, mi is az a TURUL, mert nagyon szépen leirja ezt is, így: „A TURUL, Napisten képmása, jelképe. Tiszteli, ápolja Túrán minden népe, amióta csak a történetet rója számtalan évektől, sokezer év óta.” Milyen érdekes, hogy a költők — az isteni ihlet útján — vagy talán mélységesen el­merülő, tisztánlátó intuícióval cáfolhatatlan igazságokat írnak és ezt éppen itt, a TURUL-ra mondhatjuk. A költő azt állítja, hogy a TU­RUL a NAPISTEN mása. Vizsgáljuk meg ezt racionális módszerekkel. Vegyük elő a szószármaztatást és a hozzá kapcsolható ős­történeti adatokat. Úgy véljük mindenki ismeri az ázsiai hagyományokat, ahol a kínai császárok, a japán uralkodó és a hun királyok is királyi titulusként viselték a „NAP FIA” címet. Az egyiptomi fáraók is hasonlóképpen, A ma­gyarsághoz vonatkoztatható mezonotámiai kultúrkörökben is ugyanezt találjuk és éppen LUGAL-ZAG-GI-LI nevű sumir király kulti­kus poharának a feliratában — mint királyi titulust: „NAPISTEN KUS­A”. (A felirat képjeleit bemutattam „MAH­­GAR A MAGYAR” c. könyvem 21. oldalán. Bp. As. 1976.) A babiloni vallás mindenhatója — MAR­­DUK Isten — neve az okiratokon nem Mar­­duknak van írva, hanem így: 167 Győz a Magyar Isit

Next