Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1984 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1984-03-01 / 2. szám
La Raiz Ancestral ŐSI GYÖKÉR Magyar Kulturális Szemle Revista Bimestral de la Cultura Megjelenik kéthavonként. Húngara XII. év. 2. szám. márc.-ápr. 1984. Director: Prof. Francisco Jos Bading KERESSETEK.. KUTASSATOK.! Buzdított minket Körösi Csoma Sándor, akinek emlékére írjuk e sorokat. Születésének kétszázadik évfordulójához érkezve, idézzük magát Körösi Csoma Sándort: ,,Én a székely nemzetség szülöttje vagyok. Ez a magyar nemzet azon részéhez tartozik, mely a kereszténység negyedik századában, a régi Dáciában telepedett le s jelenleg Erdély nagyfejedelemségét lakja. — vallotta Kennedy angol századosnak írott jelentésében. Tibeti szótárának címlapján „Siculo-Hungarian of Transylvania” — „erdélyi székelymagyar” minősítés áll neve után. Erdélyben, a Kőrös községben született Körösi Csoma Sándor, 1784. április 4-én, a zord idegenben, hazájától huszonkét évi távollét után, 1842. április 11-én halt meg. Életének Dardzsilingben lefolyt utolsó napjairól Dr. Archibald Campbell orvos tudósít bennünket. Campbell vallomása szerint Körösi Csoma Sándor gondolatai a „dardzsilingi szalmaágyon”, a halálos lázálom napjaiban a „megválás mély medrei”-ben, az ázsiai út és az őshaza körül kavarogtak. És „látomásos szemmel” szülőföldjét, ifjúságát idézte fel. A magyar tudomány hőse Körösi Csoma Sándor Lhasza gazdag könyvtárát látta lelki szemei előtt. Terveket, álmokat szőtt, hogy a dalai láma fővárosának gyűjteményeiben szerzett fontos adatok útmutatását követve elérkezik a török-mongol népek őshazájába, ahonnan felfogása szerint elődei, a hunok elindultak. „Ez az ország — írja Campbell — vélekedése szerint észak-keletre kell feküdjék Lhászától és Khan tartománytól, Kína nyugati határvidékén. Eljutni oda, ez volt legforróbb vágyakozásainak végcélja.” Sajnos — nem tudott eljutni oda, pedig — ha elérte volna vágyai célját és alaposságával fel tudta volna deríteni a „magyarok eredetének helyét”, ma bizonyára nem hirdethetnék a fanatikusok azt, hogy „finnugorok” vagyunk. Dr. Érdy így nyilatozik róla : «34 éves korában, s 13 élő és holt nyelv ismeretével elindult Erdélyből Törökországon és Perzsián keresztül, hogy felkeresse a magyarok őshazáját és megtalálja az ujgurokat. 1821-ben Buharába indulása előtt, Teheránban, tudományos végrendeletet írt, s Csorna az utána következő kutatókat arra utasítja, hogy vizsgálódásaik folytatása végett — idézem — „a mi Eletink legrégibb hazájába, nagy és kis Buháriába” menjenek. A Csornára visszaemlékező tanárának — Benkő Ferencnek — könyvéből kiderül, hogy Nagy- Bukária Turkesztánt, Kis-Bukária pedig a Kínához tartozó Kelet Turkesztánt, a Tarim völgyét, az ujgurok hazáját jelenti. (Dr. Érdy Miklós: Belső Ázsiai utam az ujgurok hazájába N.Y. 1983. A szerző kiadása, 5. oldal.)» Tudjuk jól, hogy Vámbéry és a Széchényi- Lóczy expedíció is Körösi Csoma utasítása és végrendelete szerint igyekezett a megjelölt ázsiai területekre, de az Ujgurok hazájába egyik sem jutott el. Valóban dicséret illeti kortársainkat, mint K. Nagy Gyulát és Dr. Érdy Miklóst, akik a jelenlegi kínai — korlátozott — turista lehetőségek ellenére is, felkeresték az ujgurok földjét és onnan értékes kutatási eredményekkel tértek vissza. Biztosak vagyunk abban, hogy ezek az utazások csak bevezetői a további kutatásoknak. Dr. Érdy rádióelőadásaiban és sajnos csak gépírásos szaksorosításban kiadott tanulmányban számolt be útjáról, de ez is feltétlenül elegendő arra, hogy a tudományos körök figyelmét felhívja és talán felszólítsa a kutatási igyekezetet is, a magyar őshaza e tájon való keresésére. Hiszen tudat alatt szól is hozzánk Körösi Csoma Sándor ma is. Ezt bizonyítja az a tény, hogy nagyon sok magyar zarándokol el sírjához Dardzsilingbe. Ahogyan elismerésünk és hálánk száll a kutató K. Nagy Gyula és Dr. Érdy felé, úgy megemlékezünk két fiatal előfizetőnkről is — Czedik Csabáról és Arany Éváról, akik szerkesztőségünknek beküldték azt a megható, színes fényképeket, ahol Körösi Csorna sírjánál való imádkozásuk és a nemzeti színű szalagos virágcsokor bizonyítja azt, hogy Csorna Sándorunk üzenete él a magyar fiatalság lánglelkében. Így emlékezik egy fiatalunk Körösi Csoma Sándorról: 33