Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1984 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1984-11-01 / 6. szám

// ŐSI GYÖKÉR La Raíz Ancestral Magyar Kulturális Szemle Re­vis­ta Bimestral de la Cultera Megjelenik kéthavonkest. Hú­ngara XII. évf. 6. szám. nov.-dec. 1984. Director: Prof. Francisco Joa Badiny Koppány Gurusánya A káldeusok hite szerint Gurusánykor éri végét a „sötétség”. Legyőzi az örökkévaló és újra, meg újra megújuló Fény. Ők adták en­nek a mindig győzedelmes s újra kezdődő naperőnek a TURULLU nevet, melynek je­lentése „fény-ifjú”, vagy „ifjú-fény”. Akár­hogy értelmezzük , minden értelmezés és magyarázat visszavezet az égi forráshoz. Oda, ahonnan ered az „ifjú-fény”. A „fény-ifjú” szülőanyjához, akit a káldeusok is és a po­­gánynak hirdetett magyar ős vallás hívői is „A FÉNY SZÜZE” néven ismertek. Ne zavarjon meg senkit a nekünk ta­nított történelem lapjainak NAPISTEN kife­jezése. Nem szabad itt egy Jehovához hason­ló, egyedülálló férfialakot betenni a jelalko­tás módszerébe Napistenként. A régi káldeus és hun-avar­ magyar hiedelem szerint a Nap­erőben bent van az alkotó, teremtő és meg­tartó Isten. Neki pedig nem tudunk mi — emberek — nemiséget adni, mert őbenne él együtt az Atya és az Édesanya, meg az új­­raszülető „ifjú” is, a TURULLU. Ha azt mond­juk „NAPISTEN”. . . az Atya-Anya-Gyermek szentháromságát kell együtt érteni benne. Sok régi népnél — különösen az anyajogú társa­­dalmúaknál — inkább az anyaság fogalma volt kihangsúlyozva a Napisten­t jelentő szó­ban. Talán így maradt meg a szavak nemi­ségét megőrző német nyelvben máig is a „die Sonne”. . . vagyis a nőnemű Nap hiedelme. De az ősi hitben a TURULLU az igazság újraszületését is jelenti és ez a hiedelem testet öltött a názáreti Jézus megszületésével, aki így mondta: „Én vagyok az ÚT, az IGAZSÁG és az ÉLET”. (János 14, 6.) Rajta kívül csak a Napistenről állíthatjuk ezt, mert Ö pergeti „napjainkat”... így adva utunkat. Ö az „igazság” is, hiszen a Fény az igazság forrása és napfény nélkül nincsen „élet”. Tehát a TURULLU nekünk az Út, az Igazság és az Élet. De­­ véletlen lenne az, hogy a magyarság eredetmondája is a TURULLU-hoz megy vissza... ? Véletlen lenne az is, hogy az eredetünk ahhoz a TURUL MADÁRHOZ fűződik, mely a sokezer évvel a magyarságot megelőző káldeusoknál is megtalálható az „ifjú-napot”, az „ifjú-fényt” magasba lendítő Napmadárként? A történelemnek lehetnek — de a hagyománykincsnek nincsenek véletle­nei. Akárhová megyünk ásni, ahol a KU­­MAH-GAR-RI-ES (hatalmas, erős nemzetség a jelentése e káldeus szónak) — népeink lak­tak, mindenütt megtaláljuk­­az u.n. „anya­istennő” ábrázolásokat. De nem „oltárokon”, hanem a családi közösségben. Gáboriné Csánk Vera: „Az ősember Magyarországon” (Bp. Gondolat, 1980.) c. könyvében arról tudósít, hogy a Bodrogkeresztúron végzett ásatások „gravetti” kultúrája, már az i.e. 25.000 évek körül, anyaistennő szobrocskákat készített, ahol is a Kárpátmedence­i őslakosság családi tűzhelye körül fordulnak elő e régi hiedelem bizonyítékai. Torma Zsófia: „Sumér nyomok Erdélyben” (Magyar őskutatás Kiadván­ya, Buenos Aires, 1972) c. nagyszerű gyűjteménye pedig a „ba­biloni emlékek” sorában mutatja be a Napis­tenre vonatkozó ősrégi szimbólumokat a tor­­dosi műveltség feltárásának eredményeiként. Az Anyaistennő jelképezése már azt bizonyít­ja, hogy a hiedelem ismeri az „ifjú-fény”, vagy „fény-ifjú” fogalmát, hisz „újszülött” csak anyától eredhet. A magyarság Turul-madaras eredetmondá­­sa tehát iszonyú régi hagyományt őriz és ment át az Igazságnak és az Életnek. A magyar uralkodók TURUL NEMZETSÉGE pedig nemcsak a hagyomány ősiségére utal, hanem arra élteti az uralkodó szakrális kötelességeit, aki — mint a TURUL leszármazottja — már nevében is a NAP-FIA, hiszen TURULLU — TURUL a régi — ma káldeusnak, vagy sumir­­nak nevezett — nyelvünkön a „fény-ifjút”, a „Nan-fiát” jelenti. Ez a szakrális öntudat pedig mindaddig élt az Árpád Házban, amíg az ó-testamentomi hagyomány be nem takarta a tudai-keresztény római vallás­­t és a ma­gyar ősiségnek mindenben idegen és ellen­kező előjelű — erőszakos térítésével. Gurusánykor emlékezzünk tehát. Vizsgál­­juk meg történelmünket. Keressük meg azt az időpontot ahol veszendőbe ment e szak­rális hagyomány és talán azt a személyt is, aki az utolsó volt ennek megtartásában. Ugyanis Gurusánykor győz a Fény a sötét­ség felett és vele az igazság is, hiszen így 161

Next