Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1987 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1987-01-01 / 1. szám

kéz — el akarja törülni a föld színéről. Meg­­kínzás, kényszermunka, rabszolgaság, szel­lemi és fizikai kiirtás ma olyan fogalmak, amiket az emberiség úgy gyakorol, mintha ezek mind hozzátartoznának a normális élet­hez. Egydül a „szenvedő alanyok” ordítanak, de hangjuk lassan elnémul. Erejük egyre fogy és az emberiség „boldogítására” alakult val­­lásoknál is süket fülekre talál a szenvedők hangja. A fájdalom és a szomorúság a Magyar Nem­zet részére itt kezdődik, mert elmondhatjuk, hogy „EGYEDÜL VAGYUNK”. Az idegen nemzetek által kiirtásra ítélt erdélyi és felvi­déki magyarokkal senki sem törődik. Nincs vallás és nincs nemzet, mely segítene rajtuk. A mai csonka Magyarország a szovjet és a marxista kizsákmányolás koncaként sorvad. Népünk tragédiájáról , az otthoni „hervadás­­ról” ékesen beszámol e számunk. 8. oldalán indított közlemény. Mit várhatunk hát az Új Esztendőtől... ? (Persze itt, e feltett kérdés nem az emigrá­cióban, „szabad földön”, bőségben, jólétben és szabadságban élő magyarokra vonatkozik, hanem a MAGYAR NEMZETRE, mely a sír szélén áll.) Mivel senki sem segít rajtunk ? Magunk­nak kell sorsunkat a kézbe vennünk. Mikép­­pen a székelyek „kalákában” építették a fész­küket — vagyis összefogták az erejüket — talán nekünk is ez lenne az egyetlen módszer az újraéledésre. De kik vennének részt ebben a Magyar Nemzeti Kalákában... ? Az „otthoni” helyzet kétségbeejtő. Az ural­kodást végző, de magyar állampolgárként működő ..idegen kisebbség” testileg, lelkileg, szellemileg lezüllesztette a magyar népet. Ennek az állapotnak egyetlen haszonélvezői a vezetőállásokban lévő ..idegen érdeket szolgálók”, akik ma elfoglalták a régi, feudál­­kapitalista Magyarország idegen arisztokrá­ciáiénak és — szintén idegen érdeket szol­gáló — főoaosá°ának helyét s ma ugyan­azokat a kiváltságokat élvezik, mint ami a feudálkapitalizmust ékesen ápoló Habsburg terror szolgálóinak tulajdonában volt. Ha va­laki kétségbe vonná ezt az állítást, vizsgálja meg az otthoni helyzetet. . Kaparjon” meg minden vezetőállásban és a diplomáciában szolgálatot teljesítő személyt s látni fogja, hogy — csaknem 90%-a ennek a rétegnek nem magyar eredetű és hitvilága is igen messze esik a magyari lélektől mert vagy atheisták, vagy zsidók, vagy az oláh orthodo­­xia neveltjei. A kormányzat részéről magyar „nemzeti” nevelésről tehát, szó sem lehet. Nemzeti­­tudat — olyan, pl. mint a szintén marxista Romá­niában van — nem keletkezhet, mert, aki erről beszél, máris „náci-facsiszta” listára ke­rül s ennek következményeit már ismerjük. Csak egy adat szolgáljon bizonyítékul: a „nem magyar”, hanem idegen érdekű, vallású és magyargyűlölő Rákosi és az őt követő hason­ló rendszer több „nemzeti érzésű és a Magyar Nemzet érdekében dolgozót” (katonát, értel­miségit és munkást) irtott ki, mint amennyit Népünk — ebben a szerencsétlen — második világháborúban elvesztett. És mi volt a bűnük ezeknek... ? Semmi más, mint a hogy olyan magyarok akartak lenni Magyarországon, mint amilyenek a románok Romániában, vagy a zsidók Izraelben. Láthatjuk ebből, hogy a mai Magyarország „magyarellenes” vezetői szemében „halálos bűn” az a nemzeti érzés, ami Romániában is és Izraelben is nem­csak a legnagyobb erény, hanem a nemzet­építés alapköve. Ezt, a „magyar nemzetiességnek az ALAP­JÁT”, robbantotta szét Rákosi és Kádár rend­szere. Ez pedig, a Magyar Nemzet megma­radásának a szempontjából, egy igazi atom­bomba. Lelkünkből feltör a kérdés: MIT TE­GYÜNK. . .? Mit tegyünk, hogy életre kelljen a Magyar Megújhodás. . . a Magyar Guru-Suny Új Esz­tendeje. . . a MAGYAR KALÁKA. . .? Mit tegyünk, hogy — amint a 8. oldalon indított cikkünk okos szerzője írja — az ön­nevelésben összekötőnk a nemzettestvéri SZE­RETET legyen... ? Mit tegyünk azért, hogy a magyar­ lélekben elinduljon valami olyasmi, ami nem „új ideológia”, nem politika és olyan se, amire az „ideológia-ellenességet” rá lehet fogni. Mert valami kell. Valami uj. Valami Isteni. Más nem segít. Csak önmagunkra számíthatunk. Tehát CSAK.. . önmagunkból kell életre kell­­ni ennek a „valami Uj”-nak, ami megmen­tünk lehet. Sokan a Magyar Vallásban látják az egyet­len lehetőséget. Hiszen ez ideális is lenne, mert akkor a Magyarság egyenlő elbírálás alá esne és azonos gondolkodású is lenne, mint a zsidó nép. Mert — ha megkérdezel valakit Izraelben: „milyen nemzetiségű vagy...” — „zsidó”... feleli a kérdezett. „És milyen a vallásod...?” A felelet ismét az: „zsidó”. Ugyanez a helyzet Romániában is, ahol a román orthodoxia (pravoszláv) nemzeti vallás lett. Hát valóban ideális lenne magyarul is így felelni, ha kérdeznek: „milyen nemzeti­ségű vagy...?” MAGYAR... és „milyen a vallásod...?” ...„az is magyar”. Ezzel a módszerrel a „nemzetiesség” tulaj­donképpen magát a „vallást” képezi, hiszen a zsidóknál is így van, az oláhoknál is és az angoloknál is... az „anglikán” vallással. De igen nehéz dolog a MAGYAR VALLÁS­RA való visszafordulás. Itt ne gondoljon sen­ki „sámánokra” vagy a „leáldozásra”. Ez a magyaroknál sohasem volt. A magyarok i.sz. időktől kezdve a názáreti Jézus tanítása sze­rinti hitet követték és legnagyobb ünnepük éppen a GURU-SUNY volt, hiszen a NAP FIÁ-val kelttek új életre. Az emigrációs magyarság közönye a judai­­kereszténység nemzetköziségéből ered és

Next