Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1987 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1987-01-01 / 1. szám
kéz — el akarja törülni a föld színéről. Megkínzás, kényszermunka, rabszolgaság, szellemi és fizikai kiirtás ma olyan fogalmak, amiket az emberiség úgy gyakorol, mintha ezek mind hozzátartoznának a normális élethez. Egydül a „szenvedő alanyok” ordítanak, de hangjuk lassan elnémul. Erejük egyre fogy és az emberiség „boldogítására” alakult vallásoknál is süket fülekre talál a szenvedők hangja. A fájdalom és a szomorúság a Magyar Nemzet részére itt kezdődik, mert elmondhatjuk, hogy „EGYEDÜL VAGYUNK”. Az idegen nemzetek által kiirtásra ítélt erdélyi és felvidéki magyarokkal senki sem törődik. Nincs vallás és nincs nemzet, mely segítene rajtuk. A mai csonka Magyarország a szovjet és a marxista kizsákmányolás koncaként sorvad. Népünk tragédiájáról , az otthoni „hervadásról” ékesen beszámol e számunk. 8. oldalán indított közlemény. Mit várhatunk hát az Új Esztendőtől... ? (Persze itt, e feltett kérdés nem az emigrációban, „szabad földön”, bőségben, jólétben és szabadságban élő magyarokra vonatkozik, hanem a MAGYAR NEMZETRE, mely a sír szélén áll.) Mivel senki sem segít rajtunk ? Magunknak kell sorsunkat a kézbe vennünk. Miképpen a székelyek „kalákában” építették a fészküket — vagyis összefogták az erejüket — talán nekünk is ez lenne az egyetlen módszer az újraéledésre. De kik vennének részt ebben a Magyar Nemzeti Kalákában... ? Az „otthoni” helyzet kétségbeejtő. Az uralkodást végző, de magyar állampolgárként működő ..idegen kisebbség” testileg, lelkileg, szellemileg lezüllesztette a magyar népet. Ennek az állapotnak egyetlen haszonélvezői a vezetőállásokban lévő ..idegen érdeket szolgálók”, akik ma elfoglalták a régi, feudálkapitalista Magyarország idegen arisztokráciáiénak és — szintén idegen érdeket szolgáló — főoaosá°ának helyét s ma ugyanazokat a kiváltságokat élvezik, mint ami a feudálkapitalizmust ékesen ápoló Habsburg terror szolgálóinak tulajdonában volt. Ha valaki kétségbe vonná ezt az állítást, vizsgálja meg az otthoni helyzetet. . Kaparjon” meg minden vezetőállásban és a diplomáciában szolgálatot teljesítő személyt s látni fogja, hogy — csaknem 90%-a ennek a rétegnek nem magyar eredetű és hitvilága is igen messze esik a magyari lélektől mert vagy atheisták, vagy zsidók, vagy az oláh orthodoxia neveltjei. A kormányzat részéről magyar „nemzeti” nevelésről tehát, szó sem lehet. Nemzetitudat — olyan, pl. mint a szintén marxista Romániában van — nem keletkezhet, mert, aki erről beszél, máris „náci-facsiszta” listára kerül s ennek következményeit már ismerjük. Csak egy adat szolgáljon bizonyítékul: a „nem magyar”, hanem idegen érdekű, vallású és magyargyűlölő Rákosi és az őt követő hasonló rendszer több „nemzeti érzésű és a Magyar Nemzet érdekében dolgozót” (katonát, értelmiségit és munkást) irtott ki, mint amennyit Népünk — ebben a szerencsétlen — második világháborúban elvesztett. És mi volt a bűnük ezeknek... ? Semmi más, mint a hogy olyan magyarok akartak lenni Magyarországon, mint amilyenek a románok Romániában, vagy a zsidók Izraelben. Láthatjuk ebből, hogy a mai Magyarország „magyarellenes” vezetői szemében „halálos bűn” az a nemzeti érzés, ami Romániában is és Izraelben is nemcsak a legnagyobb erény, hanem a nemzetépítés alapköve. Ezt, a „magyar nemzetiességnek az ALAPJÁT”, robbantotta szét Rákosi és Kádár rendszere. Ez pedig, a Magyar Nemzet megmaradásának a szempontjából, egy igazi atombomba. Lelkünkből feltör a kérdés: MIT TEGYÜNK. . .? Mit tegyünk, hogy életre kelljen a Magyar Megújhodás. . . a Magyar Guru-Suny Új Esztendeje. . . a MAGYAR KALÁKA. . .? Mit tegyünk, hogy — amint a 8. oldalon indított cikkünk okos szerzője írja — az önnevelésben összekötőnk a nemzettestvéri SZERETET legyen... ? Mit tegyünk azért, hogy a magyar lélekben elinduljon valami olyasmi, ami nem „új ideológia”, nem politika és olyan se, amire az „ideológia-ellenességet” rá lehet fogni. Mert valami kell. Valami uj. Valami Isteni. Más nem segít. Csak önmagunkra számíthatunk. Tehát CSAK.. . önmagunkból kell életre kellni ennek a „valami Uj”-nak, ami megmentünk lehet. Sokan a Magyar Vallásban látják az egyetlen lehetőséget. Hiszen ez ideális is lenne, mert akkor a Magyarság egyenlő elbírálás alá esne és azonos gondolkodású is lenne, mint a zsidó nép. Mert — ha megkérdezel valakit Izraelben: „milyen nemzetiségű vagy...” — „zsidó”... feleli a kérdezett. „És milyen a vallásod...?” A felelet ismét az: „zsidó”. Ugyanez a helyzet Romániában is, ahol a román orthodoxia (pravoszláv) nemzeti vallás lett. Hát valóban ideális lenne magyarul is így felelni, ha kérdeznek: „milyen nemzetiségű vagy...?” MAGYAR... és „milyen a vallásod...?” ...„az is magyar”. Ezzel a módszerrel a „nemzetiesség” tulajdonképpen magát a „vallást” képezi, hiszen a zsidóknál is így van, az oláhoknál is és az angoloknál is... az „anglikán” vallással. De igen nehéz dolog a MAGYAR VALLÁSRA való visszafordulás. Itt ne gondoljon senki „sámánokra” vagy a „leáldozásra”. Ez a magyaroknál sohasem volt. A magyarok i.sz. időktől kezdve a názáreti Jézus tanítása szerinti hitet követték és legnagyobb ünnepük éppen a GURU-SUNY volt, hiszen a NAP FIÁ-val kelttek új életre. Az emigrációs magyarság közönye a judaikereszténység nemzetköziségéből ered és