Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1994 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1994-01-01 / 1. szám

A FA NÉVTELEN GYÖKEREINEK AJÁNLOM Alföldi Géza Választottuk Mindenek Urát! Világ Világát, Szép Arcát. Oltalmazzad NIMRUD büszke népét, Atilla földjét, HUNNIÁT! Ezzel az imával zárul "ATILLA ISTEN KARDJA"c. opera, hatalmas kórusban így zengve.A "gonoszok",az ellenzéki saj­tóban, máris mocskolják Levente remek zenéjét,amit Lezsák Sándor csodálatos verseire megalkotott.­ HUN-MAGYAR foly­tonosságról üvöltenek,mert nagyon megi­jedtek. Ugyanis a darab nemcsak alkotóinak mélységes hitét bizonyítja,hanem azt is, hogy őseink sohasem voltak pogányok. Egy Istent hittek és Boldogasszonyuk is volt! Atilla nem volt vérengző átokfajzat,nem bántotta a pápát és Rómát, ellenben kimagasló államférfi és hadvezér volt: mél­tó a világ leg­csodálatosabb népének trónjára!­A "gonoszok" félnek,hogy a darab felrázza nemzettudatunkat, visszaállítja egészséges büszkeségünket,magyar öntudatunkat ! -Hiszen ez az alkotók célja is!­­Ennek elérésére mondjuk el mi is sokszor,nagyon sokszor a fenti imádságot.-Úgy legyen ! -Kint a szőlőnkben, emlékszem rája, deszka kunyhónk előtt állott ör­eg apám diófája. Ha vihar támadt, — szőlőkötözéskor, — dörgött az ég, csattant a villám, füstölt az úton a felpaskolt por, ahogy végigverte a dörgő esőostor, bebújtunk a kunyhóba. Onnan néztem, miként robognak a felhők az égen. Nagyapám a fát leste. Vajon, elbír-e a széllel? Recsegett, ropogott öreg teste, a szél a gályákat csomósan tépte, hullott a zöld dió, áldott termése, mozgott a föld is, ahogy a vihar rázta, de győzte a vihart öregapám konok, törzsekopott diófája. Csak a gyökér kitartson!. . . Még ma is hallom,­­ motyogott nagyapám, s nem lesz baj, gyerek! Dió lehullhat, új tavasszal terem az ág újat, ág is nő a letépett helyére, de ha a gyökér nem bírná tovább, a diófának, kisunokám, vége! Most is vihar, szél tépi, rázza, de állja a vihart Árpád vezér ezeréves, öreg diófája! Kárpátoktól az Adriáig nyúlnak a gyökerek, tapadnak a földre, hogy termés legyen az örök magyar szőlőhegyen, hogy élni tudjon: dió, levél, ágak.. . . . .Adj, Uram, elég erőt a harcos diófának! Lehull ezer dió, millió lesz holnap, letörhet száz ág, ezer nő helyére, s ha tavasz zsendül, kifakad! Uram, csak Te lássad, hogy ezen a véres, küzdelmes harcon a gyökér kitartson! A gyökér kitartson! !

Next