Perthi Magyar Hírek, 1987 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1987-01-01 / 1. szám

PERTHI Registered by Australi« Po«t Publication No. liiBH. 0485 mm Him A NVW<UT-AuS2TRyUAI HAQVAR SZ£RV£2£T£K ftlVATALOS &TE5(7<fie. HUNGARIAN NEWS.OFFICIAL BULLETIN OF THE HUNGARIAN ASSOCIATIONS IN WESTERN AUSTRALIA XIX. évfolyam, l.sz. /206./ 1987 január hó Evi előfizetés: $ 10.00 "... SEMMI SEM KŐTELEZŐ, SEMMI SINCS MEGTILTVA, AMI NINCS MEGTILTVA." Ezt mondta Csurka István előadása folyamán, mely úgy az Egyesült Államokban mint Európában elhangzott. Sok mást is mondott. Előadása mely az Új Látóhatárban is megjelent, nyolc oldal terjedelmű. Sajnos teljes egészében lehetetlen a Perthi Magyar Hirek-ben az előadást lehozni. így csak szemelvény eket adunk olvasóinknak. Gondolom, hogy olvasóink tudják,hogy Csurka Istvánt hazatérése után eltiltották a publikálástól, eltiltották színdarabjait a bemutatástól és ezzel a megélhetéstől fosztották meg. Már ismertettük az okot, melyet a hatóság nyilvánosságra hozott indoklásként. A hivatalos verzió azzal indokolta a letiltást, mert Csurka "az előírások megke­rülésével" Püski Sándor amerikai kiadóval publikáltatott, és mert előadásai a mű­velődési miniszterhelyettes szerint "sértik a Magyar Népköztársaság érdekeit, tor­zított képet adnak közállapotokról..." Az Uj Látóhatár / 1986 Z.sz./ MAGYAR ABSZURDITÁSOK címen hozta az előadást. Ebben olvassuk többek között: " Ezt,aminek mi itt most résztvevői vagyunk, odahaza úgy nevezik: irő-olvasó találkozó. Bizonyos évszakokban, például tavasszal a könyvhét táján és ősszel, az úgynevezett őszi Megyei Könyvhetek idején szakmánybán rendezik ezeket a talál­kozókat üzemekben, szakszervezetekben, könyvtárakban. Vannak irók, amik már erre az új műfajra szakosodtak. Olyan állampolgárok, akiket elsősorban azért lehet író­nak tartani, mert amikor megérkeznek a portás igy szól fel a titkárságra: ,pegjött az iró elvtárs". Ezek alig imák valamit, ezek már csak találkozókra járnak... De azok sem egyszerű képletek ám, akik mint olvasók vannak jelen ezen a találkozón. Ahogy az iró nem valódi iró, ugyanúgy a jelenlevő olvasó sem valódi olvasó. Illetve csak erre az időre az, amig a találkozó tart. Addig olvasó. Úgy ül ott, mintha ol­vasó volna. Elvállalta a szerepet, hogy amig a rendezvény tart, olvasónak adja ki magát. Miután azonban az iró elhagyta a terepet, visszavedlik azzá, ami. Szerszám­lakatossá, kontírozó könyvelővé és bizton reméli, hogy most aztán legalább egy esz­tendeig békin hagyják és nem kell az irodalom kérdéseivel foglalkoznia. Ezzel az ironikus bevezetéssel csupán a magyar élet szolid abszurditását sze­rettem volna jellemezni. Azt a furcsa, pangó állapotot amelyikben a szavak nem azt jelentik, amit természetüknél fogva jelentenük kellene,omit eddig jelent ettek,hanem valami képtelenséget takarnak el. A mai magyar éltének ez a csendesen pangó ab­szurditás a legjellemzőbb tulajdonsága. Van a történések mélyén valami csendes, alig-alig sértő, bárgyú és ásitó abszurditás. Ennek az abszurditásnak nincs éle, fenyegetése, nincs benne sok felháboritó elem és nincs benne annyi agresszió, mint egyéb abszurditásokban... Ennek az abszurditásnak éppen az a jellemzője, hogy nem nagyon sérelmezhető. A viszonyok jobbak, mint másutt a környezetben. Az életszín­vonal elfogadható. Az embereket nem zaklatják feleslegesen. Semmi sem kötelező, serrmi sincs megtiltva, ami nincs megtiltva. Ami viszont meg van tiltva, arról nem beszél senki. Az el is van felejtve. Az egészben Van valami borzalmasan kedélyes. / Folytatás a következő oldalon /

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék