Perthi Magyar Hírek, 1987 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1987-01-01 / 1. szám

PERTHI Registered by Australi« Po«t Publication No. liiBH. 0485 m m Him A NVW<UT-AuS2TRyUAI HAQVAR SZ£RV£2£T£K ftlVATALOS &TE5(7<fie. HUNGARIAN NEWS.OFFICIAL BULLETIN OF THE HUNGARIAN ASSOCIATIONS IN WESTERN AUSTRALIA XIX. évfolyam, l.sz. /206./ 1987 január hó Évi előfizetés: $ 10.00 "... SEMMI SEM KÖTELEZŐ, SEMMI SINCS MEGTILTVA, AMI NINCS MEGTILTVA." Ezt mondta Csurka István előadása folyamán, mely úgy az Egyesült Államokban mint Európában elhangzott. Sok mást is mondott. Előadása mely az Új Látóhatárban is megjelent, nyolc oldal terjedelmű. Sajnos teljes egészében lehetetlen a Perthi Magyar Hírek­ben az előadást lehozni, így csak szemelvény­eket adunk olvasóinknak. Gondolom, hogy olvasóink tudják,hogy Csurka Istvánt hazatérése után eltiltották a publikálástól, eltiltották színdarabjait a bemutatástól és ezzel a megélhetéstől fosztották meg. Már ismertettük az okot, melyet a hatóság nyilvánosságra hozott indoklásként. A hivatalos verzió azzal indokolta a letiltást, mert Csurka "az előírások megke­rülésével" Püski Sándor amerikai kiadóval publikáltatott, és mert előadásai a mű­velődési miniszterhelyettes szerint "sértik a Magyar Népköztársaság érdekeit, tor­zított képet adnak közállapotokról..." Az Új Látóhatár / 1986 7.sz./ MAGYAR ABSZURDITÁSOK címen hozta az előadást. Ebben olvassuk többek között: " Ezt,aminek mi itt most résztvevői vagyunk, odahaza úgy nevezik: i­ó-olvasó találkozó. Bizonyos évszakokban, például tavasszal a könyvhét táján és ősszel, az úgynevezett őszi Megyei Könyvhetek idején szakmányban rendezik ezeket a talál­kozókat üzemekben, szakszervezetekben, könyvtárakban. Vannak írók, amik már erre az új műfajra szakosodtak. Olyan állampolgárok, akiket elsősorban azért lehet író­nak tartani, mert amikor megérkeznek a portás így szól fel a titkárságra: ,megjött az író elvtárs". Ezek alig irnák valamit, ezek már csak találkozókra járnak... De azok sem egyszerű képletek ám, akik mint olvasók vannak jelen ezen a találkozón. Ahogy az író nem valódi író, ugyanúgy a jelenlevő olvasó sem valódi olvasó. Illetve csak erre az időre az, amíg a találkozó tart. Addig olvasó. Úgy ül ott, mintha ol­vasó volna. Elvállalta a szerepet, hogy amíg a rendezvény tart, olvasónak adja ki magát. Miután azonban az író elhagyta a terepet, visszavedlik azzá, ami. Szerszám­lakatossá, kontírozó könyvelővé és bizton reméli, hogy most aztán legalább egy esz­tendeig békén hagyják és nem kell az irodalom kérdéseivel foglalkoznia. Ezzel az ironikus bevezetéssel csupán a magyar élet szolid abszurditását sze­rettem volna jellemezni. Azt a furcsa, pangó állapotot amelyikben a szavak nem azt jelentik, amit természetüknél fogva jelentenük kellene,amit eddig jelent­ettek,hanem valami képtelenséget takarnak el. A mai magyar éltének ez a csendesen pangó ab­szurditás a legjellemzőbb tulajdonsága. Van a történések mélyén valami csendes, alig-alig sértő, bárgyú és ásító abszurditás. Ennek az abszurditásnak nincs éle, fenyegetése, nincs benne sok felháborító elem és nincs benne annyi agresszió, mint egyéb abszurditásokban... Ennek az abszurditásnak éppen az a jellemzője, hogy nem nagyon sérelmezhető. A viszonyok jobbak, mint másutt a környezetben. Az életszín­vonal elfogadható. Az embereket nem zaklatják feleslegesen. Semmi sem kötelező, sem­mi sincs megtiltva, ami nincs megtiltva. Ami viszont meg van tiltva, arról nem beszél senki. Az el is van felejtve. Az egészben Van valami borzalmasan kedélyes.

Next