Perthi Magyar Hírek, 1988 (20. évfolyam, 2-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
2 oldal_____________________________PERMI MAGYAR HÍREK______________________1988 febr. _A_VÉDŐÁLLAM_SZINDRÓMÁJA_KÖZÉPEURÓPÁBAN__/Folyt az első oldalról/ Az emberi jogok tárgykörében és még kifejezettebben a kisebbségi jogok védelme terén ez a tényállapot egy dilemmát okoz alapvető jelleggel: a szerződésileg biztosított és alkotmányilag garantált emberi jogok megsértése egy nemzeti, nyelvi, vagy vallási kisebbség terhére az Egyesült Nemzetek illetékes szerve által kell-e elintézésre kerüljön, vagy pedig e szervezet ismert kettős mércéje alkalmazása folytán ez olyan ügyként állítódik be, mely lényegében az érintett állam szuverenitása alá tartozik? A kérdés tehát gyakorlatban egy másik állam hajlandóságán dől el, hogy a kisebbségi panasz kivizsgálását támogassa a felpanaszolt állammal szemben. Más szóval: itt egy másik állam támogatása a kisebbség számára nélkülözhetetlen. A saját állampolgár diplomáciai támogatása és emberi jogok nemzetközi védelme közt így tehát egy harmadik különleges és széles kategória található, egy elhanyagolt terület: az etnikailag rokon népesség védelme. Miután e kategória rendszerint félúton található az állam saját polgárai és egy másik államéi között, amelynek szomszédosan érintkező területén és amelynek szuverenitása alatt egy nagyszabású etnikailag, vagy nyelvileg rokon népesség él, mint kisebbség. Ez tehát sui generis állapotnak tekinthető. Kétségtelenül e kényszerhelyzet eddig a megérdemeltnél kevesebb figyelmet kapott, melynek embertelenül káros következményei a szemünk előtt játszódnak le világszerte és felgyorsuló tendenciával. E sui genens állapot meg kell tehát, hogy hozza a kisebbségi panasz képviselőjének az etnikailag rokon állam valamely fokú belépését a nemzetközi disputába ezzel, hogy az tárgyalásra képessé minősülhessen. Ez utóbbi állam a nemzetközi jog szabályai szerint nem szükséges, hogy anyagi érdeket, vagyis material interestet mutasson fel ott, ahol szerződési kötelezettségeket azok állítólagos megszegéséről van szó. Annál is inkább, mert az E.N. alapokmánya az emberi jogot mindenki számára faj, nyelv és vallási különbség nélkül való alkalmazását írja elő. Eltérőleg a Népszövetség alapokmányától az E.N. Charter-re nem ír elő egyenes kötelezettséget a tagok részére a felmerülő viták döntőbírói döntés elé való bocsátására, a fent említett emberi jogok tiszteletben tartására való buzdítás ellenére. De bizonyos reményt ad a Nemzetközi Bíróság, a Court of International Justice alapszabályainak 36.cikkelye, mely a szuverenitás némi korlátozására ad lehetőséget. E ponthoz érve, az emberi jogok nemzeti szinten való érvényesítése fontosságára figyelmeztet egy vezető szakértő e téren: " A nemzetközi viszonylatban rá kell jönnünk, hogy a nemzetközi jog egy fejlődésben levő jog. A jelen fázis az átalakulás időszaka. Az államok többé nem az egyedüli alanyai a nemzetközi jognak; az egyén joga a nemzetközi közösség gondja lett, de az egyén - eltekintve bizonyos kivételektől - még nem képes érvényesíteni jogait a nemzetközi szinten." De mi történik akkor, ha a nemzeti kisebbség tagjai nemcsak mint egyén, hanem mint a közösség tagja sem képes érvényesíteni az alkotmányilag és ünnepélyes nemzetközi szerződésekben garantált jogait? Ily esetben a védőállam segítése a kisebbség számára nélkülözhetetlen. * * * Egy nemzetiségi csoport tekinthető jogi konstukciónak, társadalomtudományi fogalomnak, vagy legszélesebb fogalmazásban anthropológiai terminusnak. Gallus a következőképp határozza meg ezt: " A legnagyobb, viszonylagosan állandó emberi társadalmi szervezet, mely még természetes és élettanilag alapozott ösztönökön nyugszik, ugyanakkor történelmi, mert kulturális hagyományai különbözteti meg." Rámutat arra is,hogy az etnikus csoportok közti viszonylatok magas fokon dinamikusak , vetélkedésszerűek, támadó és terjeszkedő jellegűek. Noha ez aligha tekinthető egyedülálló kelet-középeurópai jellegzetességnek. /Folytatás a 4. oldalon/