Perthi Magyar Hírek, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
4 oldal PERTHI MAGYAR HÍREK 1989 jan. _§191§_.__ERDÉLY_/Folyt .az előző ------------------------------ oldalról/ van benne csak annyi, mert...Azért nem ehet a gyermek tejcsokoládét, mert... Azért nem jut beférje a gyermekszervezetnek, mert...nincs "különálló" mert, egyetlen egy van csak: mert az emberek nem szabadok! Mert a feltételek önmagukban még alig jelentenek valamit. A feltétel csak az első deszka az elrugaszkodáshoz. De itt már nem képes elrugaszkodni se a lélek... Bilincsek szorongatják... Nincs már itt erő a „követelések "-hez sem. Mintha mindenki mindenbe belenyugodott volna már itt Erdélyországban. Nincsenek a fának ép, egészséges rügyei, a lomb, a virág, az új ágak megnövesztéséhez. Az ember olyan,mint a fa. Ha elpusztulnak az ágakon levő rügyek/serkenhet új hajtás az alvórügyekből is. Most Erdélyben már csak alvórügyeket látni. Csak azok el ne pusztuljanak... Egy naponta megbotozott, végigvert ország sebei nem tudnak begyógyulni még"nyolc napon túl" sem. Hány helyen mondták: most ezt hivatták be, s verték végig a rendőrök,ököllel, tenyérrel, gumibottal, most ahhoz mentek ki, és hagyták vérben a saját lakásán. És még az se zavarja a hatalmat,hogy ennek híte kél, legalább a még mebotozatlanok is tudják magukat mihez tartani. Elég csak a fél országot végigverni így élni, ezzel a tudattal létezni, hogy jogtalanul,igazságtalanul vertek meg... De hát van-e egyáltalán bármiféle jog is embereket verni? A XX. század végén. Európában... Még Kolozsváron mondta egy fiú, ha valakit megvernek, hogy hová mehet panaszra? Volt aki ment. Ott még jobban megverték. Az ütelegek keménységében az is benne volt, hogy a panaszkodáson túl még magyarul is szólalt meg... Azt még Marosvásárhelyen hallottuk, ha valaki a bíróság előtt magyarul szól, mert csak azon a nyelven beszél, az ne is várja be az ítélethozatalát: tudhatja, mi vár rá !.... Hány megvert, felpofozott, gumibottal ütlegelt ember él ebben az országban?... Ezeknek a veréseknek a sebeit nemcsak a gyerekek, de még az unokák is viselik... A megverés megalázó, szégyen, lélekrontó, még akkor is, ha minden jogtól megfosztott emberek kapják... Igaz, a szégyen nem a megverteké, a megalázottaké, az övék a seb, az elállíthatatlan vérzés, amely a lélek szétroncsolt ereiből tör elő nap mint nap. ERDÉLY A VILÁGPOLITIKA EGYIK LEGERÉLYESEBBEN FELHANGZÓ VÉSZJELE MA, INTŐ PÉLDA MINDEN HATALOM SZÁMÁRA: ÍGY NE!/ A nagybetű és aláhúzás a PMH szerkesztőjének a kiemelése/ EZÉRT ÉRDEMES MEGNÉZNI, VIZSGÁLNI AZ ITT KIALAKULT HELYZET. A MAI ROMÁN POLITIKA MÓDSZEREITŐL, GYAKORLATÁTÓL KERÜLJÖN MINDENKI MINÉL TÁVOLABB, AKINEK FONTOS EGY NÉP, EGY NEMZET SORSA, EGY ORSZÁG FELVIRÁGOZTATÁSA. . . Akinek a neve még nincs tilalmi listán: menjen, nézzen szét... láthat mindent, a látványért le se kell hajolni a porig. Nézze meg például a falusi üzletét. Kenyér nincs, vaj nincs, hús nincs, zöldség nincs, gyümölcs nincs, tojás nincs, olaj nincs, cukor nincs. Itt a Hargita magyar lakta székely községeiben is ez a helyzet. És a boltból éppen olyan üres kosárral jön ki a román lakosság is... " A kötet vége felé a szerző egy öreg csángóval való találkozás, után így ír:"..Hogy nincs kenyér, hogy nincs iskola, hogy nincs magyar szó, láttuk ezt mind ! „Nem ezek a legnagyobb bajok! Hanem, hogy itt él az ember, ahol született. És nem tudja már azt a földet úgy szeretni, mint ahogy a hazát szeretni kéne. Ez a legnagyobb baj! Mer ez nem hazája már! Ez már ideg föld. Innen elvágyódunk."... A legszomorúbb ez a csángó magyar öregember !...Azért szület az ember a világra, hogy valah otthon legyen benne - fogalmazta meg egyszer Tamási Áron... De adhat-e emberre, nemzetre, népre nagyobb csapást a Sors, mint hogy ne érezze hazájának, otthonának azt a földet,amelyiken él? Hogy ne szerethesse... pedig akarná! Hogy kellene ezt megértetni azokkal, akikre emberi sorsok, népek jelene jével van bízva... " .