Perthi Magyar Hírek, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

4 oldal PERTHI MAGYAR HÍREK 1989 jan. _§191§_.__ERDÉLY_/Folyt .az előző ------------------------------ oldalról/ van benne csak annyi, mert...Azért nem ehet a gyermek tejcsokoládét, mert... Azért nem jut beférje a gyermekszerve­zetnek, mert...nincs "különálló" mert, egyetlen egy van csak: mert az emberek nem szabadok! Mert a feltételek önmagukban még alig jelentenek valamit. A feltétel csak az első deszka az elrugaszkodás­hoz. De itt már nem képes elrugaszkod­ni se a lélek... Bilincsek szorongat­ják... Nincs már itt erő a „követelé­sek "-hez sem. Mintha mindenki mindenbe belenyugodott volna már itt Erdélyor­­szágban. Nincsenek a fának ép, egész­séges rügyei, a lomb, a virág, az új ágak megnövesztéséhez. Az ember olyan,mint a fa. Ha el­pusztulnak az ágakon levő rügyek/ser­kenhet új hajtás az alvórügyekből is. Most Erdélyben már csak alvórügyeket látni. Csak azok el ne pusztuljanak... Egy naponta megbotozott, végigvert ország sebei nem tudnak begyógyulni még­­"nyolc napon túl" sem. Hány helyen mondták: most ezt hivat­ták be, s verték végig a rendőrök,ököl­lel, tenyérrel, gumibottal, most ahhoz mentek ki, és hagyták vérben a saját lakásán. És még az se zavarja a hatalmat,hogy ennek híte kél, legalább a még meboto­­zatlanok is tudják magukat mihez tartani. Elég csak a fél országot végigverni­ így élni, ezzel a tudattal létezni, hogy jogtalanul,igazságtalanul vertek meg... De hát van-e egyáltalán bármiféle jog is embereket verni? A XX. század végén. Európában... Még Kolozsváron mondta egy fiú, ha va­lakit megvernek, hogy hová mehet panaszra? Volt aki ment. Ott még jobban megverték. Az ütelegek keménységében az is benne volt, hogy a panaszkodáson túl még magya­rul is szólalt meg... Azt még Marosvásárhelyen hallottuk, ha valaki a bíróság előtt magyarul szól, mert csak azon a nyelven beszél, az ne is vár­ja be az ítélethozatalát: tudhatja, mi vár rá !.... Hány megvert, felpofozott, gumibottal ütlegelt ember él ebben az országban?... Ezeknek a veréseknek a sebeit nemcsak a gyerekek, de még az unokák is viselik... A megverés megalázó, szégyen, lélekron­­tó, még akkor is, ha minden jogtól megfosz­tott emberek kapják... Igaz, a szégyen nem a megver­­teké, a megalázottaké, az övék a seb, az elállíthatatlan vérzés, amely a lélek szétron­csolt ereiből tör elő nap mint nap. ERDÉLY A VILÁGPOLITIKA EGYIK LEGERÉLYESEBBEN FELHANGZÓ VÉSZ­JELE MA, INTŐ PÉLDA MINDEN HA­TALOM SZÁMÁRA: ÍGY NE!/ A nagy­­betű és aláhúzás a PMH szerkesz­tőjének a kiemelése/ EZÉRT ÉRDEMES MEGNÉZNI, VIZS­GÁLNI AZ ITT KIALAKULT HELYZET. A MAI ROMÁN POLITIKA MÓDSZEREI­TŐL, GYAKORLATÁTÓL KERÜLJÖN MIN­DENKI MINÉL TÁVOLABB, AKINEK FONTOS EGY NÉP, EGY NEMZET SORSA, EGY ORSZÁG FELVIRÁGOZTA­TÁSA. . . Akinek a neve még nincs tilalmi listán: menjen, nézzen szét... láthat mindent, a látványért le se kell hajolni a porig. Nézze meg például a falusi üzle­tét. Kenyér nincs, vaj nincs, hús nincs, zöldség nincs, gyü­mölcs nincs, tojás nincs, olaj nincs, cukor nincs. Itt a Har­gita magyar lakta székely köz­ségeiben is ez a helyzet. És a boltból éppen olyan üres ko­sárral jön ki a román lakosság is... " A kötet vége felé a szerző egy öreg csángóval való találkozás, után így ír:"..Hogy nincs ke­nyér, hogy nincs iskola, hogy nincs magyar szó, láttuk ezt mind ! „Nem ezek a legnagyobb bajok! Hanem, hogy itt él az ember, ahol született. És nem tudja már azt a földet úgy szeretni, mint ahogy a hazát szeretni kéne. Ez a legnagyobb baj! Mer ez nem hazája már! Ez már ideg­ föld. Innen elvágyódunk."... A legszomorúbb ez a csángó ma­gyar öregember !...Azért szület az ember a világra, hogy valah otthon legyen benne - fogalmaz­ta meg egyszer Tamási Áron... De adhat-e emberre, nemzetre, népre nagyobb csapást a Sors, mint hogy ne érezze hazájának, otthonának azt a földet,amelyi­ken él? Hogy ne szerethesse... pedig akarná! Hogy kellene ezt megértetni azokkal, akikre em­beri sorsok, népek jelene­ jével van bízva... " .

Next