Tájékozatató Szolgálat, 1983 (8. évfolyam, 2. szám)
1983 / 2. szám
- 3 - el csenevészedett. Hasonlítsuk csak össze a korábbi nagy szellemi alkotások bármelyikét mai epigonjaival... Ezt a korunkra nézve annyira jellemző új fejlődési irányt és divergenciát már sokan meg akarták magyarázni. Itt nem térünk ki ezekre a magyarázatokra.SCHÜTZ Antal kitűnő magyar teológusunk, 1936-ban kiadott ŐRSÉG című könyvében azzal magyarázta meg korunk e különös jelenségét, hogy az ember szellemi fejlődésének módszere a 16. század végén és a 17. század elején átváltozott a szintézisről az analízisre. Eme magyarázat alapján nem nehéz meglátnunk, hogy a virágzó középkor hatalmas szintézise után a reneszánszban gátat szakított az analizáló és specializáló szellem. Ez lett a 19. század szédítő sikereinek a titka és a civilizáció annyira elkapta az emberiséget, olyan mámoros légkörbe helyezte azt a saját sikerei miatt érzett diadalittassága, úgyhogy átvitte ezt az élet minden más területére is, magának az embernek, a társadalomnak és az államnak a szemléletére is, amelyek pedig eminenter kULTURÁLIS területek, mert hiszen ezeknek a feladata az emberben lévő vadállat megszelidítése, kiművelése, kifinomítása és magasabb régiókba emelése. Ma már nem vitás, hogy ami kitűnően bevált a civilizáció fellendítésénél és felépítésénél, ugyanaz stagnálást, sőt dekadenciát jelentett a kultúra területén, amely ez új korszak új metódusainak alkalmazása mellett sorvadni kezdett, miközben testvére hihetetlen fejlődésnek indult.Ma az is világos ezért, hogy a kultúrfejlődésünknek vissza kell térnie az egészséges szintézishez, mert különben az emberiség élete katasztrófába rohan. Meg kell akadályoznunk, hogy a civilizáció elpusztítsa _______________a kultúránkat__________________________ A teljes katasztrófa felé rohanás útvonalán ott láttuk: az első Világháború irtózatos tömegmészárlásait, az őrültek és gonosztevők "békeparancsát" Versaillesben,Auschwitzet, Katynt, a sztálini véres tisztogatási pereket,- a második Világháború emberi mivoltukból kivetkőzött hadviselői tetteit,- kulturnépek szétdarabolását és barbár ázsiai hordák kezére adását,- tízmilliók földönfutóvá tételét, a szibériai haláltáborokat,- hadifoglyok millióinak rabszolgaként való dolgoztatását,-atombombák ledobását védtelen polgári lakosságra,-népek éheztetését és embertelen megaláztatást,-vak meghunyászkodást az erőszak előtt,- az emberi szolidaritás semmibevételét,-stb. stb.-Ami az egyes államok között történt, "iskolát " nyújtott az egyének mindennapi életéhez. Amikor az autó a család előtt sorol,- a hétvégi kirándulás, a nyári szabadságolás az egyetlen célkitűzés,-a távolbalátó a legmagasabb szellemi igény,- a gyermeknevelés az állam, az iskola feladata-mert hiszen " ilyesmire" már nem futja a civilizációs célok megvalósításához szükséges anyagiak megkeresése után... Így látható,hogy a modern igények kielégítése az az igazi oka, hogy kultúránk a katasztrófa felé rohan. Meg kell akadályoznunk, hogy a civilizáció elpusztítsa a kultúránkat.A kultúrterület három nagy összetvőjét: az embert, a társadalmat és az államot integrálnunk kell.Intergrálás alatt az elveknek a gyakorlati életbe való átvitelét értjük, tehát cselekvést. Különböző egységeknek olyan módon való egészbe foglalását, hogy az egységek ne veszítsék el sajátos lényüket, de mégis egészet alkossanak. Többféle idevágó javaslatot ismerünk. Itt az európai ember igényére vonatkozót idézzük. Az " európai ember " fogalmát legérthetőbben WEISS Luise Európa képviselőnő határozta meg 1979 július 17-én az Európa Parlament megnyitó ülésén tartott beszédében:" Az európai intézményeknek sikerült európai cukorrépát, vajat, sajtot, borokat, borjakat, sőt disznókat is létrehozni. De európai embert nem ! Ilyen emberek pedig voltak a középkorban, a renaissance korszakban, a felvilágosulás korában, sőt a 19. században is. Az a feladatunk,hogy most ismét legyenek ilyen emberek ! " (2) De kedves Olvasóim, a világkrízisnek már- hogy úgy mondjam- érzelmi okai is vannak, így , többek között, a félelem, az örök aggodalom. Minden civilizációs " rekord teljesítményei" ellenére is páni félelem tartja rettegésben az embereket. Állandóan nyugtalnkodnak: mit hoz a holnap ? Meg tudom-e tartani kenyérkereseti állásomat ? Mi lesz a gyermekeimmel tíz év múlva, ha így rosszabbodik a helyzet ? Hová meneküljünk, ha kitörne a pokoli atomháború ? Nincs ma ember a földön, aki megnyugtató választ adhatna ezekre a kérdé