Hungarista Mozgalom - Ausztráliai Szórványok Tájékoztató Szolgálata, 1970 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx p . I • y X —-—"Vörösmarthy/Mihély adja harcosaink nagy riadóját ás felyvelősségit : "Szép vagy a Honi Bőre,völgy változnak gazdag öledben. Téridet országos négy folyam árja szegi. Ám a természettől mind csak lelketlen ajándék, Naggyá csak "fiaid szent akaratra tehet". Mert "nem a falvak és városok teszik a Nemzetet,hanem a férfiak." xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx x.y xyxyyy Minden nemzet történelmében vannak évfordulók és napok,amelyekre nem szívesen emlékeznek,amelyek csak könnyet és borzalmakat rejtegetnek az ünneplők számára. Mégis meg kell ezeket a napokat ünnepelni, mert a legjobb tanítómester a történelem is,mint az emberi életben a szfinr rló . A szenvedések tanítanak meg arra,hogy megbecsüljük azt,amink volt, amit elvesztettünk; ezek adnak erőt arra,hogy tovább küzdjünk a veszélyek és kísértések ellen. A magyar történelem tele van véres napokkal és a szenvedések határkövei szinte minden napunkat a magyar tragédiákra való emlékezéssel tölthetnék meg. Nem is tudjuk valamennyit úgy megünnepelni,mint ahogy azt jelentőségüknek megfelelően kellene. Csak a kiemelkedően s embertelenül nagy fájdalmak könnyes és férfias megünneplésére marad időnk. Vannak azonban olyan napok,amelyeken gyászolnunk kell,de a gyászt nem enyhíti annak a tudata,he a szmorúság mégis hozott eredményeket történelmünkbe, a kiontott vár mégis csak biztosítéka volt egy szebb jövőnek. Nem hoz enyhülést az sem,hogy a szomorúság alapokat magunkban kereshetjük,s hogy igyekezvén megtisztulni a belső tragédiák lehetőségeitől,így legalább a jövőre vonatkozó tanulságokat vonhassuk le. Hiszen a nagy botlások emléknapjai is egyéni sajátunk,s tartalmaznak magukban,gyászukban is felemelő erőt. Csak azok a napok igazán tragikusak amikor általunk elháríthatatlan veszedelmek törtek be az életünkbe és könnyeztettek meg annak idején is,meg ma is. Oktlber 6-a gyászünnep történelmünkben,de vigasztal,hogy ágiglántoló példája ,ég is termékenyítőleg hatott a magyar életre. A mohácsi csatavesztés napján is étremeg Telkünkön,hogy végzetes európai küldetésünk maradéktalan teljesítése közben buktunk el. De semmi sem vigasztal junius 4-én,a trianoni békeparancs napján. Mert ez a nap a mai pillanatig csak gyilkos fojtogatásként és megérdemeletlenül nehezedik ránk. Junius 4...Ezen a napon szabdalták fel hivatalosan Trianonban a nagyhatalmak félrevezetett és elámított vezetői Magyarországot először Ennek a napnak egyenes következménye húsz éves szenvedésünk,tengerpolitikai botlásunk,megcsonkítottságunk nyomora,az ennek következtében előállott belső erkölcsi és anyagi züllés,a második világháborúban való részvétel,a volt uralkodó klikkek árulása a harc legnehezebb pillanatában,a magyar áblaküzés utolsó fellángolása és végzetes csatavesztése,ezrek és ezrek mártyrhelása,százezrek szovjet nyomora,Rákos I,Rajk, Kádár véreskezű terroruralma, JUNIUS 4.