Hungarista Mozgalom - Ausztráliai Szórványok Tájékoztató Szolgálata, 1971 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
1.évf.5.szám Ezt a verset elindítottam a jobboldali vonalon,hogy sok kézen keresztül menve,végül Tollas Tibor kapja meg. Vagy három héttel később érkezett vissza hozzám,Tibortól személyesen. Lenn dolgoztam a "Cell présben",ahol gombot sütöttem. Tibor pedig ládában hordta a gombokat a műhelyemből,fel,ez ugyancsak műhellyé alakított egykori templom épületébe. Neki sérült volt az egyik keze,ezért kapta ezt a beosztást. Ahogy végzem a munkámat a padnál,látom az ablakon keresztül,hogy Tibor jön,üres ládával lefelé az udvaron. Amikor a közelbe ért,kimentem elébe. Intett a fejével,hogy menjek oda. Előbb körülnéztem, s hogy nem láttam fegyőrt a közemben,oda léptem hozzá. (Tilos volt beszélgetnünk,ezért kellett az elővigyázatosság). Ahogy odaértem, letette a ládákat és máris belenyomott a kezembe egy papírt,amin a mellékelt versem volt és a következőket mondta: — Te örült,vedd el,mert égeti a kezemet ez a papíri Ilyet írni itt.'...Le akarsz bukni,vagy akarsz még tíz-tizenöt évet,vagy azt akarod,hogy lázításért felakasszanak? Vagy nekem is bajt akarsz csinálni?...így nem lehet írni.'... Eleinte csak hallgattam,de aztán begurultam és a következőket mondtam : —Hallgass és vedd tudomásul,hogy éppen ilyeneket kell írni most és itt, főleg ilyeneket,hogy felrázzuk elcsüggedt rabtársainkat, hogy reményt adjunk a reményt vesztetteknek,hogy emlékeztessük őket az elmúlt keserves időkre,s ugyanakkor energikusabbakká tegyük őket a még elkövetkezendőkre. Nem olyasmit kell írni,mint amit Szatmár is irt és nektek nagyon tetszett: valami rózsaszínű felhő és egyéb hülyeség...Itt harc kell Tibor: Kemény harc az elnyomóinkkal szemben,mindenütt és minden időben." Ezt vedd tudomásul, hogy ez az én utam és nem vagyok hajlandó megalkudni ezzel a bitang kommunista népséggel soha. Ezek után többé nem beszéltünk egymással. Kárpótolt az,hogy sok baráti kézszorítást kaptam a versemért,olyan rabtársaktól,akik nem a Tollas-féle rózsaszínű utat járták. Sok nevet említhetnék,de ma még nem tanácsos. Majd mindennek eljön az ideje. Legjobb elégtétel volt számomra a fönt említett cikk,amely a Hungarista Bulletin decemberi számában megjelent. Nemzettestvéri üdvözlettel a 465.D.933.számú rab XXIII. JÁNOS PÁPA a második Vatikáni Zsinaton ezeket mondotta: "A szemináriumainkban alig van ékesszólástan és a hívek kénytelenek végig kínlódni az új papok gyatra beszédeit és naiv,pietózus meséit. Tele van a fejük a spekulativ dogmával és az Ószövetség idejétmúlt és megcáfolt entropomorfista nacionalizmusával,sebei izzadnak szegényes neveltek,hogy kihozhassák az Isten egyetemes szeretetét,minden népeknek adott természeti jogokat és a krisztusi univerzalitást. Vagyis ha az ókori nívón mozgunk ma is,amikor a pozitív tudományok és az archeológia,entropológia és geológia,nemkülönben más,mint a megtalált számb első Biblia (Ur,1954;dr.N. Kraemer: Parallel Biblia,1956) mindent világosan feltártak és megmagyaráztak. Senki sem érti ezt a maradi és már kimált ószövetségi fontosságot,ami nagyrészt az összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letűnt népnek a szúmir,ekkád,keld,babilóni népnek a megmásított történelme. Szóval kötve vagyunk valami ózsdi judaizmussal és nekünk nem elég Krisztus,az Isten Fia]..." Érdekes: ezt nem hozták a vilégi lapok]... „ (SZITTYAKÜRT) Ezúton mondunk köszönetet azoknak a Hungarista Testvéreknek,akik idegen nyelven olvasni nem tudnak,mégis előfizettek PERSEVERANCE c, lapunkra,hogy a kiadással járó anyagi nehézségeinket könnyebbé tegyék. Kiadóhivatal