Hungarista Mozgalom - Ausztráliai Szórványok Tájékoztató Szolgálata, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

MAGYAR KIADÁS 20.évfolyam 1.szám 1980.Január 1. Prof.C.A. Macartney: "Azok között,akik hűek maradtak Szá­lasi Ferenchez olyan odaadást és szeretetet vá­l­tott k­i, ami­lyennel egyetlen más korabeli magyar sem rendelkezett és még halála után is folytatják az ö hstét,szájról-szájra, kézről—kézre adva megnyilatkozásait és úgy beszélnek még ma is róla,mint az első keresztények a Messiásról..." "October Fifteenth" JANUÁR 6-AN Lehetséges-e röviden áttekinteni ezt az égas-boges nagy kér­dést,hogy miért ilyen gonosz ma az ember világa? Hogy miért nincs rend,életbiztonság,hermánia, béke — miért nem tud kitelje­­sülni az emberi lét legszebb világa: a szeretet?...Miért éli minden a visszáján,mint ahogyan szívével szeretné az ember? Mi­ért marakodnak egy emberek,él r­amok,földrészek egymással és egy—­más el­len,mint őserdőben,tenger fenekén a vadél­latok? Miért ra­bolja és pusztítja egyik a másikat? A vélesz keresgé ősének csak az újabb Irodalma is könyvtára­­kat tesz ki. Kísérő tírk utea néhény egészen egyszerű mondatba foglalni — nem a fi­ozófiát — hanem az eredőjét! Itt gyér vilá­­gosség a kérdésre. - X -Az emberi lény a szó szoros és a szó tág értelmében, mezte­lenül jelent meg a Földön. Nem voltak javai és hontalanul kun­corgott meg egy pér talpalattnyi rögön. De tuljadona volt a két keze—léba,az esze meg a szive. Ezekkel indult el az élet éljén. Övé lett,amit két kezével szerzett,mert szüksége volt rá, hogy megéljen. Megélt és szaporodott. Közösséggé terjengett. Közösségeié lett egy-egy része a szerezföldnek,mert a közös­ségnek is szüksége van rá,nogy tere legyen,ahol élni tud. Az ember és jószága a teve,meg társközössége és annak birtoka között mélyértelmű és mélygyökerű összefüggés van. Ez az ösz­­szefüggés az élet rendjének az alapja. Csak rajta állhat az é­­letrend építménye. - X -Egy—egy darabkája a senkiének: a meztelen emberé lett,ha megszerezte azt a két kezével. Megélt belőle. Még jobban fregák­, ha élesedő esze vezette a két kezét. Messzire így sem ért,nem bírt sokat markolni,pedig akkor még nagyon sok kincs hevert sza­badon,ami a senkié volt csak. Közösségen belül a szíve tartotta a rendet, nem vette el a másét,hiszen annak is élnie kell. A történelemnek igen erős,tiszta vonásokkal k­ira­j­zol­ódo­tt ,'^— ra ez. Karakterét az ész és szív harmóniás egyensúlya szabja meg. Az egyénnek rövid a keze,nem markolhat sokat. Az ész toldotta meg,de nem egyetlen lépéssel,hanem sokkal többel. Sokkal többet tud markolni így. Az ész tó széresedett a szíven. Fölborította a szívvel való eredő egyensélyét. Nem a senkiébe markol a sánta t­eszű ember,hanem a máséba. A szívtelen ész oly élessé lett,hogy el tudja beszélni az el­lentéteket és ellentmondásokat. Senkiének mondja a másét,hogy a magáévé tegye. Mér nem is a szerző kezét vezeti,mér önmaga mar­­kot­ halmoz,narccsol másoknak a terhére vagy kávéra. Aztán körül­bástyázza a szerzeményét. Abból,hogy elkezdte átlogikézni a másét a magáévé, jogrendszert fejlesztett. Brilliáns jogrendszert,de a csi­p fogása el­takarja az ellentmondásait és védi ezt,ami nem az övé. Ez a csalafintaság bugyog,berzenkedik és forrong a társadal­makban.

Next