Tárogató, 1980 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
Tamási Miklós: DÓRA NÉNI Fájós lábakkal tipegett, a föld fogyott alóla, már nem mondta, hogy szenvedek, csak ráhatolt a holdra. Feküdt fájdalmai között lassanként elfeledve, amíg egy angyal arra jött, és csendben ölbevette. Helyén cserép virág maradt, és földöntúli rózsák, mig a csillag-szemfedett havaz az Örökkévalóság. Boda István: DIÓSZEGI SARA Debrecenben, azon a télen kifagyott minden margaréta. Külön gyászba kezdtek a szirmok. Meghalt, hát az a langaléta Mihály és amíg a verejték ráhalt(lassan)a homlokára, csak bámulta üveges szemmel az árva Diószegi Sára. Később megmosta, hisz a testnek, kit ^nya szült, lehet-e ritka? Tiz ujja még egyszer, utószor az összes fájdalmat felitta, mert tudta jól, hogy a halalban milyen ^szánandó is a ferfi^. Illendőn eltemette.(S aztan ő sem akart már tovább élni... Weöres Sándor: ELÉGIA EGY HALOTT PARASZTLÁNY FELETT Elmentél mint a kolomp-hang széljárta, messzi után. Azt mondtad, sirassanak meg s adjak rád az új ruhád. Az egyhangúság habarta kovasztalan életed. És szinte szinte örültél, de szép lesz most, jaj de szép, virágok árnyán feküdni ragyogó ravatalon. Szép ruhában, arany ajtón kopogsz most, hogy: szabad-e? Ratkó József: NÉLKÜLÜK Nélkülük nincs haza sem, nincs föld, kisebbre nő a fa, a búza megnyomorodik és megnyomorodik a lélek, , hegyek válnak gerinctelenné, nélkülük megfolyik a kör/ kion-i, madarak torkáig arad, Öleléseink elszáradnak, elvadul a szó is a szájtól, mert nélkülük(nincs haza, nincs fölíj, nép, anyanyelv, _ keres magának más nevet a rög, a Kerek csillag küllői kiüttetnek, lesnünk a Halál szegényei, világi jobbágyai, fiainkkal fizetünk harmatot,kilencedet, asszonyunk arcját jég veri, szemünkön aszály pusztít. HALOTTAK NAPJA 15