Tárogató, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1982-05-01 / 5. szám

ŐRZŐK A VÁRTÁN: TAMÁS MENYHÉRT Talán nem merészség azt állítani, hogy Tamás Menyhért indulása olyan jelentő­ségű mint Tamási Ároné és Sütő Andrásé volt. Egyívásúak mind, de Menyhért életkútja már túlesik a Kárpátok koszorúján. 1940-ben Bukovinában született csángó családból. A csángók többszáz évvel ezelőtt idegenbe szakadt székelyek, akik //­­ / / ,­ napjainkig is megőrizték magyar voltukat és nyelvüket. A negyvenes évek elején -mikor költünk meg karonülő kisded volt- a magyar kormány a csángók egy részét az akkor visszatért Bácskába telepítette át. Negyvenöt után a szerbek visszatérésével újra vándorbotot kel­lett fogniuk, és végül Tolnában találtak otthont. A nemzeti hovatartozás érzését a kisebbségben születő gyermek már az anyatejjel szívja magába, a nehéz sorból való indulás pedig a tisztaság egyik biztosítéka. Tamás Menyhértnek mindkettő megadatott. A hatvanas évek végén jelentkezett a magyar irodalmi életben és azóta három verseskötete jelent meg. Mindegyik jelentős, de eddigi munkásságának csúcspontja a múlt év végén a Szépirodalmi Kiadó gondozásában megjelent életrajzi visszaemlékezése, a Vigyázó Madár. / //it: Mit írnak művéről a kritikusok? Elsőnek idézem Gall Istvánt az Új Tükörből: Apja halálának felidézése a regény kerete. Hazautazik, mellette van az utolsó napokban, hallgatja hagyatkozó szavait: "Gyere te es, Menyár..." hívja betegágyához az apja, és végső kívánságként: "Utoljára egy pohár tiszta vizet szeretnék inni." Az egész könyv egy tiszta élet előtti tisztelgés.......Mert milyen ember volt az öreg? Aki ugyan mindig szerény maradt, de útravalóul ezt tudta adni a fiának: "Akartam monda­ni: vígy magaddal a szüvedben néhány erős fát, meglátod, hasznát veszed". Író fia méltó emléket állít neki könyvében, és jó irodalmi ízléssel, az emlékek, az egykori beszélgetések felidézésével lejegyzett, megmentett egy eltűnő nyelvjárást, amelynek édes ízét a cseppnyi keserűség, a képes beszéd természetes költőiségét a fanyar józanság adja meg. Tamás Menyhért értékmentő­ könyve irodalmon túli érdemekkel is ékes. Mert apja halála után "mintha relá maratt vona a mező, a termés, a gyökerek, az eső, a tiszta ég vigyázása". Nem kevésbé elismerő. Mátyás István vélekedése a Tiszatájban: A szükségre, tisztességre, hűségre, kötelességre biztató szó, mint a tiszta mag, jó talajra hullott az író lelkében. Bizonyítéka ez a sorsosairól hírt adó, róluk­ értük irodott könyv. Biztató kíváncsisággal várom, várjuk Tamás Menyhért prózájának folytatását, mércének őrizve hozza addig is ezt a könyvet. A Jelenkor kritikusa Varga Lajos Márton a forró kasa kerülgetése nélkül mutat rá a szerző üzenetének lényegére: Egy magát az apa szemléletében és magatartásában a kiszolgáltatottsággal, halállal szemközt is értel­mezni és igazolni tudó meggyőződés ragyog itt és mindenen, hogy akiben elemi szükségként mégis él a részvét, a szeretet, együttérzés, az előhívhatja és juttathatja magából és társaiból mindazt, amit csak lehet. Ahol a sorsukat együtt viselők és szenvedők, mint a bukovinaiak java is, ezt megadják egymásnak, ott mégiscsak megtörténik valami, ott mégsem teljességgel üres és semmis az élet. Ott mégis fölébe lehet kerülni a szép­séget, jóságot, igazságot, üdvösséget sárba rántó, legázoló erőknek. Nagy alkotás a Vigyázó Madár. Nemcsak egye­n­ sors vetülete, de magyar hitvallás. Egyszerre biztató és elkeserítő korkép. Tamás Menyhért olyan költő, aki sok társával együtt "beszegzett ég alatt" él (Vessük össze Tollas Tibor "bebádogoztak minden ablakot" képével), rajong a tehetetlenség dühével: "Hova érünk, ha minden méter után csak nő verességünk?" (a veresség itt VERES­séget is jelent), de érzi hagyományos felelős­/ f //' / f séget: "semmit se kezdhetek a felgyűlt szavakkal, semmit se felelhetek a madarak biztató szárnymozdulataira... ...míg a visszatérés szomja végig nem vezet újra az üresedő mezonon, míg rendezetlen bennem az ősi sor, elvé­­gezetlen dolgom van a fákkal, kik villám-hasítottan is leveledzik a példát". Nem hiába ősi magyar titkokat őrző és hordozó madar a daru, a koltő vigyázó madara, az üzenet szárnyra kapott és körbe járja a világot. A székely legény­ek után most már a mesebeli harmadik fiú, csángó occsuk is eljutott Amerikába legalább is a betű erejével es hatalmával. Krugass csak, Menyhért, már halljuk egyre többen. Tamasi Miklós 16

Next