Tárogató, 1983 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1983-03-01 / 3. szám
/ Jókai nor A KIS SZÜRKE EMBER " r • Szegény öreg apó! Mintha most is látnám... Mikor decemberben hideg, fagyos éjjel lovagolt előttünk, egyszerű szürke köpenyben, feszes kamaslikban; egyik arcán a friss seb csak imígy-amúgy betapasztva. A fiatal sereg nagy részének alig volt ruhája, s a kellemetlen téli idő nem nagy szánalommal volt irántunk, éheztünk is, amennyiben belénk fért; de ki mert volna fázni, ki mert volna panaszkodni akkor, midőn a kis szürke ember egyszerű vékony öltözetben, etlen, álmatlan lovagolt legelöl, télben, hóban, zivataros éjszakában. Nem volt pihenésünk. Alig állottunk meg egy helyen, már hallottuk siettető szavat. Hamis kiejtéssel, de valódi hévvel monda mindannyiszor:"előre, előre!" .. / ti Szegény öreg apó! Mintha most is látnám... Mikor januárban elvettek ágyúit, a hosszú szilkai útban feküdt egy szekere s a tuban maradt agyuk mind ott vesztek miatta. Elöl ellenseg, hatul ellenseg s csak négy agyúja maradt es ketezer katonaja. Egész nap, egesz ejjel vitt az ellenséggel a kis szürke ember, hol elöl, hol hatul, ahol megtamadtatok. . i .i .. a Négy agyújával vedte magát, hol itt, hol amott ostromolva, s a közben vonult a sereg előre. ' II III verben, tűzben, ellenség országában* Egy városba értünk, ott körülfogtak bennünket. Eifel volt. ' I •• IlI I II •* Éjfélkor követ jött az ellentáborából, feladásra szólítandó a kis szürke embert. ( Kijött hozzánk a piacra, felállít a sereget, végig neze és kérdeze: - Akarnak-e Önök velem tovább harcolni, vagy letesszük a fegyvert? Jönnek-e, merre vezetni fogom? S ki ne ment volna vele, midőn ezt látta legelöl? Egyhangú kiáltás hirdete, hogy nincs, aki a fegyvert letegye!... - Menjen j Ön vissza, szólt ekkor a követnek a kis szürke ember, s mondja meg parancsnokának, hogy én tizenkétszer voltam már körülfogva, most vagyok tizenharmadszor. Mind a tizenkétszer kivágtam magamat... _ i i i i i ■■ i n Ekkor reánk gyújtották az ellenséges ó várost,a kis szürke ember vizes pokrócokkal terítette le lőporos szekereit s azzal nyargalt előre, utána a kis sereg szuronyt szegezve, "előre, előre!" hang-I * t . i || 11 '* , I tizek kialtasa, s ki ne követte volna őt, midőn legelöl latta nyargalni verben, tűzben, ellenség országában. Egy hídhoz jutottunk. ) J Itt I is I ., Itt megállította sereget a kis szürke ember. Tovább nem megyünk! monda s szemközt fordult a tengernyi ellenségnek. Ha e híd elveszett, Erdély is elveszett!aszolt csapatjait elrendezve a hídon, s amint az ostrom tűzben egy ujjat lelőttek, hidegvérrel vágatta le a megcsonkult tagot, folyvást lovon ülve i I , i h i 1 •• / s ágyúit vezényelve. Az orvos elájult a műtét után, a kis szürke ember pedig mosolyogva monda, úgysem sok hasznát vettem az ujjamnak. ( / ^ i Másfél napig harcolt a kis sereg roppant erő ellen a véres híd fölött, fele elhullott a jó fiuknak, de el nem futott egy is, s akinek ellőttek kezet vagy lábát, gondolt a kis szürke emberre, aki hideg vérrel amputáltatta magát lovon ülve s aztán nem jajgatott. . Egy hónap múlva Szeben alatt vívott a kis szürke ember. Megverte az ellenséget, bevette a várost, s amidőn bevette, első dolga volt amnesztiát adni. (( ( - Nem jöttem én hadat viselni, fegyvertelen emberek, nők és gyermekek ellen. S ki ne nyújtotta volna kezet halálos ellenének a beke-kötésre, midőn a kis szürke ember nyujtá legelőször a magaet, melyen csak négy ujj maradt a legközelebbi csatából? De mégsem volt igaza a kis szürke férfinak. ( Alkotmányos országban ilyesmit hadvezérnek tenni nem szabad. Kegyelmezni a kormány tudta nélkül. . . . Aminél fogva a kis szürke embert, mielőtt megdicsérték volna győzelméért, keményen megróttak az adott amnesztiáért. 6