Tárogató, 1988 (15. évfolyam, 9. szám)
1988-09-01 / 9. szám
ELŐSZÖR. Szeptember 1. Azoknak a cselekedeteinknek, melyeket először végzünk, mindig valami ünnepi hangulata van. Amikor első lépteidet tetted, az egész család örült, te pedig boldogan kacagtál. Amikor először mentél iskolába, milyen büszke volt édesanyád és te is. Első szentáldozásodon ott voltak szüleid, rokonaid és örömmel üdvözöltek. Majd jött a középiskola, a pályaválasztás, az első munkakör. Mily boldog és büszke voltál, amikor először vetted fel fizetésedet! Majd elérkezett az a nap, melyen a saját otthonodba léptél. Mennyire tele voltál bizakodással, reménnyel, lelkesedéssel és boldogsággal ezeken a napokon! Azután megszoktál mindent és jött az egyhangúság. Az élet ízét pedig a lelkesedés, örülni tudás és a friss lendületesség adja meg. Próbáld meg minden napodat ugyanazzal az ünnepélyes átszellemüléssel kezdeni, ahogyan az első dolgokat csináltad! ’’MIÉRT KÉTELKEDTÉL?” Szeptember 5. ”Az éjszakának negyedik őrváltásakor pedig hozzájuk menő, a tengeren járván. Mikor látták őt a tanítványok a tengeren járni, megrémültek, mondván: Ez kísértet, és félelmükben kiáltanak. És mindjárt megszólítá őket Jézus, mondván: Bátorság! Én vagyok, ne féljetek. Felelvén pedig Péter, mondá: Uram! ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vizen, ő pedig mondá: Jer! És kiszállván Péter a hajócskából, a vizen jár vala, hogy Jézushoz menjen. Látván pedig az erős szelet, megijedt, és midőn merülni kezdett, kiálta, mondván: Uram! ments meg engem. És Jézus azonnal kinyújtván kezét, megfogá őt, és mondá neki: Kicsinyhitű! miért kételkedtél!” (Szent Máté 14, 25-31.) A hivő ember biztosan jár ott is, ahol más elmerül. A TÜKÖR. Szeptember 11. Sok ember nehezen viseli el, ha valaki ráolvassa hibáit. Csak az igazán tökéletesedni akaró örül, ha figyelmeztetik kisebb-nagyobb fogyatékosságaira. Egy író fejtegeti, hogy soha senki sem látta még egészen meg saját arcát a tükörben, amelyet maga elé tartott. Amit lát, három részből tevődik össze: Egyrész ami valóban ő, a másik rész, amit meg akar látni és a harmadik rész pedig, amit szeretne látni. Van ebben valami igazság, mert ahhoz, hogy igazán megismerhessük magunkat, kell, hogy más tartsa elénk a tükröt. AZZEL EMBEREK! T sz wEP ADJ TE IS! Szeptember 19. Egyedüllétről, elhagyatottságról legtöbbször azok panaszkodnak, akik gőgből, fösvénységből, vagy haragból távol tartják maguktól az embereket. Keresd fel az elhagyott embereket, amikor bánat ér, ők is felkeresnek téged. Mosolyogj a szomorkodókra, ha szomorú leszel, majd ők indítanak téged. Árassz magadból szeretetet, és a szeretet sugarai visszavillannak rád. Ne kívánj az emberektől olyat, amit magad sohasem adtál nekik, mert ne feledd el, csak az kaphat, aki adott is. A LELKIISMERET. Szeptember 29. A lelkiismeret olyan mint egy ébresztőóra, mely ha itt az ideje, hogy felébredj, csenget. Csak int, figyelmeztet, de nem emel ki az ágyadból. A lelkiismeret is csak ült, figyelmeztet, de azért szabadakaratod szerint cselekedhetsz. Amikor az ébresztőóra cseng, noha te hallod, mégsem kelsz föl, megszokod, nem törődsz vele s végül nem hallod. így vagyunk a lelkiismeret szavával is, melyet ha többször figyelmen kívül hagyunk, egyre halkabb lesz hangja. A tiszta lelkiismeret nagy kincs, légy éber hangjára! DR SZENTHELYI-MOLNÁR ISTVÁN KI A SZABAD EMBER? Szeptember 15. Te, aki a szabadságról beszélsz, talán terhesnek találod a vallási, társadalmi korlátokat, elégedetlenkedsz nehéz és sok munkád miatt, gondoltál e már arra, hogy milyen sok minden van, aminek önként lettél rabszolgája. Rabszolgája vagy a pénznek, élvezeteidnek, kényelmednek, a jó ételeknek, szép ruháidnak, vágyaidnak, és végül legalázatosabb rabszolgája vagy saját hiúságodnak. Mekkora áldozatokat és erőfeszítéseket vagy képes kifejteni ezeknek szolgálatában! Szabad akarsz lenni? Tanulj meg engedelmeskedni, másokon önzetlenül segíteni és uralkodni önmagadon!