Tárogató, 1990 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1990-06-01 / 6. szám

----18 A HAZA BÖLCSEIHEZ Talán különösnek tűnik, hogy egy kevéssé ismert őstörténész nyílt levélben fordul a Haza bölcseihez. Remélem, hogy a lapszerkesztők nem küldik vissza azzal a kifogással, hogy "a címzett ismeretlen". Sőt, derűlátóan abban bízom, hogy éppen így jut el majd a lehető legtöbb olvasóhoz. Sohasem írtam politikai témájú cikket, ezért kérem Önöket, nézzék el valószínű hiányosságait. Az utóbbi hónapok gyorsvonati sebességgel rohanó bel- és külpolitikai ese­ményei késztettek megírására. Szóljanak hozzá minél többen, több szem többet lát. Nem vagyok az egyetlen, aki úgy érzi, ho­gy a magyar nemzet jövőjének kérdé­sé­­­lete vagy nemléte­­ napjainkban dől el. Lehetséges, hogy hamarosan belépünk az Európai Közös Piacba. Ezt már alig várjuk, hiszen olcsóbban fogunk például Grundig magnóhoz vagy Napóleon-konyakhoz jutni.Mégis, én aggódva figyelem azt a hozzáállást, amely a nemzettest komoly védelmét csak másodlagos (vagy még jelen­téktelenebb) kérdésnek tekinti,a gazdasági ügyek javítása után. A szabad választásokból kikerülő új, demokratikus pártok koalíciós lehetősége és programjaik derűlátásra adnak okot. Aggasztó azonban az a tünet, hogy Magyar­­ország lakossága általában nem nagy érdek­lődést mutat az elszakított területek - főleg Erdély és a Felvidék - magyarságának sorsa iránt. A passzív hozzáállás az emigrá­cióban is gyakori. A legjobb esetben a világ bármely városában lelkesen részt veszünk egy tilta­kozó felvonuláson Erdély védelmében. Ilyen­kor szónokaink szemében megcsillannak a könnycseppek, hangjuk sokszor elérzéke­­nyül. A nemzeti színekben felvonuló tömeg hazafias dalokat, egyházi énekeket énekel,néhány asszony le is térdel, sírva imádkozik. A várva-várt idegen újságírók, rádió- és TV-riporterek viszont nem nagyon jönnek. Ha igen, akkor is minek: az adásban már ügyesen elsikkad a magyarok súlyos helyzete Erdélyben. Már annak is örülünk, ha nem románnak gondolnak bennünket. - Ellenünk van az egész világ! - mondjuk letérten egymásnak. (Balsors-akit régen­­tép szindróma.) A hírközlés a franciák, a románok, a zsidók, az amerikaiak, stb. stb. kezében van... magyarázzuk. A hiba pedig nem a világban van, hanem bennünk. Az Illinois államban élő, ismert Radics Géza helyesen írja soraiban: "Az egyik bukaresti fizikus például azt mondta: Király Károly és Tőkés László mellé engem akasszatok harmadiknak válaszolva az oláh követelésekre­­, majd folytatta, a toleranciát a többségnek kell gyakorolni. Igen, ez a kulturember jelzője. Mi, magyarok hamar elérzékenyülünk az efajta nyilatkozatok hallatára, s nem vesszük figyelembe, hogy szomszédaink, azaz ellensé­geink köreiben az ilyen állásfoglalások csupán ritka kivételek, méghozzá nagyon ritka kivételek. Az általános pedig az, ami Maros­­vásárhelyen történt, és történik Felvidéken, Délvidéken egyaránt, a magyarság tudatos és tervszerű felszámolása. A magyarság legveszedelmesebb ellensége azonban mégsem az oláh, a szlovák vagy a szerb, hanem a nemzeti önbecsülését elvesztett, meghason­­lott magyar "értelmiség' azon egyedei, akik továbbra is 'román barátaink'-ról beszél­nek annak ellenére, hogy a gyülemlő bizonyí­tékok fényében megállapítható, a marosvá­sárhelyi vérengzések a román kormány egyes magas beosztású tagjainak céltudatos és tervszerű magyarellenes cselekedete volt. Az orosz közmondás szerint a fuldoklót csak önmaga mentheti meg. Másik hasonlat­tal élve, képzeljük el, hogy van egy pincénk. Ott tárolunk néhány zsák sót, amely az összes vagyonunk. Egy napon vízszivárgást észlelünk a közeli csatorna felől. Nem futkoshatunk sopánkodva minden szomszéd­hoz, hogy melyikük segítene, és ki felelős a szennyvízért. Tudnunk kell, hogy -mivel pumpánk nincsen - a só előbb - utóbb felol­dódik, elvész a vízben. Az egyedüli megol­dás, hogy a zsákokat kimenekítjük a pincé­ből, és a pincét elszigeteljük. Ahogy a vizet és a sót nem tehetjük barátokká, úgy nem lehet teljesen más beállítottságú népeket összeházasítani. Az egyik nép legfőbb erénye a becsületesség és az igazságérzet, másoknál a nagyapák hazugságban és gyűlöletben nevelkedtek és utódaik is abban fognak meghalni, így kellene megítélnünk a Dunai Államszövetség ábrándját is. A világot az sem érdekli, hogy a székelyek Attila népe voltak, és 453. óta Erdély őslakosai. Johannes Magnus uppsalai

Next