Tárogató, 1990 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1990-06-01 / 6. szám
----18 A HAZA BÖLCSEIHEZ Talán különösnek tűnik, hogy egy kevéssé ismert őstörténész nyílt levélben fordul a Haza bölcseihez. Remélem, hogy a lapszerkesztők nem küldik vissza azzal a kifogással, hogy "a címzett ismeretlen". Sőt, derűlátóan abban bízom, hogy éppen így jut el majd a lehető legtöbb olvasóhoz. Sohasem írtam politikai témájú cikket, ezért kérem Önöket, nézzék el valószínű hiányosságait. Az utóbbi hónapok gyorsvonati sebességgel rohanó bel- és külpolitikai eseményei késztettek megírására. Szóljanak hozzá minél többen, több szem többet lát. Nem vagyok az egyetlen, aki úgy érzi, hogy a magyar nemzet jövőjének kérdésélete vagy nemléte napjainkban dől el. Lehetséges, hogy hamarosan belépünk az Európai Közös Piacba. Ezt már alig várjuk, hiszen olcsóbban fogunk például Grundig magnóhoz vagy Napóleon-konyakhoz jutni.Mégis, én aggódva figyelem azt a hozzáállást, amely a nemzettest komoly védelmét csak másodlagos (vagy még jelentéktelenebb) kérdésnek tekinti,a gazdasági ügyek javítása után. A szabad választásokból kikerülő új, demokratikus pártok koalíciós lehetősége és programjaik derűlátásra adnak okot. Aggasztó azonban az a tünet, hogy Magyarország lakossága általában nem nagy érdeklődést mutat az elszakított területek - főleg Erdély és a Felvidék - magyarságának sorsa iránt. A passzív hozzáállás az emigrációban is gyakori. A legjobb esetben a világ bármely városában lelkesen részt veszünk egy tiltakozó felvonuláson Erdély védelmében. Ilyenkor szónokaink szemében megcsillannak a könnycseppek, hangjuk sokszor elérzékenyül. A nemzeti színekben felvonuló tömeg hazafias dalokat, egyházi énekeket énekel,néhány asszony le is térdel, sírva imádkozik. A várva-várt idegen újságírók, rádió- és TV-riporterek viszont nem nagyon jönnek. Ha igen, akkor is minek: az adásban már ügyesen elsikkad a magyarok súlyos helyzete Erdélyben. Már annak is örülünk, ha nem románnak gondolnak bennünket. - Ellenünk van az egész világ! - mondjuk letérten egymásnak. (Balsors-akit régentép szindróma.) A hírközlés a franciák, a románok, a zsidók, az amerikaiak, stb. stb. kezében van... magyarázzuk. A hiba pedig nem a világban van, hanem bennünk. Az Illinois államban élő, ismert Radics Géza helyesen írja soraiban: "Az egyik bukaresti fizikus például azt mondta: Király Károly és Tőkés László mellé engem akasszatok harmadiknak válaszolva az oláh követelésekre, majd folytatta, a toleranciát a többségnek kell gyakorolni. Igen, ez a kulturember jelzője. Mi, magyarok hamar elérzékenyülünk az efajta nyilatkozatok hallatára, s nem vesszük figyelembe, hogy szomszédaink, azaz ellenségeink köreiben az ilyen állásfoglalások csupán ritka kivételek, méghozzá nagyon ritka kivételek. Az általános pedig az, ami Marosvásárhelyen történt, és történik Felvidéken, Délvidéken egyaránt, a magyarság tudatos és tervszerű felszámolása. A magyarság legveszedelmesebb ellensége azonban mégsem az oláh, a szlovák vagy a szerb, hanem a nemzeti önbecsülését elvesztett, meghasonlott magyar "értelmiség' azon egyedei, akik továbbra is 'román barátaink'-ról beszélnek annak ellenére, hogy a gyülemlő bizonyítékok fényében megállapítható, a marosvásárhelyi vérengzések a román kormány egyes magas beosztású tagjainak céltudatos és tervszerű magyarellenes cselekedete volt. Az orosz közmondás szerint a fuldoklót csak önmaga mentheti meg. Másik hasonlattal élve, képzeljük el, hogy van egy pincénk. Ott tárolunk néhány zsák sót, amely az összes vagyonunk. Egy napon vízszivárgást észlelünk a közeli csatorna felől. Nem futkoshatunk sopánkodva minden szomszédhoz, hogy melyikük segítene, és ki felelős a szennyvízért. Tudnunk kell, hogy -mivel pumpánk nincsen - a só előbb - utóbb feloldódik, elvész a vízben. Az egyedüli megoldás, hogy a zsákokat kimenekítjük a pincéből, és a pincét elszigeteljük. Ahogy a vizet és a sót nem tehetjük barátokká, úgy nem lehet teljesen más beállítottságú népeket összeházasítani. Az egyik nép legfőbb erénye a becsületesség és az igazságérzet, másoknál a nagyapák hazugságban és gyűlöletben nevelkedtek és utódaik is abban fognak meghalni, így kellene megítélnünk a Dunai Államszövetség ábrándját is. A világot az sem érdekli, hogy a székelyek Attila népe voltak, és 453. óta Erdély őslakosai. Johannes Magnus uppsalai