Tárogató, 1990 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1990-08-01 / 8. szám

— 42 A SZACSVAY- ÖRÖKSÉG Buckingham Palace — ennyi áll a levélpapíron, elegánsan, szűk­szavúan. Károly trónörökös és Diana hercegnő köszönetet mon­datnak Szacsvay Imre grafikus- és fotóművésznek Erdélyi utakon cí­mű könyve angol változatáért. A háromkötetes albumot a hercegi pár látogatásakor ajándékozta ne­kik a művész, kissé „szülőföldi em­lékeztetőként”. Károly herceg ugyanis — maga is említette Buda­pesten — harmincketted részben székely. Szacsvay Imre teljességgel az. Az Erdélyi utakon csodálatos szépségű, ódon hangulatot és emel­kedettséget sugárzó képein látható az erdőszentgyörgyi templom bejá­rata és egy címeres sírkő. Dr. Kicsi Sándor tömör, pontos és igen szép kísérőszövege elmondja, hogy a Kisküküllő mentén fekvő székely nagyközség református temploma a XIII. század végén épült, sokszor elpusztult és sokszor újjáépítették, míg mai alakját megkapta. A­ falu földesura a rövid ideig uralkodó erdélyi fejedelem,­» Rhédey Ferenc volt. Ennek egyik» - utódja, gróf Rhédey Zsigmondné báró Wesselé­nyi Kata 1760-ban alapjaitól újjá­építtette. Abból az időből­ való a faragott kőszószék és a' papkorona, az­ erdélyit» reformátusok ' jelkép­rajzával, a fiait vérével tápláló pelikánnal. A címeres­­sírkő gróf Rhédey Claudiára emlékeztet, Sán­dor würtembergi herceg feleségére, akit 1841-ben, egy nagy katonai parádén megvadult lova taposott halálra Grác városában. Hazahoz­ták pihenni. Eme Rhédey grófnő a nagyanyja volt V. György angol király feleségének, Mary ■­­király­nénak, a most uralkodó II. Erzsébet nagyanyjának. Károly herceg­­ki­számította­ éát a hármincketted­ rész Rhédey-rokonságot. Erdőszentgyör­­gyön úgy emlegetik az angol kirá­lyi­ házat, mintha a látóközelségben élő pártfogóik lehetnének. A londoni köszönőlevél kelte: 1990. május 16. Szacsvay Imre akkor már két napja halott. Találkoztak előbb is ők, a lon­doni királyfi és a székely művész. Károly herceg a maga erdőszent­györgyi ősei jogán tiltakozott volt Ceausescu őrült falurombolásai el­len. Szacsvay Imre a fényképeivel tette ugyanezt. Még a háromkötetes Erdélyi utakon megjelenése előtt az abba foglalt képeket sok száz esztendős templomokról, várromok­ról, sajátos hangulatú települések­ről vagy havasi tanyákról, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizott­ság — az S. O.S. Erdély genfi bizott­sága révén — szétküldte a világ négy tájára, minden olyan testület­nek vagy magánszemélynek, akik­től segítséget remélhettek. Szacsvay Imre felvételei az erdélyi hagyo­mányok, építészeti értékek, kultú­ra, a magyar folytonosság mellett érveltek az UNESCO-ban, a Világ­­örökség Bizottságánál, az Emberi Jogok Bizottságánál, az Európai Parlamentben, az Európa Tanács­ban, a Vatikánban. Nyomon lehet-e követni egy til­takozási hullám útját és eredmé­nyeit? Higgyünk abban, mert nem alaptalanul hisszük, hogy a felhá­borodás méretei is belejátszottak az erdélyi falvak megmentésébe. Ceausescu és „építészei” várták a felcsapó nemzetközi ellenkezés le­­csillapultát — a hazai kérelmekkel, panaszokkal soha nem törődtek!—, majd azután láttak volna hozzá a rombolásokhoz. Addig Erdélyből is (például Tamási Áron falujából, Farkaslakáról) Bukarest környéké­­re vezényelték a földkotró gépe­ket. Színes, pompás képek, amelyek nem a heves­ harc, hanem a szelíd emlékezet céljaira születtek, így válhattak a létmentő­­ küzdelem fegyvereivé. Szacsvay Imre 1984 és 1987 között három nyáron át ba­rangolt Erdélyben,­­Nagyváradtól a Hargitáig, Csíkszéken meg Há­romszéken, majd Brassótól Nagy­­enyedig. Saját költségén utazott, hogy a maga „beállításában” rög­zítse Erdély s ezen belül a családi szülőtáj, a Székelyföld minden ér­tékes látnivalóját. Hetvenedik esztendősen úgy tér­hetett meg őseihez, hogy mostoha körülmények ellenére, ezer gáncs közepette gyarapította a családi örökséget: végezte a nemzet, az anyaföld szolgálatát. Orbán Balázs, a Székelyföld tu­dós barangolója, levéltárak búvár­lója derítette fel és rögzítette nagy művében, hogy az Erdély-szerte és Magyarországon kiterjedt Szacs­vay család eredetileg a háromszéki Szacsváról való, első tagja, akiről feljegyzés maradt. Szacsvay Ger­gely a marosszentimrei csatában tüntette ki magát, 1442-ben Hu­nyadi János, akkori erdélyi vajda, későbbi magyar kormányzó kato­nájaként. Egyszerre nagyon közel érzem szívemhez a régi történelmi nyomot: Szacsva, , ez a manapság ölbe vehetően kicsiny székely tele­pülés karnyújtásnyira esik szülő­falumtól, Uzontól, tanúja lehettem lakói riadalmának, hogy kiűzik őket a "otth­onaikból és­­ Uzon s zord tömbházaiba telepítik őket, a Moldvából nem éppen cél nélkül odahozott román családok közé. Szacsvay Imre grafikus- és fotó­művész Budapesten, illetve a soly­mári hegyek lábainál okkal remél­te, hogy őseinek faluját­­ menti meg, mikor erdélyi fényképeit mű­vészi rendbe állítja. Kövessük a családfáját, Orbán Balázs segítségével, a kicsiny ha­vasalj­i falucskától a nyitottabb há­romszéki síkságig. „Mihály, mint Bethlen Gábor kapitánya szerepel, s érdemei jutalmául ezen fejede­lemtől szablyát tartó oroszlán cí­mert és jószágot nyer Szacsván. Ezen Mihály unokái, György és András szállnak el Szacsváról, s szerzik a lécfalvi és esztelneki ágat.” A lécfalvi ágból egyetlen hajtás maradt fenn az irodalomtörténeti emlékezetben: Szacsvay Sándor, az első nevezetesebb magyar publicis­ta. Ráf Mátyás munkatársa, majd egyik szerkesztője a pozsonyi Ma­gyar Hírmondónak, a XVIII. szá­zad utolsó évtizedeiben. Saját lapot is indít­ Pozsonyban, a Magyar Kurírt, már az első számát betilt­ják, átviszi a lapját Bécsbe. A fel­világosodás újságírójának nevez­hetném,­ eszméi miatt szorult ki a közéletből, meg kellett válnia lap­jától is. Kolozsvárra vonult visz­­sza. A francia forradalom híve ma­radt haláláig. • Egy következő. Immár magyar forradalom, az 1848—49-es szabad­ságharc színtereire lépnek ki a má­sik ág, az esztelneki Szacsvayak. Egyik országgyűlési jegyző, kettő lőporkészítő ezermester. Hasznos forradalmi tevékenységek, csak fö­löttébb veszélyesek. Nagyváradon, a Sebes-Körös partján, kicsi park­ban szobor, talapzatán délceg férfi, tollát éppen aláírásra tartja. Szacsvay Imre Bihar vármegye képviselője volt, országgyűlési jegy­­ző, aki tiszte szerint a határozato­kat hitelesítette. „Egy tollvonás volt bűne”— hirdetik a kőbetűk a talapzat alján. A solymári ott­honban őrzik az 1849. áprilisi kiáltvány­­ eredeti lenyomatát. Négyoldalas szöveg, válasz a csá­szári jogtiprásra, a magyar nem­zet akaratának kinyilvánítása. Nyi-i tánya a magyar kiscímer, záróképe Erdély címere. Hárman írták alá „a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatát”: Báró Perényi Zsig­­mond, a felsőház elnöke, Almássy Pál, a képviselőház alelnöke és Szacsvay Imre jegyző. Ezért a toll­vonásáért végezték ki tizennyolc nappal az aradi tizenhárom után, a pesti Új Épület mellett. Nem le­hetett epizodista a történelemben, ha a debreceni Kossuth-szobron is megjelenik, mellékszereplőként. Solymáron egy 1848-ban készült könyvecskét őriznek: Népkivána­­tok. Közli Szacsvay Imre. Készült

Next