Tárogató, 1990 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1990-11-01 / 11. szám
------26 TALAJRÓL...FÁRÓL... Ablakot fedünk, hogy be ne jöjjön a fény, mint csiklandó női szeszély. Végiggyalul a padoknak élén s félrebuggyan, ha elfogy az él. A legyek is már elhullnak lassan, mint a nyarunk meg emlékei, de ha az otthoni képek jönnek, tanterem mélyből ki zárja ki? Halkan beszélnek talajról, fáról. Felnézek: közben kócos fejek bólogatva néznek a padra s álmodnak tán a könyvek felett. Talajról, fáról szépet mesélnek s nem hallja azt már egy se talán. Abba a földbe temetve kedve s ott csüng a lelke azon a fán! 1957. okt. HERBÁRIUM Felágaskodnak a kosborok üzengetnek a bangitáknak -így maradt meg bennem egy világ s engedtessék meg hogy nagy kiáradt perceiben az emlékezés préselt virágként gyűjtsön össze keltikét, május- s gyöngyvirágot egy ismeretlen gyűlő őszre mely folyondárként kúszik rá jövendőnknek titkos ágaira s kökörcsin-könnyes reggeleken karóba húzza ki nem a fia -Jó lesz akkor a sírra tenni szép tavaszokból mi megmaradt s új tavaszra úgy szaporodni mint Salamonpecsét a föld alatt. 1960 FÉLÚTON Quo vadis - kérdezik a fák, merre tart, ki teljes körbe lát s fordítva sem szégyelli magát? Lépek előre, hátra is, elbújva álltam gátra is, lehetek hibás, de nem hamis. E pontból nő a végtelen, egy az utam, a félelem. Hazámban lesz-e még helyem? 1978 SOPRONI KÉP - Tollas Tibornak, aki szintén soproni diák volt, és aki meghozta nekünk a hitet, hogy Sopronba egyszer visszatérnek a fecskék.Hullanak már a gesztenyék. Az ágak csöppnyi rügyhegyet csípi a fagy. Valahol zúg egy orgona, az egek Őszi kántora hangversenyt ad. Öreg a kapuknak alja. Szaglászó, új fagy kicsalja népe könnyét. Nézik: a köz most oly üres. Búsan felnéz egy jó öreg sint:... a fecskék! 1958