Tárogató, 1991 (18. évfolyam, 1-8. szám

1991-04-01 / 4. szám

Jeffrey Feltman, az amerikai követség gazdasági szakértője szerint az első SCED (Support for Central European Democracy) programban 40, a­­másodikban 70 millió dollár áll rendelkezésre, s ha az elkövetke­ző napokban beadjuk a tervünket, jók lesznek az esélyeink. "Thomson nagykövet maga fogja továbbítani azt Washingtonba Robert Berrynek, a SCED program veze­tőjének" -­­ mondja, mikor én biztosítom, hogy egy hét múlva itt a terv. Naponta 3-4 irodában is járok, s egyre bizakodóbb leszek. Az RS International Ltd. nevű nyugati befektető csoport veze­tője, Lee Stull, felajánlja, hogy kifizetik a központi víztisztítónak a föld amiatt való megépítését, ha annak ellenében megkapják a felette levő területet. Drew Lewis, a Citizens Democracy Corps elnö­ke, ARCO szakembereket ígér arra, hogy átállítsák a százhalombattai olajfinomítót ólommentes benzin termelésére. Stephen Wassersug a Regional Environmental Centerben felajánlja a hozzá beérkezett 1200 jelentkező­ adatait, hogy terveink kivitelezéséhez a legjobb szakembereket alkalmazhassuk "project manager"-ekként. Optimizmusom tovább növekszik, mikor megismerem az ENSZ, a Világbank, az IEAE, meg a kisebb államok segítő célú programjait, mint az olasz ISMES, a holland NOVAM, és mások. Így aztán február második felében felvillanyozva, optimizmussal telien neki­álltam, hogy kidolgozzak egy négy éves tervet kedves fővárosunk megtisztítására. A terv célja­­ az, hogy a negyedik­­ év végére a levegő szennyezettségét a felére, ólomtartalmát a tizedére csökkentsük, megháromszorozzuk a víztisztítók kapacitá­sát, 25 %-ra emeljük a hulladékok újrafel­használását és, 25 %-al csökkentsük az energiafogyasztást. Az elkészült tervet évekre bontottam, majd az első évben elindítandó teendőket felosztottam 44 konkrét programra. A 44 programot fel­áraztam, majd öt csoportba osztottam (levegő, víz, hulladék, energia és igaz­ságszolgáltatás). Az öt program­csoport kivitelezésére öt "project manager" azon­nali felvételét javasoltam. A programok összköltsége 252 millió dollárra adódott össze, s mivel a legkisebb $10.000-be/ a legnagyobb $150 millióba kerülne, min­denki/ aki minket segíteni akar, találhat köztük érdeklődésének és képességeinek megfelelői programot. Mécs Imre titkárnőjének, Editnek, meg a Sarlós-alapítványt képviselő Egri Gyurka titkárnőjének, Lacinak köszönhettem, hogy február 22-én átadhattam a kész munkát Demszky Gábornak. Azt tanácsol­tam, hogy február 27-én, szerdán, tartsunk egy nemzetközi sajtóértekezletet, hol ismertetjük ezt a Közép-Európában még egyedülálló tervet. Ezzel azt reméltem elérni, hogy ugyanakkor mozgósítsuk a nemzetközi közvéleményt amikor átadjuk a tervet a követségeknek és pénzintéze­teknek. Azt reméltem, hogy most az egyszer mi leszünk az elsők a sorban. Nem így történt! Mikor február 27-én bemegyek a város­házára, kiderül, hogy az öt­ "project mana­ger" felvételre a hirdetést sem adták le az újságoknak, a környezetvédelmi tervet magát nem sokszorosították le, és nem küldtek szét a pénzintézeteknek, követségeknek. A nyugati sajtó képviselőit sem hívták meg a sajtókonferenciára. Nem extem­, hogy mi történt!? Hallok valamit szabotáló bürokratákról, valami féltékeny bizottságról, de nem értem, mi van. Dühös vagyok. Gábor azzal vígasztal, hogy ne aggódjak mert csak pár napot veszítettünk, s minden rendben lesz. Azt mondja, hogy jövő hétfőre, március 4-re, összehívja a buda­pesti környezetvédelmi vezetőket, s nekik majd kioszthatom a teendőket, ők majd gyorsan és szakértelemmel elvégzik, amit kell. Gábor meleg mosolya ellenállhatatlan, s ugyan nagyon zavar, hogy a pénzintéze­tek hiába várják a február végére beígért tervünket, beleegyezem. Egy kikötésem van csak, hogy a hétfői összejövetelen valódi környezetvédők legyenek jelen. Gábor kérésére mindjárt be is diktálom a neveket a titkárnőjének: Vit Laci, Per­­czel Károly és Anna, Vargha Jancsi, Tóth János, Bálint György, Kodolányi Gyula, Vásárhelyi Judit, Paska Csaba, Varga Mihály. Mivel most március 4-ig egyszerre időmilliomos­­lettem, felmegyünk a Csal­lóközbe, találkozunk Duray Miklóssal, illetve a szlovák környezetvédők vezető­jével, Jaromir Sibl-el, s elhozunk magunk­kal egy tiltakozást a Bősnél még mindig épülő vízlépcső ellen, mellet­t 55 csallóközi polgármester írt alá. A hétvégére szülőfa­lumba, Kerepesre hívtak meg előadást tartani. Itt fejtem ki elő­ször nyilvánosan, hogy miért helytelen a kommunisták ----------------------------------------------------------21 .

Next