Tárogató, 1992 (19. évfolyam, 12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
JELES NAPOKAT és ESZTENDŐT kiVanoki - Vancouvert köszönti Bécs - Az idei adventet megelőző időszakban kötöttetek lehettem. Köszönöm a vendégfogadást az egyházakban, a Magyar Házban esmarasztaló családi otthonokban. Ma még nem tudom mit jelentett magam és talán mások számára is munkára ösztönzésétek, amely a nyugati magyar identitástudatból fakadó közösségépítő feladatok átgondolására késztetett, a bevándorló státuszból a befogadó társadalom legmagasabb szintű egyéni, egyetemes és hagyományos kultúrateremtői és kultúra közvetítői sorába kell felemelkednünk! A ma kötelező kihívása ez. Találkozásaink alkalmain szóbakerültek "lágereim" közül Baden, Bécs, Bregenz- Lochau, Hinterbrühl, Mödling, Neuhaus, Pinggau, Schaffern, Traiskirchen, Walchsee és Worgl. Az "átmenet" állomásai. Visszább kell lépnünk, egészen Budapestig, Kolozsvárig, Sopronig... Mert az órát Kanadában kizárólag a régi megbecsülése, ápolása és képviselése közben lehet elfogadni és megszerezni. Lászlóffy Aladár (Kolozsvár) tavalyi, az 56. Nemzetközi P.E.N. kongresszus alkalmából bécsi templomunkban megtartott gálaestünkre írott versével kívánok karácsonyi jeles napokat és népünk szolgálatában sok munkakedvet az új esztendőben. Váljon 1993 a vancouveri magyarság számára a megmaradás jövő távlatai tervezésének esztendejévé, a szeptember végi fesztivál sikereinek kötelező felelősségtudatában! Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánunk! GREATER VANCOUVER COMMUNITY Credit Union Vancouver, 1992. november 12. Szépfalusi István evangélikus lelkész, író FOHÁSZ AZ EMBERÉRT Megint robbantottak a baszkok, tovább is lángol Vukovar... A közmondásbeli harasztot ki zörgeti és mire vár? Karácsonyt küldi a nemzetekre, sebeink kösse be a hó. Parancsolj Nyugatra, Keletre, így elvadulni nem való. Se világűr, se kicsi háztáj, semmi se biztos menedék. Csernobil süllyed, mint az aggtól, Noét várja a vízfenék. Öt török-öt görög verekszik, diplomatát rabol a szikh, Pekingi utcán hulla fekszik s a palesztin se aluszik. Uram, vigyázz a táborodra, te tudod, melyik a tiéd, ki jár rá véredre-borodra s kinek a béke semmiség. Lehet azzal hatni ezekre, amit meg fel se fog eszünk? Hiába: Nyugatra, Keletre s a hó alatt is vétkezünk. De lesznek, akik ünnepelnek, királyok s pásztorok vagyunk. Uram, jöjjön megint a gyermek, vagy lassan végleg megfagyunk. Bécs, 1991-11-10