Tárogató, 1992 (19. évfolyam, 12. szám)

1992-12-01 / 12. szám

JELES NAPOKAT és ESZTENDŐT kiVa­noki - Vancouvert köszönti Bécs - Az idei adventet megelőző időszakban kötöttetek lehettem. Köszönöm a vendég­­fogadást az egyházakban, a Magyar Ház­ban es­marasztaló családi otthonokban. Ma még nem tudom mit jelentett magam és talán mások számára is­­ munkára ösztönzésétek, amely a nyugati magyar identitástudatból fakadó közösség­­építő feladatok átgondolására készte­tett, a bevándorló státuszból a befogadó társadalom legmagasabb szintű egyéni, egyetemes és hagyományos kultúrateremtői és kultúra közvetítői sorába kell felemel­kednünk! A ma kötelező kihívása ez. Találkozásaink alkalmain szóbakerül­­tek "lágereim" közül Baden, Bécs, Bregenz- Lochau, Hinterbrühl, Mödling, Neuhaus, Pinggau, Schaffern, Traiskirchen, Walchsee és Worgl. Az "átmenet" állomásai. Visszább kell lépnünk, egészen Buda­pestig, Kolozsvárig, Sopronig... Mert az órát Kanadában kizárólag a régi meg­becsülése, ápolása és képviselése közben lehet elfogadni és megszerezni. Lászlóffy Aladár (Kolozsvár) tavalyi, az 56. Nemzetközi P.E.N. kongresszus alkalmából bécsi templomunkban megtar­tott gálaestünkre írott versével kívánok karácsonyi jeles napokat és népünk szol­gálatában sok munkakedvet az új eszten­dőben. Váljon 1993 a vancouveri magyarság számára a megmaradás jövő távlatai tervezésének esztendejévé, a szeptember végi fesztivál sikereinek kötelező felelős­ségtudatában! Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánunk! GREATER VANCOUVER COMMUNITY Credit Union Vancouver, 1992. november 12. Szépfalusi István evangélikus lelkész, író FOHÁSZ AZ EMBERÉRT Megint robbantottak a baszkok, tovább is lángol Vukovar... A közmondásbeli harasztot ki zörgeti és mire vár? Karácsonyt küldi a nemzetekre, sebeink kösse be a hó. Parancsolj Nyugatra, Keletre, így elvadulni nem való. Se világűr, se kicsi háztáj, semmi se biztos menedék. Csernobil süllyed, mint az aggtól, Noét várja a vízfenék. Öt török-öt görög verekszik, diplomatát rabol a szikh, Pekingi utcán hulla fekszik s a palesztin se aluszik. Uram, vigyázz a táborodra, te tudod, melyik a tiéd, ki jár rá véredre-borodra s kinek a béke semmiség. Lehet azzal hatni ezekre, amit me­g fel se fog eszünk? Hiába: Nyugatra, Keletre s a hó alatt is vétkezünk. De lesznek, akik ünnepelnek, királyok s pásztorok vagyunk. Uram, jöjjön megint a gyermek, vagy lassan végleg megfagyunk. Bécs, 1991-11-10

Next