Tárogató, 1993 (20. évfolyam, 7. szám)
1993-07-01 / 7. szám
Annyi lett a kinti kövekbe életért kapaszkodó, de az anyaföldet soha nem feledett, hogy kitelt belőlük egy új, a nyolcadik törzs. Zambelly Bianca énekművésznő a bajai konzervatóriumban kezdte tanulmányait, ám 1953- ban a „fennálló államrend elleni fegyveres szervezkedés“ vádjával a népbíróság tíz évi börtönre ítélte. Amikor ötvenhatban megnyílhattak a kapuk, az egykori negyvennyolcas szabadságharcos főtiszt késői leszármazottja a kalocsai női börtönből szabadult. Hazájában csak decemberig élhetett, menekülnie kellett. A bécsi akadémián szerzett diplomát. Nagy Alajos ma több emigráns szervezet tisztségviselője és a Magyar Szabadságharcos Világszövetség európai elnöke, ötvenhatban az ajkai üveggyár munkástanácsának és a falu nemzeti forradalmi tanácsának tagja volt, ugyanakkor kiadta az Ajkai Szabad Szót is. Menekülését követően szinte azonnal bekapcsolódott az emigráció politikai és kulturális életébe, előadó körutakon vett részt, színészként és rendezőként tevékenykedett számos nyugati színházban. * Mekkora a magyar művészet kosara? Kik tartoznak bele? Mikor és mi módon gazdagítja új, friss gyümölcs? Mit őriz, konzervál az idő? Ezek a kérdések mesterkéltek. A rájuk adandó válaszról pedig nehezen lehet azt állítani, hogy nem irányított feleletek. Mint ahogy az is vezérelt állapot, hogy egy nép, a magyar nép öntudatába, a magyar művészetbe kik kerülhetnek, kerülhettek bele. Egy Bartókot kiiktatni csak azért, mert elmenekült, nem lehetett, őt más módon kísérelték meg a háttérbe szorítani: „zenéje nehéz és érthetetlen". Kocsis Gábor, Csíky Ágnes Mária, Saáry Éva írásművészetére azonban még mesterségesen sem lehetett volna ráhúzni az érthetetlenség vizes lepedőjét. Velük más módon kellett végezni: elhallgatással. Mintha ők soha nem is lettek volna, nemhogy írók, költők, de magyarok sem. Épp így nem létezett Tollas Tibor, de a muzsikus Kovács András és Leskó Vilmos sem... Őket, valamint saját személyiségüket nyilvánosság, a művészt éltető fény elé hozni akaró este volt ez az ajkai tetemrehívás. Nem a művészi minőség boncolása most az újságíró feladata, hiszen az alkotás mögötti sorsok számunkra mind ez ideig csak vázlatpontok, nem pedig valóságosan megismert és megértett élethelyzetek lehetnek. Sokkal inkább elgondolkodtató a művészi tett, ami nem más, mint a szabad Magyarország évtizedeken át kilátástalannak tűnő mégis vállalása. A versek, a zenék rám olyan hatást gyakoroltak, mintha a közreműködők egy elszakadt szálat adtak volna a kezembe. Vasból,■ aranyból valót? Évek százezer köbméternyi tiszta levegője kell a tüdőmbe ahhoz, hogy megtaláljam a választ. Ma még csak érzem, hogy ez a szál erős ... Szerep és Alibi Két Márai-mű ősbemutatója a televízióban Szörényi Éva az 1956-os forradalom után az Egyesült Államokba emigrált. Harmincöt év után, 1991-ben tért vissza először szülőhazájába. Ekkor a Nemzeti Színházban tartott két önálló estet. Ezt követően, 1992. október 23-án a Parlament lépcsőjén szavalta el Márai Sándor versét. Harminchét év szünet után Szörényi Éva újra szerep lehetőséget kapott Magyarországon. Márai Sándor két egyfelvonásos drámájából készít a Magyar Televízió tévéfilmet. A két színházi műről és Márai Sándorról beszélgettünk a neves művésznővel a margitszigeti Thermal Hotelben. — A Szerep és az Alibi című egyfelvonásosok ősbemutatójára előreláthatóan ősszel kerül sor. Hazatérésem elsődleges célja a két tévéfilm elkészítése volt. Márai Sándor Nyugaton megjelentette a műveit és rádiójátékait tartalmazó kötetét — ez a könyv Magyarországon, tudtommal, még nem ismert. Ez a kötet tartalmazza a most filmre vitt két darabot. A Szerep című művet Los Angelesben már eljátszottam, de itthon még egyiket sem mutatták be. Mindkét mű a diktatúrát elemzi. Jóllehet nem tudható, hogy a nácizmus vagy a kommunizmus idején játszódik, de bemutatja a diktatúra emberpróbáló és embert formáló hatását. — Lélektani drámákról van szó? — Mindkét esetben. A Szerep azt mutatja be, hogyan játszik egy nő kettős szerepet — egyrészt színésznőt, másrészt grófnőt — életét kockáztatva azért, hogy megmentsen két embert. Számomra a kettős szerep színészi megformálása rendkívül érdekes és nehéz feladat volt. Az Alibiben egy asszony küzd egy férfi megmentéséért , akibe szerelmes. A férfit letartóztatták és pert indítottak ellene. A nő azért harcol, hogy kiszabadítsa rabságából. Mindkét művet mindöszsze két szereplő alakítja, azaz egy férfi és egy nő párbeszédéből áll. Két ember gondolkodásának, filozófiájának összecsapását mutatják be, mindkettőből Márai mély lélek- és emberismerete szól hozzánk. A Szerepben és az Alibiben is Huszti Péter a partnerem, akit most ismertem meg, de olyan harmonikusan tudtunk együtt dolgozni, mintha harminc éve egy társulatnál játszottunk volna. Ez nagy örömmel töltött el, mert kezdetben egy kissé feszélyezett az, hogy olyan emberekkel dolgozom együtt, akiket se emberileg, se művészileg nem ismerek. Kellemes meglepetés ért, aggodalmam alaptalannak bizonyult, mert az együtt dolgozás olyan zavartalan volt Huszti Péterrel és Horváth Ádám főrendezővel is, mintha sohasem mentem volna el Magyarország NEMZETŐR 29