Tárogató, 1996 (23. évfolyam, 9-12. szám)
1996-12-01 / 12. szám
14 Betlehemes játék Miska János A mi vidékünkön a karácsonyi szentestét el sem lehet képzelni betlehemes játék nélkül. Sötétedéskor, miután az apró kántálók, vászon bakókkal a vállukon, és a csillagosok végigjárták a falut, rövid időre elnémulnak az utcák, jelezvén, hogy a népek apraja-nagyra feszült figyelemmel várja a betlehemeseket. Kilenc óra tájban itt is felcsendülnek a csengők, ott is megcsörrennek a csörgős botok, s megjelennek a legények, nyolcan egy bandában, bokáig érő fehér ingben, tornyos sisakjukon lobogó, színes sallangokkal a kis Jézuska köszöntésére. Elől megy a Beköszöntő, mögötte az öt Angyal, a magas homlokzatú, öt tornyú betlehemmel. Hátul a hosszú csepű szakállú, nagy kucsmás öreg, bokáig érő szűrben, s legvégül a boros kannát cipelő gyerek, a Csikó. BeköszöntőKopog az ajtón. Mielőtt engedélyt kap a belépésre a házigazdától, jól megcsörgeti botját, értésükre adván a pillanat fontosságát. Aztán belép: Jó estét. Háziak: Adjon Isten neked is. Beköszöntő: Szép betlehemet készítettünk Krisztus Urunk számára. Engedelmet kérünk a bemutatására. Be szabad jönni a szép betlehemmel? Háziak: Be, be! Beköszöntő: Jöttek be, ti erdei lakosok, Hadd lássam, hogy mit tudtok. Angyalok (Énekelve bevonulnak, a fehér abroszszal letakart asztalra helyezik a betlehemet, ajtajával a szoba ajtaja felé mutatva): Repüljetek angyalok, angyalok Víg verseket mondjatok Ékesen, szívesen, Jöjj el Jézus, én szívem, Jöjj el Jézus, szerelmem. Beköszöntő: Hopp, ismét, lám én is itt vagyok, Ebben a vad farkas bőrömben járok, Melyen igen nagyok a lakok, A múlt este tépték szét rajtam a farkasok. De egészen szét nem téphették ugyan, A királynak híres juhásza voltam. Híres ételekkel éltem, A fekete levest A sapkámból hörböltem. Főangyal: Nohát pajtás, mi volt az első tál étel? Beköszöntő: Az első tál étel csirke visítás, A második bagoly nyerítés, A harmadik üres kocsi zörgés, A negyedik kemény has mennydörgés. Főangyal (Kiszól a konyhában várakozó öregnek): Jöjjön be, kend öreg, jó tűz van idebenn, Hideg már a pitvar, didereg benne kend. öreg (Mély dörmögő hangon): Bemennék, kedves gyermekeim, De nem lelem az ajtókilincs-tartót. Főangyal: Nyúljon öreg feljebb. öreg: Az égnél feljebb nem nyúlhatok. Főangyal: Nyúljon Öreg lejjebb, öreg: A fődön alul nem nyúlhatok Főangyal: A sarka fele, Öreg, öreg: Ott keresem, mégse’ lelem. Ühtüm, megvan már. Adjon az a terebesítő szentháromságos Atya Úristen szerencsés, lencsés, füstös kolbászos jóestét. Angyalok, Háziak: Adjon Isten magának is, Öreg, öreg: Igen kedves gyermekeim, Ti idebenn isztok, esztek, dorbézoltok, Öregapátok csajla-bajla bajuszára nem is gondoltok? Főangyal: Dehogyisnem, Öreg, itt a kulacs, igyon, öreg: Lám, lám, milyen furcsa a mostani fiatalság, Az Öregnek a kulacsot felfele fenékkel fordítják. Főangyal: Engedjen meg, Öreg, be is lehet az fagyva. Öreg: Azt is megengedem, kedves gyermekeim. Adjátok oda a gazda asszonykának, engeszteljen ki pár pohárra valót. Főangyal: Tőt bele, tőt. Öreg: Az csak az ő szent felséges akarata, ha tőt. Főangyal: Jobb lesz öreg, ha nem beszél annyit. Feküdjön le inkább aludni, öreg: Jobb is lesz ennek a fáradt testemnek. Ha én ide lefekszek, Nektek többet juhászotok nem leszek. Keresztet vetek a fejem alá, Hogy álmomban az ördögök el ne vigyenek. (Öreg botjával keresztet vet a földre, s nagyot horkantva, nyögve, szusszanva földre veti magát. Néha megrázkódik hosszú szőrű subájában, rúg egyet, amitől a kicsi gyerekek ugyancsak megrettennek. Az Angyalok szép karácsonyi énekeket énekelnek. Hangjuk kapacitása attól függ, hány fajta bort ittak, s mennyi perselybe valót remélhetnek. A háziak sorba állnak, s illendőséggel az arcukon a betlehemhez járulnak. A betlehem kívülről úgy néz öt sudár tornyával, mint a falu temploma. Belül meg olyan, mint az akol, ahol a Kisjézuska megszületett. Ott van József és Mária, ott vannak a pásztorok, a három napkeleti bölcs, s a tengeri csutkából készült