Tárogató, 1997 (24. évfolyam, 1-7. szám)
1997-06-01 / 6-7. szám
Kopjafa szentelés Miamiban A hegykoszorúzta Vancouver a világ egyik legszebb fekvésű városa. A kikötőben hatalmas személyhajók várják az utasokat, akik Alaszkába igyekeznek. De sokan ott ragadnak, már csak az enyhe éghajlat miatt is. A floridai Miami körül nincsenek hegyek. Ezt a várost a tenger és szinte mindig kék ég teszi széppé. Az enyhe szélben hajladoznak a pálmafák ágai a tizennegyedik - ma már Mindszenty - utca mellett épült magyar református templom előtt. Egész évben virágoznak a hibiszkusz bokrok és a leander fák; az északi hideg elől sokan költöznek ide a téli hónapokra. Minden pad tele volt a templomban a húsvéti istentiszteleten. Több, mint száznyolcvanan hallgatták az igehirdetést, amit K. Gál Judit magyarországi, debreceni lelkész legátus és angol nyelvű imája után Nt. Lukácsi László végzett. Hatalmas, szárnyaló hangja betöltötte a templomot és a hívek szívét. A feltámadás ígérete volt a témája az úrvacsora osztásnak is, amelyen százhatvanan vettek részt. A katolikusok ostyát kaptak kenyér helyett. Szépen feldíszítették a gyülekezet asszonyai a szószéket és a padokat virágokkal. A hátsó falon elhelyezett hatalmas fakeresztet fehér liliomok keretezték. Istentisztelet után a gyülekezet a templom elé vonult, ahol a magyar múltat és jelent jelképező kopjafa felszentelése következett. Tóth Dezső, idős és ifjabb Szakács Dénes, és Nagy-Bozsóky Gábor készítették a művészi kopjafát, aminek a leleplezése után Lukácsi lelkész beszédet mondott. Elmondta, hogy a templomkertek és a temetők legősibb és legmagyarabb jelképe a kopjafa. Bárhol is élnek magyarok, Erdélytől Amerikáig, hirdetik a kopjafák magyar létünket, végső fokon az élet győz, és a halál egy nép szempontjából csak időleges veszteség. Azt is hirdeti a kopjafa, hogy nem mondunk le múltunkról és magyarságunkról. Istenben és nemzetben való hitet fejez ki a kopjafa szimbóluma, de hirdeti az örök feltámadást és azok emlékét, akik itt is magyarok maradtak. Az ünnepség végén a megjelentek elénekelték a magyar és a székely himnuszt. Meg kell emlékeznünk még az énekkarról, s a IIt. Lukácsi Éva orgonakíséretében előadott szép énekszámokról. A templommal szemben épült Kossuth Hallban - magyar Amerika egyik legszebb létesítményében tartott ebéden több, mint 180 vendég fogyasztotta el a sonka és sült kacsa ebédet, így ünnepelték a húsvétot magyar módra a Miami-i magyarok 1997 március 30-án. Dr. Szilassy Sándor Apám sírja Erdélyi József A kisárpádi temetőben: ott van a sírja valahol, az apám sírja, még nem láttam. Az ember nem zarándokol, az apja sírjához sem manapság, sokba kerül az útlevél... Örül az ember, ha az ország szűk határán belül megél. Apám sírja, túl a határon: külföld!... A föld alakja gömb. - Kié lehet a középpontja?!... Közös hazánk az anyaföld, s atyánk az Isten, ki teremtett eget-földet, fénylő napot, s felhőt, amin, vihar után, hétszínű szivárvány ragyog. Úgy feszül, ível a szivárvány, mint a menyország kapuja, mint valami nemzeti zászló: az emberiség zászlaja. Úgy lobog a fekete felhőn, mint egy fekete kalapon, az én örökbékét idéző, nemzetiszínű szalagom... ÍGY MEGYÜNK KETTEN Kislányom még csak térdig ér, de büszkébb vagyok minden férfinél, ha sétálhatok ővele, mert művén át kap fényt a mester is - rajta keresztül látnak engem is és rám derül sok nő szeme. Mikor a sodró úton át kezét, bizalma ősi zálogát felnyújtja, száz veszély között úgy megyünk ketten könnyedén, hogy ennyi súlyos hittől én már óriássá megnövök. Bécs, 1962. Tollas Tibor