Vitézi Tájékoztató, 1979-1996 (8-25. évfolyam)

1985-01-01 / 13-14/1-2. szám

10 VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ 1984-85 Calgaryban a helyettes Főka­pitány vitézeket avatott és át­adta a Vitézi Szék által oda­ítélt Jubileumi Érdemkeresz­teket. Balszélen vitéz Balogh József Ny. Kanada­i Székka­pitány. A kiválóan rendezett ünnepség keretében az ös­­­szes magyar egyesületek és a két egyház képviselői is részt­­vettek több mint 100 fővel, díszvacsora keretében. Calgary az emigrációs magyar össze­fogás mintaképe. Dr. vitéz Czanik Géza tb. törzskapitány, a VB ügyésze és jogtanácsosa Dr. vitéz Czanik Gé­za egy évvel idősebb, mint évszázadunk. 1899 április 16-án született a Pest-megyei Bugyin, a bibóthi Czanik család­ból. Középiskolai tanul­mányait Nagykőrösön végezte 1917-ben, majd egy évig küzdött a hadszíntereken, harc­­cselekményeiért a kis- és nagy ezüst vitézségi éremmel, a Signum Laudissal, sebesülési éremmel, a Károly csa­patkereszttel és a tűz­­kereszttel tüntették ki, majd megkapta a nemzetvédelmi keresztet. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegye­tem jogi­ és államtudományi karán 1922-ben államtudo­mányi doktorátussal zárta, majd 1921-ben elvégezte a bp.-i Közgazdasági Egyetem közgazdasági és közigazgatási karán folytatott tanulmányait, ahol végbizonyítványt szerzett. Közsolgálatának különböző állomásai után ő volt Szolnok- Doboka vármegye utolsó alispánja. Alispáni működésének megszűnése után, 1945. március 29-ig — németországi áttele­­püléséig — hadműveleti területeken, a hadseregparancsnok­ságoknál működött mint közigazgatási összekötő, kormány­­biztosi hatáskörben. Otthoni közéleti tevékenysége során — vitézzé avatása után (Folytatás a 9. oldalról) bileumi Érdemkeresztet argentínai hadtörténelmi munkásságáért). Vitéz Vattay csendőr-ezredes, úgyis mint a legidősebb csendőrtiszt, napjainkig lelkes pél­dát ad mindannyiunk számára. (Az ünnepségről kül­dött fénykép sajnos alkalmatlan volt a kliséztetésre.) (1928) — 16 éven át járási vitézi hadnagy volt és e működé­séért kormányzói dicsérő elismerésben részesült. A nemzeti munkavédelmi csoportok megszervezésével kapcsolatban két­szeri belügyminiszteri dicsérő elismerő okirattal tüntették ki, valamint a nemzeti munkavédelmi jelvény adományozásával. Különböző közérdekű tanfolyamokat (ezüstkalászos gazda­képző, első­segélynyújtási, népművelői oktatóképző stb.) és intézményeket (közjóléti és állatértékesítő szövetkezet) szer­vezett. Számos otthon viselt tisztsége között ki kell emelnünk a MOVE országos nagytanácsában viselt tagságát. Ugyanakkor az aszódi körzeti egyesület elnöke is volt, egyidejűleg az ottani járási Vöröskereszt elnöki tisztét is viselte,­­ez az egyesület a háború alatt 100 ágyas hadikórházat tartott fenn súlyosan csonkoltak számára. Elnöke volt a járási Hitelszö­vetkezetnek, egyben a központi igazgatóság képviselője is volt stb. Otthoni szakírói tevékenysége keretében szaklapok­ban (Magyar Közigazgatás, Vármegye stb.) és napilapokban (Virradat, Magyarság, Új Magyarság) jelentek meg szakcik­kei a közigazgatás reformjáról, a racionalizálásról, a föld­reformról, a Dunavölgyi Lecsapoló Csatorna problémáiról, a telepítésről és annak pénzügyi feltételeiről stb.) Se szeri se száma a hazai fórumok előtt tartott előadásainak a magyar történelem, kultúra és közigazgatás tárgyköréből. Az összeomlás után egy esztendeig amerikai fogságban tartották, majd szabadulása után azonnal bekapcsolódott az emigráns közélet munkájába. Szakismeretei és gazdag tapasz­talatai predesztinálták több szervezet és egyesület alapításában való közreműködésére. Az emigrációban is készséggel rendel­kezésre állt előadások tartásával mind a közigazgatás szak­területéről, mind történeti és kulturális kérdésekről. Cikkei a közben megszűnt Új Hungáriában láttak napvilágot. Tudá­sának óriási tárházáról tanúskodik a plarimetriai számítások­ról szóló matematikai tanulmánya az általa megállapított új konstans viszonyszámokkal (1955), valamint „Időszámításunk korszerűsítése“ és több más eredeti kutatásain alapuló szak­­­ cikke. (Folytatás a 13. oldalon)

Next