Vitézi Tájékoztató, 1979-1996 (8-25. évfolyam)
1985-01-01 / 13-14/1-2. szám
10 VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ 1984-85 Calgaryban a helyettes Főkapitány vitézeket avatott és átadta a Vitézi Szék által odaítélt Jubileumi Érdemkereszteket. Balszélen vitéz Balogh József Ny. Kanadai Székkapitány. A kiválóan rendezett ünnepség keretében az összes magyar egyesületek és a két egyház képviselői is résztvettek több mint 100 fővel, díszvacsora keretében. Calgary az emigrációs magyar összefogás mintaképe. Dr. vitéz Czanik Géza tb. törzskapitány, a VB ügyésze és jogtanácsosa Dr. vitéz Czanik Géza egy évvel idősebb, mint évszázadunk. 1899 április 16-án született a Pest-megyei Bugyin, a bibóthi Czanik családból. Középiskolai tanulmányait Nagykőrösön végezte 1917-ben, majd egy évig küzdött a hadszíntereken, harccselekményeiért a kis- és nagy ezüst vitézségi éremmel, a Signum Laudissal, sebesülési éremmel, a Károly csapatkereszttel és a tűzkereszttel tüntették ki, majd megkapta a nemzetvédelmi keresztet. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi és államtudományi karán 1922-ben államtudományi doktorátussal zárta, majd 1921-ben elvégezte a bp.-i Közgazdasági Egyetem közgazdasági és közigazgatási karán folytatott tanulmányait, ahol végbizonyítványt szerzett. Közsolgálatának különböző állomásai után ő volt Szolnok- Doboka vármegye utolsó alispánja. Alispáni működésének megszűnése után, 1945. március 29-ig — németországi áttelepüléséig — hadműveleti területeken, a hadseregparancsnokságoknál működött mint közigazgatási összekötő, kormánybiztosi hatáskörben. Otthoni közéleti tevékenysége során — vitézzé avatása után (Folytatás a 9. oldalról) bileumi Érdemkeresztet argentínai hadtörténelmi munkásságáért). Vitéz Vattay csendőr-ezredes, úgyis mint a legidősebb csendőrtiszt, napjainkig lelkes példát ad mindannyiunk számára. (Az ünnepségről küldött fénykép sajnos alkalmatlan volt a kliséztetésre.) (1928) — 16 éven át járási vitézi hadnagy volt és e működéséért kormányzói dicsérő elismerésben részesült. A nemzeti munkavédelmi csoportok megszervezésével kapcsolatban kétszeri belügyminiszteri dicsérő elismerő okirattal tüntették ki, valamint a nemzeti munkavédelmi jelvény adományozásával. Különböző közérdekű tanfolyamokat (ezüstkalászos gazdaképző, elsősegélynyújtási, népművelői oktatóképző stb.) és intézményeket (közjóléti és állatértékesítő szövetkezet) szervezett. Számos otthon viselt tisztsége között ki kell emelnünk a MOVE országos nagytanácsában viselt tagságát. Ugyanakkor az aszódi körzeti egyesület elnöke is volt, egyidejűleg az ottani járási Vöröskereszt elnöki tisztét is viselte,ez az egyesület a háború alatt 100 ágyas hadikórházat tartott fenn súlyosan csonkoltak számára. Elnöke volt a járási Hitelszövetkezetnek, egyben a központi igazgatóság képviselője is volt stb. Otthoni szakírói tevékenysége keretében szaklapokban (Magyar Közigazgatás, Vármegye stb.) és napilapokban (Virradat, Magyarság, Új Magyarság) jelentek meg szakcikkei a közigazgatás reformjáról, a racionalizálásról, a földreformról, a Dunavölgyi Lecsapoló Csatorna problémáiról, a telepítésről és annak pénzügyi feltételeiről stb.) Se szeri se száma a hazai fórumok előtt tartott előadásainak a magyar történelem, kultúra és közigazgatás tárgyköréből. Az összeomlás után egy esztendeig amerikai fogságban tartották, majd szabadulása után azonnal bekapcsolódott az emigráns közélet munkájába. Szakismeretei és gazdag tapasztalatai predesztinálták több szervezet és egyesület alapításában való közreműködésére. Az emigrációban is készséggel rendelkezésre állt előadások tartásával mind a közigazgatás szakterületéről, mind történeti és kulturális kérdésekről. Cikkei a közben megszűnt Új Hungáriában láttak napvilágot. Tudásának óriási tárházáról tanúskodik a plarimetriai számításokról szóló matematikai tanulmánya az általa megállapított új konstans viszonyszámokkal (1955), valamint „Időszámításunk korszerűsítése“ és több más eredeti kutatásain alapuló szak cikke. (Folytatás a 13. oldalon)