Vitézi Tájékoztató, 1979-1996 (8-25. évfolyam)
1993-12-31 / 22/2. szám
1993/2 VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ 3 CSERNOHORSZKY VILMOS: Miért a Szentkoronára esküsznek a vitézek? Magyarországon mozgalom indult azért, hogy a szentkorona újból méltó helyre kerüjön — mint régen —: a budai királyi várba. A Vitézi Rand már 1093. július 10-i teljes ülésén határozatot hozott, ennek értelmében az újonnan avatottak a jövőben a szentkoronára teszik le a vitézi esküt. Ez érényesült már Münchenben július 11-én és Viseg *•on a szeptember 12-én avatott 240 vitéz esetében is. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, 1993. szeptemberében volt a 10 éves évfordulója annak, hogy a Vitézi Rend az ausztriai Mattseen felállította a szentkorona emlékművét A korona jelentőségének felújításában tehát a rendnek úttörő szerepe van. (V. ö. a Vitézi Tájékoztató 1993. március 1-i számának 14. oldalával.) Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a korona kezdetben a szuverén királyi hatalom jelképe volt, később az ország integritásának szimbólumává vált A szentkorona-tan nemcsak a magyarsági államalkotó és -berendező bölcsességének, hanem páratlan alkotmányjogi érzékének is bizonyítéka. Mint ahogy demokratizmusa is figyelemreméltó. A szentkorona-tan értelmezésében ui. az újabb fejlődés azt hozta, hogy a nemesi előjogok megszüntetésével ill. kiterjesztésével minden magyar állampolgár a szentkorona tagjává vált. Ezt ma, a népfelség elvének korában fontos hangsúlyozni. A szentkorona jelentőségét bizonyítja, hogy még a kommunisták is évtizedekig küzdöttek érte, hogy azután múzeumi tárggyá tegyék. Más összefüggésben korábban írtam arról, hogy már az ősmagyarok politikai berendezkedése mennyire demokratikus volt. A vezetőket minden szinten, a fejedelemig bezárólag választották. Ezért a (Folytatás a 4. oldalon.) A visegrádi avatás felülnézetben Makovecz lovagtermében. (Tatár Csaba felvétele.) „A HAZÁÉRT MINDHALÁLIG !“ (Folytatás a 2. oldalról.) csak külön parancsra vonulhat vissza egységével. Ennek ellenére a hadnagy visszavonult mielőtt parancsot kapott volna. Az ezredparancsnok dörgedelmes felelősségre vonására az ifjú tiszt így védekezett: „Ezredes úr, nem tehettem mást. A helyzet kezdett életveszélyessé válni.“ Ez a mi körünkben egy rossz viccnek számított. Ma azonban ezen eskü alapján mondhatná volna a tiszt azt is, hogy „Ezredes úr én mindent megtettem legjobb tudásom szerint.“ Mikor a Magyar Nemzeti Pantheon sírjai között felleltem Csúcs Gyurka évfolyamtársam sírját eszembe jutott Tollas Tibor verse az ő kivégzéséről. Bátran kiáltotta a hóhér szemébe „A Hazáért mindhalálig!“. Ezzel a három szóval az ajkán halt meg ő és még sokan mások. Mi lesz a jövő jelszava? „Mindent megtettem a legjobb tudásom szerint?“ Elég ennyit ígérni? Egy köztársaságnak lehet, hogy elég, de a Hazának nem. Domokos Sándor