Vitézi Tájékoztató, 1979-1996 (8-25. évfolyam)

1993-12-31 / 22/2. szám

1993/2 VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ 3 CSERNOHORSZKY VILMOS: Miért a Szentkoronára esküsznek a vitézek? M­agyarországon mozgalom indult azért, hogy a szentkorona újból méltó helyre kerüjön — mint régen —: a budai királyi várba. A Vitézi Rand már 1093. július 10-i teljes ülésén határozatot hozott, ennek értelmében az újonnan avatottak a jövőben a szentkoronára teszik le a vitézi esküt. Ez érényesült már Münchenben július 11-én és Viseg *•­­on a szeptember 12-én avatott 240 vitéz esetében is. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, 1993. szeptemberében volt a­ 10 éves évfordulója annak, hogy a Vitézi Rend az ausztriai Mattseen felállította a szentkorona emlékművét A korona jelentőségé­­nek felújításában tehát a rendnek úttörő szerepe van. (V. ö. a Vitézi Tájékoztató 1993. március 1-i szá­mának 14. oldalával.) E­zzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a korona kezdetben a szuverén királyi hatalom jelképe volt, később az ország integritásának szim­bólumává vált A szentkorona-tan nemcsak a magyar­sági államalkotó és -berendező bölcsességének, ha­nem páratlan alkotmányjogi érzékének is bizonyíté­ka. Mint ahogy demokratizmusa is figyelemreméltó. A szentkorona-tan értelmezésében ui. az újabb fej­lődés azt hozta, hogy a nemesi előjogok megszün­tetésével ill. kiterjesztésével minden magyar állam­polgár a szentkorona tagjává vált. Ezt ma, a nép­felség elvének korában fontos hangsúlyozni. A szent­korona jelentőségét bizonyítja, hogy még a kommu­nisták is évtizedekig küzdöttek érte, hogy azután múzeumi tárggyá tegyék. Más összefüggésben korábban írtam arról, hogy már az ősmagyarok politikai berendezkedése men­­nyire demokratikus volt. A vezetőket minden szin­ten, a fejedelemig bezárólag választották. Ezért a (Folytatás a 4. oldalon.) A visegrádi avatás felülnézetben Makovecz lovagtermében. (Tatár Csaba felvétele.) „A HAZÁÉRT MINDHALÁLIG !“ (Folytatás a 2. oldalról.) csak külön parancsra vonulhat vissza egységével. En­nek ellenére a hadnagy visszavonult mielőtt parancsot kapott volna. Az ezredparancsnok dörgedelmes felelős­­ségre vonására az ifjú tiszt így védekezett: „Ezredes úr, nem tehettem mást. A helyzet kezdett életveszélyessé válni.“ Ez a mi körünkben egy rossz viccnek szá­mított. Ma azonban ezen eskü alapján mondhatná vol­na a tiszt azt is, hogy „Ezredes úr én mindent meg­tettem legjobb tudásom szerint.“ Mikor a Magyar Nemzeti Pantheon sírjai között fel­leltem Csúcs Gyurka évfolyam­társam sírját eszembe jutott Tollas Tibor verse az ő kivégzéséről. Bátran ki­áltotta a hóhér szemébe „A Hazáért mindhalálig!“. Ezzel a három szóval az ajkán halt meg ő és még so­kan mások. Mi lesz a jövő jelszava? „Mindent meg­tettem a legjobb tudásom szerint?“ Elég ennyit ígér­ni? Egy köztársaságnak lehet, hogy elég, de a Hazának nem. Domokos Sándor

Next