Vitézi Tájékoztató, 1979-1996 (8-25. évfolyam)
1986-05-01 / 15/1-2. szám
4 VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ 1986 S bár vállainkon húsz évszázad súlya, Elárultuk múltunkat és újra Vak félelembe fúlt a tett, S magadra hagytunk Tégedet. Bűvölten néztük mozdulatlan Hogy gázól át törvényen az ellen, S a szörnyetegnek végső pillanatban Hogy étvágya beteljen Áldozatként a szörnyű lakomára Kis húgunkat dobtuk oda s holnap Új áldozatra vajon kit sorolnak? Bűnöd csak az volt, hogy a szabadságot kívántad, mint a kék magas Büszke királya a sas. És annyi volt hős fiadnak vétke, Hogy hitvesüket úgy hívták „enyém“, Hogy anyjukat is úgy hívták „enyém“, Hogy lányukat is úgy akarták hívni, S a földbe, melybe búzát s vért vetettek „enyém“-nek hívták a hazát, történelmet. Óh Isten, mondd hát vétek ez? Ezért tiportok le, — s mi szabadok Magadra hagytunk Tégedet Kicsiny húgunk, te drága Magyarország! A lelkünk mélye és a városok Jazz-hangos éje, karikás-szemű hajnalok A vádat hordják. Hogy letiportak s friss véred kiált A szabad ember foltatlan ruháján A munkások olajos öltönyén S a vasárnapi vasalt nadrágokon ... Nincs, ki lemossa véredet, Mit vád piros ajakkal égetett A homlokunkra húszezer halott: — „Világ porondján fényes nappalon Megint magunkra hagytatok!“ — És üldözni fog majd e bűnnek árnya: A béke szavát elfojtja a jaj, A szabadság új árulást takar. S ha ajkunk olykor igazságot hirdet Saját vétkünkkel hazudtol meg minket. Mert lelkük mélyén érzik már a népek, Hogy bűneiknek súlyos agyaglába Megindult és sár tapad nyomába És árulásuk, árulásba hal. És nincs nagy nemzet, addig míg e bélyeg Rajtunk ég, — és homlokunk az égnek Nem járhatjuk, hisz láncban a magyar. Mert Európa szívében előttünk Fényes nappalon megtörténhetett, Hogy meggyaláztak szép kicsi húgunk, S mi magadra hagytunk Tégedet. Fordította: Tollas Tibor a V. R. Nemzetvédelmi Tagozatának tagja vitéz Radnóczy Antal A VITÉZI REND HELYETTES FŐKAPITÁNYA Folytatjuk a Vitézi Rend Aranygyűrűjével kitüntetett magas tisztségviselőinek rövid életrajz ismertetését: Katona családból származik: atyja az I. világháború kitörése előtt a Ludovika Akadémia tanára volt — és mint ilyen, — többek között néhai vitéz Farkas Ferenc elöljáró századparancsnoka volt, majd zászlóaljparancsnokként járta meg az orosz hadszínteret, bátyja pedig részt vett az ún. „Ludovikás ellenforradalomban“. Radnóczy Antal Budapesten, 1930-ban kitüntetéssel fejezi be gimnáziumi tanulmányait, majd 1934-ben avatták hadnaggyá a Ludovikán. Négyévi csapatszolgálat után felvették a Hadiakadémiára, majd a Gépkocsizó dandár Tüzérosztálynál töltötte egyéves idegen fegyvernemi szolgálatát. 1942 tavaszán „jeles“ eredménnyel végezte el a vezérkari akadémiát. Ezután a Honvédelmi Minisztérium személyügyi csoportfőnökségére osztották be elvi előadóként vezérkari szolgálatra, önként jelentkezése alapján azonban már ugyanazon ősz végén a doni hadsereg III. hadtestének szállásmestere lett. Az ellenség által délről felgöngyölített hadtest maradványai 1943. január 27-én német részről visszavonulási parancsot kaptak. A tragikus sorsú gróf Stomm Marcell hadtestparancsnoksága alatt utolsóként hagyták el doni állásaikat. Radnóczy Antal vezérkari százados egy — mintegy 1500 főből álló, németekkel összekeveredett harccsoport élén, amelynek a németek is alárendelték magukat, — 1943. január 28-tól 31-ig kitört a Kasztornojenál bezárt szovjet gyűrűből. (E harccsoport fegyvertényét dálnoki Veress Lajos vezérezredes is említi hadtörténeti műve: „Magyarország honvédelme 1920—45“ c. mű első kötetének 407. oldalán.) Vitéz Jány Gusztáv hadseregparancsnok távirati előterjesztésére a Kormányzó Radnóczy Antal vezérkari századosnak a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozta a hadiszalagon, kardokkal. Ugyanakkor a német 2. hadseregparancsnokság a Vaskereszttel tüntette ki. Radnóczy Antal 1944. január 12-én tette le a vitézi esküjét. Miután Radnóczy Antal 1943 júliusában tovább teljesítette frontszolgálatát a Megszálló Erők VII. hadtestének szállásmestereként, visszarendelték a HM személyi csoportfőnökségére, ahol a 8./e osztály Vk. alosztályának főnöki beosztását kapta. Ez a HM alosztály intézte a tábornokok, vezérkari- és hadiműszaki tisztek személyi ügyeit. Elöljárói erre Radnóczyt szinte predesztináltnak tartották, mivel ő már hadiakadémiás korában behatóan foglalkozott a Honvédség tiszti- és tiszthelyettesi karának szellemével, a Magyar Katonai Szemle hasábjain. (Lásd a MAGYAR KATNAI SZEMLE 1941 évi februári számában: „Csapataltisztek átvétele a csapattiszti állományba“ című (Folytatás az 5. oldalon)