ÉPÍTÉS- ÉS KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 12. KÖTET (1968)

12. kötet / 1-2. sz. - CZAGÁNY ISTVÁN: Komplex kutatási módszer az építészettörténeti és helytörténeti tudomány szolgálatában

maradványai. Friss színektől ragyogó freskómaradványa pedig a dunai hom­lokzat reprezentáns szépségének beszédes bizonyítéka. Ebből látjuk, hogy telektömbünk épületeinek szebb kivitelű, monumentális, zárterkélyes épület­homlokzatai nem az utca felé néztek mint ma, hanem inkább a várfalról a Duna felé. Nemcsak a telektömb településszerkezete volt más és zsúfoltabb mint a későbbi időkben, hanem a környező utcák beépítése is. Okleveles adatok bizonyítják, hogy a mai Tárnok utca két, középkori közkút közé eső szakasza árusító bódékkal és árupadokkal volt beépítve az épületek homlokzatai előtt. A „Feket­e Wolfgang sarok-apothecá"-tól — tehát a Tárnok utca 5-től — délre helyezkedtek el a pékek árusítópadjai az ,,Édeskút"-ig. A sarok-apothe­cától északra állottak a sajtos kofák; a „Gü­ndelwein-ház"-tól — a mai Tár­nok utca 13- 15. sz. közös telekhatárától északra pedig a gyümölcsárusok, egészen az utca középkori sarkáig. Ezeknek folytatásaként, a mai Szentháromság tér déli oldalán foglaltak helyet a magárus kofák állásai, a „Hansen-ház"-tól a ,,Rechberger-ház"-ig. Itt volt a káposztapiac és ettől délre állottak a sóárusok, szemben a baromfi - 4­i. kép. A Tárnok utca 7., 9., II. sz. homlokzatainak összképe 1944 előtt

Next