ÉPÍTÉS- ÉS KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 12. KÖTET (1968)
12. kötet / 1-2. sz. - CZAGÁNY ISTVÁN: Komplex kutatási módszer az építészettörténeti és helytörténeti tudomány szolgálatában
árusokkal valószínűleg a „Német mészárosok utcájá"-ban. Ettől a területtől északra és keletre feküdt, a Nagyboldogasszony főtemplom déli oldalhajófalához simuló temető, a „Nagyboldogasszony eemitrium". Persze a Tárnok utcai árusító bódék mögött, az épületek földszintjén is „apothecariusok" boltjai feküdtek mindkét oldalon. Ezt a Tárnok utca 13. és 14. sz. házak késői gótikus üzleti kiadóablakai és üzletajtói bizonyítják. A Tárnok utca 7 —13. sz. házak földszinti helyiségeiben árultak a csemegepipere-gyógyárusok, az „apothecarius"-ok — vagyis mindazok a boltosok, akik portékájukat nem hosszmértékkel, réffel mérték. Ha nem is boltok, de műhelyek és iparoslakások feküdtek ugyanígy a Dísz téri, egyházi arisztokrácia és udvari főméltóságok palotáinak földszintjén. A vargák, szűcsök, szabók töltik meg a Dísz tér 1-től 6-ig terjedő paloták földszintjét a XV— XVI. század folyamán, „Mátyás királyi szabó" házától „Tamás és János szűcs"-ök házáig. Bizonyára jó helyen keressük a városhatalmat gyakorló budai polgároknak, az esküdteknek és bíráknak házait, vagy lakásait a bástyafalra épült, külső keleti házsorban. Azon a helyen, ahol a város védelméről az őrség gondoskodott — természetesen a városi hatóság ellenőrzése, szükség esetén politikai irányítása mellett. A Budai Jogkönyvből tudjuk, hogy ilyen éjszakai őrségek vigyáztak a várbeliekre a Szent János-kolostornál, a Dísz téri Stibor vajdaházánál, a Boldogasszony főtemplomnál és a Zsidó utcai, régi Kamaraháznál. Ebből kitűnik, hogy az őrségek a keleti várfal mentén álló épületek, vagy kapuk közelében voltak felállítva, ami alátámasztja fenti okfejtésünket. A külső övezet őrzése fontosságának igazolására elegendő Buda vára 1302—1307 közötti, Róbert Károllyal szemben tanúsított ellenállására hivatkoznunk, amely a védelmi övezetnek megbízható polgári őrzése nélkül el sem képzelhető. Tehát a fenti szempontok indokolták „Tamás budai polgár, Pauser János polgár, Hallar polgár" és a többi polgárok várfal mentén történt letelepedését. Ez a városszerkezet-alakító módszer hozta létre az utcavonalról benyúló középkori sikátorokat, amelyek telektömbünkön négy helyen biztosították a közvetlen várfalhoz jutást. A török hódoltság alatt a terület zsúfolt, középkori beépítése még zsúfoltabbá vált. A gótikus házak felaprózódtak és a középkori épületrészekhez török toldalékszárnyak épültek. Jellemző erre az építkezésre a Tárnok utca 5. sz. keleti, középkori házához nyugat felől hozzácsatolt épületszárny, amely másutt nem lévén hely -- beleépült a középkori sikátorokba. Hasonló toldozófoltozó elgondolás hozta létre a Tárnok utca 13. sz. középkori kapualjának délkeleti végén, a dongaboltozatos helyiségnek az udvarba való beépítését. Ennek északi oldalán, nagyfesztávú szegmens ívvel történt megnyitása nyilván gazdasági okokból történt. Hasonló okokból készülhetett a Tárnok utca 5. sz. déli középkori háza kapualjának a 3. sz. területén levő épületrésszel való összenyitása. A toldozó-foltozó elgondolás legjellemzőbb példája a szomszédos, északi helyiségben készült interieur-képzés. A fokozott zsúfoltság azonban a Tárnok utcában és a Dísz téren még jobban érvényesült mint magán a telektömbön. A középkori „Boltosok utcájának árusító bódésora ,,bedesztán"-ná, bazárnegyeddé fejlődött. A „csarsusor"-ok további deszkabódé tömbökkel bővültek. Új bódétömb épült a mai Balta köz — Anna utcai szakasz elé. Ugyanígy a Dísz tér déli felére — az „Orta dzsámi"-tól délre — a mai 1-től 4 — 5. sz.-ig terjedő szakaszon, a tér teljes szélességében. Ennek alapján elképzelhető, hogy a közlekedésre jó-