ÉPÍTÉS- ÉS KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 12. KÖTET (1968)

12. kötet / 1-2. sz. - TOMCSÁNYI MARIANNA-DR. BIHALY TAMÁS: Funkcionális körzetek kialakulása Magyarország

székelő magyar tartományi Helytartótanácshoz, ahol a vízügyeket a Tisza­völgy kivételével az Építési és Közlekedési Bizottmány intézte. A Helytartó­tanács 5 kerületi helytartóságra volt osztva. A Tiszavölgyi Társulatot 1850-ben a kormány által kiadott nyíltparancs­ra feloszlatták, helyébe a helytartótanács alá rendelt Tiszaszabályozási Köz­ponti Bizottságot állították fel, melyhez 6 osztálymérnöki hivatal tartozott. (Nagyszőllős Csap, Csap—Tokaj, Tokaj—Tiszaörvény, Tiszaörvény—Csong­rád megye határa, Csongrád megye határa—Martonos, Martonos Dunába torkollás.) Az ármentesítő társaságok továbbra is fennmaradtak, de a műszaki vezetést az osztálymérnökségek végezték. 1856-ban a Tiszaszabályozási Köz­ponti bizottság helyébe a Budán székelő Központi Felügyelőséget bízták meg a Tiszaszabályozási ügyekkel. A 6 osztálymérnökség helyébe 4 tiszai folyamosztályt szerveztek, 1­1 államépítészeti hivatallal kiegészítve, melyek mint a Központi Felügyelőség kirendeltségei szerepeltek. A Központi Felügye­lőségek 1866-ban szűntek meg, ezzel a tiszaszabályozási ügyek vezetését a Kormánybiztosra bízták. 1867-ben a vízügyek ismét a Közmunka és Közlekedésügyi miniszter hatáskörébe, a vízépítészeti szakosztályba kerültek. A szakosztály Vízépí­tészeti Osztályból, a Tiszaszabályozási Központi Bizottságból, illetve Köz­ponti Felügyelőségből, a Dunaszabályozási Állandó Bizottságból és Duna­szabályozási felügyelőségből állott. A szakosztály külső szervei a folyam­mérnöki hivatalok voltak (1867-ben 24, 1875-ben 21, 1879-ben 18, 1884 után hosszabb ideig 16 folyammérnöki hivatal működött). 1870. X. tc. a Duna Pest budai szakaszának szabályozásáról rendel­kezett, mely munkálatokat 1871- 75 között végezték el. Ez a tény Buda-Pest 1872-ben történt összevonásával is összefüggött. A tiszaszabályozási kormány­biztosi állást megszüntették 1875-ben. Az 1876-os árvízkatasztrófa következtében 1878-ban újra megalakult a Tiszavölgyi Társulat. A vízügyi szolgálat szervei 1879-ig meglehetősen széttagoltak voltak. A Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium Vízépíté­sek szakosztályához tartozott a Jogi és közigazgató és Műszaki ügyosztály. Alárendelt szerv volt a Dunaszabályozási m. kir. felügyelőség és 18 folyammér­nöki hivatal. Tiszavölgyben a Tiszavölgyi Társulat működött, melynek Köz­ponti Bizottsága intézkedett autonóm jogkörrel. A Földművelés, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumhoz tartozott az 1879-ben létesített Országos Kultúrmérnöki Hivatal. Önálló vidéki kultúrmérnöki hivatalok ekkor még csak rendezés alatt álltak. 1881-ben 8 kultúrmérnöki kerület volt, melyek közül az I—III. és VI—VIII. sz. hivatal Pesten működött a IV. sz. Kassán, az V. sz. Kassán, majd Sátoraljaújhelyen volt. 1880—1882 között számos törvényt hoztak a szegedi árvízkatasztrófa következtében elpusztult város újjáépítésére, a Duna szabályozására, a Tiszavölgy árvízmentesítésével, hajózásával kapcsolatban. 1883. I. tc. a vízépítés, tervezés munkáinak elvégzéséhez mérnöki képesítést írt elő, ennek értelmében a kultúrmérnököknek mezőgazdasági szakvizsgára kellett menni Magyaróvárott a Gazdasági Akadémián. 1884. XVI. tc. az ún. Tiszai törvény a Tiszának és mellékfolyóinak sza­bályozásáról, a folyók völgyeinek ármentesítéséről, valamint a vízszabályozó és ármentesítő társulatok igazgatási szerveiről rendelkezett.

Next