ÉPÍTÉS- ÉS KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 12. KÖTET (1968)
12. kötet / 1-2. sz. - CZAGÁNY ISTVÁN: Komplex kutatási módszer az építészettörténeti és helytörténeti tudomány szolgálatában
ban, mint „Seiller-ház" szerepel egy térrajzon.95 Seyler halála után leányuk, Johanna örökölte, férjezett Persa Istvánné, 1759-ben. Majd 1771-ben Seidl János György cipészmester vette meg, akitől örökség címén Seitl János polgárra szállott át 1807-ben. 1839-ben Seidl János polgáré lett osztályos egyezség alapján. Majd 1850-ben Seidl János és neje Miltenberg Magdolna szerepel a telekkönyvben tulajdonosként. 1869-ben Piarcsek Nepomuki János és Franciska kezébe került. 1871 -72-ben Steger Terézia és Szymanszka Leocadia birtokába jutott. 1875- 1892 között Mihálovits István, 1898-ban Bottka Lajosné sz. Mihálovits Ottilia, majd 1898—1916 közt Bottka Ottilia, Bottka Lajos és Bottka Lajosné volt a tulajdonosa. Ebben a házban lakott Arányi Lesteiner Lajos orvosprofesszor, a magyar műemlékvédelem egyik múlt századi úttörője 1819- 1823 között. Az épület háromablakos homlokzatát 1845 körül neoklasszikus stílusban, négyablakúvá alakították át.9® A XX. században Miklós Andor és Gombaszögi Frida lebontatta a barokk eredetű műemléképületet és helyébe a ma is épségben álló neobarokk lakóházat építtette Pogány Móriccal 1930-ban. Néhány év múlva, 1934-ben és 1935-ben belső átalakításokat végzett rajta a tervező építész.9z 1966-ban a belsejét ismét átalakították. Jelenleg a Külügyminisztérium diplomáciai tárgyalásokra fenntartott, protokoll épülete. Kutatási eredmények: Fényképfelvétel alapján megállapítható volt, hogy az 1930-ban lebontott műemléképület értékes neoklasszikus stílusú homlokzata a következő elrendezést mutatta. Emeletén négy, földszintjén két ablaka volt; kapualja a déli szélén nyílott. A kapunyílást dór fejezetű falpillérek szegélyezték, amelyek vízszintes gerenda-záradékot hordtak. Az eredeti neoklasszikus kapuszárnyak épségben megvoltak. A kapuzáradék felett választópárkány, a homlokfal tetején kéttagú, koronázó főpárkány futott végig. Az emeleti ablakok közül a két középső, ikerablak formájában össze volt vonva. Mindegyiket tagozatos keretezés, alul vízszintes könyöklőpárkány, felül akrotériákkal koronázott, vízszintes szemöldökpárkány övezte. A földszint vakolatkváderezéssel volt ellátva. A két egymástól meglehetősen távol álló ablak egyszerű, körbe futó keretezéssel volt hangsúlyozva. Az épület belsejében a kapualj középkori dongaboltozattal volt fedve. A földszinti helyiségek szintén és az emeleten is két szoba boltozott volt. Padlása kétemeletes, pincéje háromemeletes volt. Konyhájában a leírás alapján feltehetően török ablak lehetett, amelyet 1823 1845 között átalakítottak. Az eredeti barokk utcai homlokzata háromablakos volt. Ebből egy vakablak hozzáadásával négyablakos homlokzatot alakítottak 1845 körül, még Seidl János tulajdonossága idején, majd 1930-ban ötablakos homlokzatot építettek a helyére. A Disz tér 7. sz. ház, 1687-ben a 324. sz. északi fele. (Homlokzathossza 54 pieds, 17,49 m), 1696-ban No. 243. (Homlokzata 4 öl 4 1/2 láb, hátul 4 öl 5 láb, jobb oldala 25 öl 2 láb, bal oldala 25 öl 2 láb.), 1786 1794 között No. 207., 1870—1873-ban 198. sz. Legutóbb 6521. hrsz. 95 A „Városi" gyógyszertárra vonatkozóan lásd Czagány István: Patikamúzeum a budavári volt „Arany Sas" gyógyszertárban. „Műemlékvédelem" 197. évf. (XI. évf.) 9. sz. 173—179. o. Gárdonyi Albertnek a 12. sz. jegyz.-ben i. I. m. 2 — 3. és 5. I. Lásd a 17. sz. jegyz.-ben i. „Zaiger" 244. sz. ingatlanának tulajdonosát. 96 Arányi Lesteiner Lajos 1877. évi leírása alapján. 97 Tervanyag Budapest Főv. Tanácsa Tervtárában a Közp. Tanácsházán.