ÉPÍTÉS- ÉS KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 12. KÖTET (1968)

12. kötet / 1-2. sz. - CZAGÁNY ISTVÁN: Komplex kutatási módszer az építészettörténeti és helytörténeti tudomány szolgálatában

századi épület, mondjuk két közéjtkori lakóházból olvadt össze, még akkor is nyolc-tíz házzal több állhatott telektömbünkön a középkorban, mint a barokk­ban. Ennél is feltűnőbb, hogy területünket nemcsak a nyugati oldalon, hanem a keleti oldalán — tehát a bástyafalnál — is, sőt a „Német mészárosok-utcá­já"-t leszámítva az északi oldalán is zárt beépítés szegélyezte. 45. kép. A Disz tér ti — 7., Tárnok utca 1., 3. sz. homlokzatainak összképe 1944 előtt A közéjtkori városok éjtítészetére annyira jellemző, külső várfalra éjűtett házsor — amelynél a házak külső, homlokzati fala volt maga a várfal itt sem hiányzott. A telektömböt kelet felől határoló - - középkori eredetű — Hunyadi János úti várfal mentén, a Dísz tér 1-től a Tárnok utca 7-ig ki­mutatható ennek egykori léte. A múlt század végén még fennállott, várfalon lévő homlokzatsor — amelynek emlékét ma már csak a Dísz tér 6-tól a Tárnok utca 7-ig terjedő sáv őrzi középkori alapokon épült újjá a harokk korban. A Tárnok utca 3. és 5. sz. területén állott keleti, közéj)kori házak marad­ványai bizonyítják, hogy az épületek gótikus jűnceajtói és pinceablakai a várfalba voltak vágva és azon keresztül vezettek ki a hegyoldalra. Tudjuk, hogy az utóbhi ház kétemeletes volt. Keleti homlokzatán fennmaradt hármas­konzoljainak csonkjai, az egykori valószínűleg zárterkélye tartószerkezetének 141

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék