Major Máté (szerk.): ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY - A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 02. KÖTET (1970)
1970 / 1-2. szám - KOMÁRIK DÉNES: Máltás Hugó, 1829-1922
Eklektikus korszakának valószínűleg legnagyobb s legjelentősebb műve a Medve utcai iskola volt. 1873-ban Buda városa felkérte Skalnitzky Antalt, Hauszmann Alajost, Lukse Fábry Bélát és Máltás Hugót 1860 a „nagy medve utczában építendő városi fi- és leány tanodára vonatkozó pályázati tervek" készítésére. Skalnitzky nem pályázott, a másik három pályázó művei közül az 1873. jún. 11-én tartott bíráló bizottsági ülés Máltás tervét találta legjobbnak s kivitelezendőnek.187 Máltás sikerében szerepe lehetett annak a gyakorlatnak, amit két (nem kivitelezett) iskola (a budai reáliskola és a krisztinavárosi tanítóképző) tervezésével szerzett . Az iskola megépítése már a három város egyesítése után az új főváros által történt, s Máltás már mint az új műszaki apparátus szakosztályvezető mérnöke vezette. Az elkészült épületet 1875 őszén a „Budapester Bau-Zeitung" méltató hangon ismerteti.188 Az épület egyszerű korai eklektikus architektúrájának különösebb jelentősége nincsen. Tartózkodó hangvétele, szegmensíves záródású ablakai még a romantika közelségére utalnak, földszintjének erőteljes kváderezése, középrizalitjának második emeletén végigvonuló bramanteszk ablaksora már az ekletika világos jegyei. Csak a teljesség kedvéért említjük meg az Alsóerdősor utcai egykori Erzsébet Szeretetotthon oldalszárnyának 1877-ben történt kiépítését, melyet Máltás Hugó szakosztályvezető mérnök tanácsai szerint Czigler Győző készített.189 Utolsó műve e korszakban, melyet ismertetni tudunk, a Kerepesi temető ravatalozója. Először „Az Építési Ipar" beszél róla 1878-ban,190 még mint tervről, majd az Éber -Gombosi-féle művészeti lexikon második kiadása említi 1935-ben s az elmúlt években megjelent új művészeti lexikon 1967-ben. Eklektikus épületei között talán ez a földszintes, ünnepélyes hatásra is törekvő műve mutatja legtisztábban a neoreneszánsz formákat. Az utóbbi években teljesen átalakították. Ezután még huszonhárom évig volt a főváros szolgálatában, végezte a műszaki igazgatás feladatait, vezette, irányította és ténylegesen is részt vett a háziépítkezések tervezésében (iskolák, tűzoltólaktanyák stb.).191 Hogy melyek voltak ezek további kutatás tárgya. Annak megállapítása, hogy melyikben mennyire vett részt s melyik milyen mértékben tekinthető az ő szellemi művének talán soha meg nem állapítható. Valószínű, hogy az öregedő mester igazgatási teendői mellett a tervezésekben egyre inkább a nagyvonalú irányítás, korrigálás, szervezés feladatát látta el. Azt is tudjuk a jubileumi beszédből, hogy fővárosi mérnökként magánmegbízásokat már nem fogadott el. Új munkaköre, az új műszaki közigazgatás megszervezésének reá háruló feladatai a rohamosan épülő, fellendülő Budapesten sokkal több idejét s energiáját kötötték le, mint korábban rajztanári kötelezettségei. De anyagilag is sokkal kedvezőbb helyzetbe került, mert míg utolsó, igazgató-rajztanári fizetése évi 800 forint volt szolgálati lakással, első szakosztályvezetői fizetése 2000 forint volt, kiegészítve 500 forint lakbér illetménnyel.192 Tehát közel háromszorosa tanári jövedelmének, így megengedhette magának, hogy a privát munkák jövedelméről lemondjon. 186/a Iratok, Folio 98. 187 Iratok, folio 66 — 68. 188 Hell, A.: Has neue Sclmlgebäiide in der kleinen Bärengasse, Wasserstadt, Ofen. „Budapester Bau-Zeitung" IV. 41, Bp. 1875. okt. 10, p. 265.