Major Máté (szerk.): ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY - A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 07. KÖTET (1975)
1975 / 1-2. szám - HAJNÓCZI GYULA: Pannónia villaépítészete
Dr. HAJNÓCZI GYULA, a műszaki tudományok kandidátusa PANNÓNIA VILLAÉPÍTÉSZETE A villa — az antik szóhasználat szerint — önmagában nem építészeti, hanem gazdasági fogalom. Gyűjtőneve mindazoknak a létesítményeknek, amelyek a földbirtok középpontját képezték, magába foglalta a birtokos lakóházát éppúgy, mint a termelést végrehajtók, a földművesek, a szolgák és a rabszolgák szállásait, a különböző szerszám és terményraktárakat, présházakat, istállókat, csűröket, továbbá a munka zavartalanságát biztosító javítóműhelyeket, s nem egyszer a földműveléstől független, kisebb ipari jellegű üzemeket is. A villa tehát szükségszerűen a vidékhez kötött, a város zárt településétől független, önálló és sokszor önellátó termelő egység gyújtópontja és irányítója volt, és így részese a római gazdasági élet egyik alapvető törekvésének, a föld ésszerű s hatékony megmunkálásának, az ezzel kapcsolatos többi ténykedésnek. Ismeretes, hogy Róma nemcsak karddal, hanem ekével is hódított: az agrikulturális civilizáció elterjesztésével — illetve a már meglevő elmélyítésével és tökéletesítésével — nemcsak a római jelen gazdasági életének, hanem a jövendőnek a sorsát is szinte évszázadokra előre meghatározta, Itáliában is, a tartományokban is. Éppen ezért ezek a mezőgazdasági műveltségnek a körébe tartozó villagazdaságok valami par excellence rómait testesítettek meg, ami sok vonatkozásban jellemzőbb volt a római életre, mint az urbánus műveltség számos eredménye, vonása — éppen a városi környezettől való függetlenség és a termőföldhöz való közvetlen közelsége miatt.3 6. A. Mansuelli: Villa. Enciclopedia dell'arte antica VII (1966) 1166-1172. A szó: villa vagy vella etimológiailag a vicus-sal (eredetileg udvar, tanya, átvitt értelemben falu) áll kapcsolatban. A görögben nincs rá kifejezés, a majorság egyes részeinek megjelölésére ugyanazokat a szavakat használták, mint a lakóházakra: olyog, ölölfara a házat és a hozzátartozó telket vagy földrészt jelentette, az utóbbit Ti/terog-nak is nevezték, ugyanúgy tehát, mint a templomkerületek bekerített areáját. — Hajnóczi Gy.: Villa. Művészeti Lexikon (1968) 4.690. 2 K. M. Swoboda: Römische und romanische Paläste (1924) 12. 248. — G. A. Mansuelli: Le ville del mondo romano (1968) 18. 3 P. Grimal: La civilization romaine (1961, német ford.) 253. A földhöz kötött Róma c. fejezetben fejti ki, hogy a római kultúra a látszat szerint urbánus, a megteremtői és a hordozói azonban magukat mindvégig parasztnak tekintették. S ez a társadalom vezető rétegére is vonatkozott, hiszen a senatori rend a kereskedelmet nem űzhette, vagyonát a földbe fektette. Ez az arisztokratizmus ad magyarázatot a villák gazdag és igényes kiképzésére is. Érdekes emellett, hogy a villagazdaság valamiféle urbanizálódási folyamat elindítója is lehetett. A kései római időben, a városi élet decentralizálódásával egyidőben nagyobb majorságok: villagazdaságok, villacsoportok, villatelepek körül városias jellegű „villatelepülések" kristályosodtak ki. M. Rostovszejj: Roma (1960) 257.