Major Máté (szerk.): ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY - A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 08. KÖTET (1976)

1976 / 3-4. szám - PEREHÁZY KÁROLY: Budapest utolsó száz esztendejének kovácsoltvas-művessége és jelentősebb mesterei

PEREHÁZY KÁROLY: BUDAPEST UTOLSÓ SZÁZ ESZTENDEJÉNEK KOVÁCSOLTVAS-MÜVESSEGE ES JELENTŐSEBB MESTEREI A XIX. század utolsó harmadában világszerte megszaporodtak a kovácsolt­vas-művesség (rossz magyarsággal: műlakatosság) készítményei, így a kapi­talista fejlődés útjára lépett hazánkban is, és elsősorban a rohamosan fejlődő fővárosban. Az épületek műlakatos munkái sajátos magas színvonalú városépítészeti értéket képviselnek, és a játékos gazdag formák lebilincselő kompozíciója ámulatba ejti nemcsak a város értékeit kutató szemet, hanem a közömbös szemlélőket is. A kovácsoltvas-művesség alkotásai ha vonalaikban sok hasonlóság mutat­kozik is (az eklektizáló vagy szecessziós formanyelv közös), szükségszerűen eltérnek egymástól a mester, ill. műhelye dolgozóinak tehetségétől, technikai tudásától, ötletességétől, a mecénások megbízásaitól függően. A főváros utolsó száz éve műlakatos-művességének fejlődése, alkotásainak számbavétele még feldolgozatlan. Művészettörténetünk nem elemezte még ezt a korszakot, az alkotások mestereinek kilétét sem rögzítette. E rövid tanul­mány természetesen nem törekedhet átfogó feldolgozásra, még kevésbé teljes anyagfeldolgozásra. Több éves levéltári, hírlaptári, könyvtári anyaggyűjtés, és több mint ezer fotó alapján készült rendszerezés eredményét közli. A fővárosi épületek pompás munkáival készült kapuit látva alig érthető alkotóik elfele­dése, a közénk állt évszázad-félévszázad sok adatot kitörölt emlékezetünkből és csupán Jungfer Gyula neve marad közszájon, rajta kívül nem is tart mást számon művészettörténeti irodalmunk, a művészeti lexikon az újak közül a Munkácsy díjas Bieber Károly és id. Sóty Zoltán kivételével csak Jungfer Gyula nevét és munkásságát említi. Fővárosunk kovácsoltvas-művességének utolsó száz esztendejét igyekszünk tehát e tanulmányban nyomonkövetni, fejlődésének, visszafejlődésének indí­tékait kutatni, mestereit - ha elnagyolt vázlatossággal is bemutatni. A levéltári és hírlaptári kutatással, a Cím- és Lakjegyzékek folyamatos egybe­vetésével végzett munka mellett több esetben kovácsművészek, vagy — elhalt kovácsművész esetében hozzátartozók, leszármazottak emlékezésére is támaszkodtunk. Okmányszerű bizonyítékok hiányában stíluskritikai alapon is mérlegeltünk és azonosítottunk néhány munkát, hogy a kitűzött célt elér­jük, az itt lelhető fehér foltokat tisztázzuk. I. A kor Fővárosunk építészeti képét — legalább is a magváét a kiegyezéstől az I. világháborúig eltelt mintegy öt évtizedének jegyei határozzák meg. A kiegye­349

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék