Major Máté (szerk.): ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY - A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 13. KÖTET (1981)

1981 / 3-4. szám - HORLER MIKLÓS: Viollet-le-Duc egy centenárium távlatából

HOBLER MIKLÓS VIOLLET-LE-DUC egy centenárium távlatából Franciaország 1980 tavaszán a világ minden tájáról meghívott vendégek részvételével országos keretek között ünnepelte meg a XIX. sz. nagy építész­egyénisége: Eugene Emmanuel Viollet-le-Duc halálának 100 éves évfordulóját. Bár a szkeptikusok felvethetik: vajon a centenáriumi értékelés tárgyilagos­ságát nem befolyásolhatták-e a nemzeti és szakmai elfogultság ünnepi érzelmei, mégis elvitathatatlan, hogy Franciaország, mely nagy néphez illően becsüli meg nagyjai emlékét, most is valódi nagyság előtt tisztelgett a párizsi Grand Palais termeiben. Az állami ünnepségeket több helyi jelentőségű megemlékezés és kiállítás előzte meg, így Lausanne, Eu, Clermont-Ferrand kiállításai, az itáliai utazások anyagának bemutatása az École des Beaux-Arts-ban, az újra felfedezett gótika­kiállítás a Caisse Nationale des Monuments Historiques rendezésében, a Vézé­lay-i kőtári anyag újjárendezett bemutatása, valamint Viollet-le-Duc itáliai leveleinek és a párizsi Notre Dame építési naplóinak sajtó alá rendezése a nagy építész egyik leszármazottja: MMe Genevieve Viollet-le-Duc és Pierre-Marie Auzas műemléki főfelügyelő, a centenárium főrendezője és szervezője gondo­zásában. A megemlékezések középpontjában az a nagyszabású kiállítás állott, amely Viollet-le-Duc életművét mutatta be a Grand Palais falai között. A családi emlékek, a munkaasztal körzővel, vonalzókkal és egyéb rajzeszközökkel, a lenyűgöző mennyiségű rajz, vázlat, terv, modell és írásbeli dokumentum láttán senki sem vonhatta ki magát ennek a nagy egyéniségnek hatása alól s a kiállítás élménye minden kommentár nélkül is tiszteletet parancsolóan kényszerített mindenkit a kopott előítéletek félretételére és egy nagy ember újraértékelésére. Ezt az újraértékelést aztán érdemben is végrehajtotta az az április 14 és 18 között ugyancsak a Grand Palais-ban megrendezett nemzetközi kollokvium, melyen a nagyszámú francia résztvevőn kívül Tokyo, New York, Moszkva, Cambridge, Lausanne, Bécs, Budapest, Torun, Poznan, Zágráb, Oslo, Utrecht, Gent egyetemeinek és tudományos intézeteinek képviselői találkoztak, hogy előadások sorozatában felvázolják Viollet-le-Duc a teoretikus, a restaurátor és az alkotó alakját és hatásait a világ különböző tájain. A kiállítás és a kollokvium célkitűzése nem annyira Viollet-le-Duc rehabilitá­lása volt, mint inkább megértése, megismerése, és helyes, reális értékelése, azokban a társadalmi és történelmi összefüggésekben, amelyekből az utókor hajlamos volt sokszor kiemelni. A látottak és hallottak nyomán egy kivételesen gazdag és sokoldalú egyéniség alakja bontakozott ki: a kisszerű purista hami­sító egyoldalú torzképe helyett egy egyetemes tehetségű teoretikus és építészet­történész, restaurátor és alkotó építész, belsőépítész és iparművész, festő és 321

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék