Tárkányi J. Béla: A legújabb magyar Szentirásról. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. I. kötet 3. szám, 1868)

A LEGÚJABB MAGYAR SZENTÍRÁSRÓL T Á R K Á N Y 1 B É L A LT. (^Előadatott az 1808. febr. 24. tartott osztály-ülésben.) Akadémiánk egyik nagy érdemű igazgató tagjának, Bartakovics Béla egri érseknek , ama jelentékeny áldozatai között, melyeknél fogva az „irodalmi Maecenas' 1 nevet neki nem hiú hizelgésböl vagy szokásos tiszteletből, hanem va­lódi kegyeletből adta meg a köz elismerés, — legnagyobb jelentőségű az, mely által a legújabb magyar szentírást létesí­tette. Ez valamint legméltóbb cselekvénye főpásztori hivatá­sának, úgy más részről legszebb tanúsága azon finom érzé­kének és tapintatának, melynélfogva egy kiáltó irodalmi szükségletet kivánt ez áldozata által födözni; s egyszersmind a nemzetünket megrendítő események leviharzása után, a reménytelenség szomorú éveiben, mintegy a szent könyv lapjaiba takargatva, akart kifejezést adni hazafiúi fájdalmá­nak; s hogy ez a fájdalom meddő ne legyen, e nemes érzel­met így ápolva, így táplálva, akarta mintegy megszentelni, s vele rokon érzelmű honfitársaira nézve is értékesíteni, mint­egy óvszerül a csüggetegség ellen, mintegy élesztöjeül a már­már kihaló reménynek, s zálogáúl a jobb jövőnek, — mire nézve épen a szent könyv ad legszebb, legbuzdítóbb s leg­vigasztalóbb példákat.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék