Tárkányi J. Béla: A legújabb magyar Szentirásról. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. I. kötet 3. szám, 1868)
4 TÁRKÁNYI BÉLA. Az érsek-maecenásnak a nemes érzelme, e jelentékeny áldozata nem is irányulhatott becsesebb műre, mint azon könyvre, melynek a „könyv" nevet per eminentiam adta meg a századok vallásos kegyelete; azon könyvre, mely, mind a mellett, hogy részben legrégibb műve az ismert világirodalomnak, mégis, tartalmának kimeríthetlen gazdagságánál fogva, az újdonság vonzó érdekével bír minden jobb kebelre nézve; s azon könyvre, melyben a lángszellemü bölcsész, s a tudomány sokféle ágazatának átható eszű búvára szintoly gazdag tárgyat talál elmélkedésre és vizsgálatra, mint a mily élvezettel olvassa azt a nép egyszerű jámbor gyermeke; — azon könyvre, melynek fönséges tartalmát a túlvilágig emelkedő Dante-szellem sem bírja felülhaladni; mely a dicső hymnusnak, a magas ódának, az édes lyrának, a gyermeteg idyllnek oly példányait tudja előmutatni, hogy azoknál szebbeket a világköltészet összes birodalmában hasztalan keresünk ; — azon könyvre, mely az ősvilág, a szent hajdan patriarkális életét oly vonzó egyszerűségben rajzolja elénk tiszta vonásokkal, a hamisításnak minden árnya, a hiúságnak minden szépítése nélkül; elénk rajzolja az egész embert úgy, a mint van, minden jeles tulajdonaival és gyarlóságaival; — azon könyvre, melyben létének legfontosabb kérdéseit és titkait megfejtve találja az emberiség jobb része; melyben az Istenségig emelkedő hit csendes megnyugtatást nyer, a végtelenségig sóvárgó remény zálogát bírja leendő kielégíttetésének, s a szüntelen magasabbért lángoló szeretet megleli méltó tárgyát határtalan érzelmének; — azon könyvre, mely az igazságnak, a jognak legrégibb, s minden időre, körülményre és egyénre szóló codexeül tekinthető; — azon könyvre, melyben a valódi műveltség, a civilisatio alapelvei vannak letéve, olyannyira, hogy minél behatóbb ezek alkalmazása és kifejtése az életben, annál nagyobb a valódi haladás; és megfordítva, mindazon lépés, mely eltávozik ezen könyv alapelveitől, egyszersmind a hanyatlást, a barbárság felé való közeledést jelöli, mint ezt a történelem minden elfogulatlan előtt kétségtelenül igazolja. Ezen kimondhatlan becsű tartalmánál fogva igen természetes, hogy az emberiségnek e köz kincsét, s mint nagy