Télfy Iván: Solymos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. II. kötet 5. szám, 1870)
A TÉLI,vy IVÁN inkább tanárai jóságának, mint jogtudományi készültségének köszönhette, mert ő egészen a költészetnek élt, mely gyermekkorától fogva hevíté nagyra törekvő lelkét. Első kisérletei a latin és olasz verselésben annyira túlhaladták az ő ifjú korát, hogy olasz tanítója, Santo Rossi, többször mondá neki: „Görög! Te feledékenységbe fogod ejteni a mi Montinkat." (Greco ! Tu farai dimenticare il nostro Monti). Montival megismerkedett Solomos Milanóban és sokszor fordult meg a házában. .Jóllehet ő nagy csodálója volt az olasz költőnek, mégsem hallgatta el előtte itészeti észrevételeit, melyek éle bántólag hatott Montira. „Nem kell annyit okoskodni, mondá neki Monti, hanem érezni, és ismét érezni." Az ifjú költő válaszolt : „Előbb az észnek kell a tárgyat felfognia, azután a szívnek azt melegen éreznie, a mit az ész felfogott." Ezt az elvet Solomos egész költői pályáján követte. És saját vallomása szerint a nehézség, melyet a költő érez, nem abban áll, hogy képzelmet és szenvedélyt tüntessen föl, hanem abban, hogy ezeket a művészet eszméjének rendelje alá. Szorosabb viszonyba lépett Solomos két más olasz irodalmárral, Torti Jánossal és Montani Józseffel. Torti a híres Parini tanítványa volt és ama felekezet híve, mely Monti ellenében, száműzte a régi mythologiát az új költészetből. Montani József pedig Olaszországnak egyik előkelő ítésze volt, aki az irodalomban a legnagyobb szégyennek tartá a férfiatlan szolgaságot és az őrült féktelenséget. Solomos, olasz műveltséggel felruházva visszatért hazájába 1818-ban, hol mindig hálával emlékezik meg arról az országról, melyben először ismerte meg a szépet és igazat, melyet most görög nyelven, görög alakban készült honosainak hirdetni. E czélra azonban nem választá az irodalmi, hanem a népnyelvet, s e tekintetben el nem hallgathatom Trikapi nyilatkozatát és Solomos válaszát. Trikapi, aki később megírta remek munkáját a görög szabadsági harczról, 1822-ben Zantéba érkezvén s baráti viszonyba lépvén Solomossal így szólt hozzá egy alkalommal: „Azt veszem észre, hogy minél nagyobb haladást teszesz a régi görög remekírók nyelvében, annál egyszerűbben iroda