Télfy Iván: Solymos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. II. kötet 5. szám, 1870)

A TÉLI,vy IVÁN inkább tanárai jóságának, mint jogtudományi készültségének köszönhette, mert ő egészen a költészetnek élt, mely gyer­­mekkorától fogva hevíté nagyra törekvő lelkét. Első kisérletei a latin és olasz verselésben annyira túl­haladták az ő ifjú korát, hogy olasz tanítója, Santo­ Rossi, több­ször mondá neki: „Görög! Te feledékenységbe fogod ejteni a mi Montinkat." (Greco ! Tu farai dimenticare il nostro Monti). Montival megismerkedett Solomos Milanóban és sokszor fordult meg a házában. .Jóllehet ő nagy csodálója volt az olasz költőnek, még­sem hallgatta el előtte itészeti észrevételeit, melyek éle bántólag hatott Montira. „Nem kell annyit okos­kodni, mondá neki Monti, hanem érezni, és ismét érezni." Az ifjú költő válaszolt : „Előbb az észnek kell a tárgyat felfognia, azután a szívnek azt melegen éreznie, a mit az ész felfogott." Ezt az elvet Solomos egész költői pályáján követte. És saját vallomása szerint a nehézség, melyet a költő érez, nem abban áll, hogy képzelmet és szenvedélyt tüntessen föl, hanem abban, hogy ezeket a művészet eszméjének rendelje alá. Szorosabb viszonyba lépett Solomos két más olasz iro­dalmárral, Torti Jánossal és Montani Józseffel. Torti a híres Parini tanítványa volt és ama felekezet híve, mely Monti elle­nében, száműzte a régi mythologiát az új költészetből. Mon­tani József pedig Olaszországnak egyik előkelő ítésze volt, a­ki az irodalomban a legnagyobb szégyennek tartá a férfiat­lan szolgaságot és az őrült féktelenséget. Solomos, olasz műveltséggel felruházva visszatért hazá­jába 1818-ban, hol mindig hálával emlékezik meg arról az országról, melyben először ismerte meg a szépet és igazat, melyet most görög nyelven, görög alakban készült honosai­nak hirdetni. E czélra azonban nem választá az irodalmi, ha­nem a népnyelvet, s e tekintetben el nem hallgathatom Tri­kapi nyilatkozatát és Solomos válaszát. Trikapi, a­ki később megírta remek munkáját a görög szabadsági harczról, 1822-ben Zantéba érkezvén s baráti vi­szonyba lépvén Solomossal így szólt hozzá egy alkalommal: „Azt veszem észre, hogy minél nagyobb haladást teszesz a régi görög remekírók nyelvében, annál egyszerűbben irod­a

Next