Szarvas Gábor: A magyar nyelvujításról. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. IV. kötet 10. szám, 1875)
4 SZARVAS GÁbOR nyelvünk törvényeit figyelembe nem véve, nagyobb részt a puszta tetszésnek, egyedi önkénynek hódolt. Azonban a múltkori két felolvasást sem mellőzhetjük teljes hallgatással. Mielőtt tehát a föntebbi tételek igazságának részletes kimutatását megkezdjük, az egész értekezéshez bevezetéskép előbb ki kell derítenünk támadóink múltkori állításainak tarthatatlanságát. Az első értekezés, Fogarasi Jánosé, azon kezdte, hogy honalkotó őseink nyelvének »hatalmas fejlettségéről« elmélkedett, számukra az írnitudást vindikálta s aztán a mandsumongol nyelv segítségével a Komárom, Egyiptom , paradicsom szók alapján egy új képzőt vagy szót fedözött fel, ezt hogy 07. Mindehhez igen sok szó fér, de megczáfolásuk ép úgy nem tartozik ide, mint őseink írni tudása vagy nem-tudása ahhoz, hogy a vigazda jó szó-e vagy sem. Aztán következett két anekdota annak bebizonyítására, hogy a raktár és szálloda jó szék. »A szállodatulajdonosok, úgymond az értekező, panaszt emeltek, hogy az ő szállodájuk nem fogadó (gasthaus), s ha nekik a »szállodá«-t meg nem hagyják, hát ők »hotel«-nek fogják írni.« Valóban, »satis bella materies ad jocandum!« t. i. ez az argumentum. Öszszeül a tisztességes pékezé s fontosságának tudatában a következő edictumot bocsátja világgá : »Valamint a társadalmi életben az excellencziás úr nem örömest hallja, ha nagyságolják, s a nagyságos úr, ha tekintetes úrnak mondják (Fog. 14. 1.) valamint van különbség a »csárdás, csapláros, korcsmáros, vendéglős, fogadós és szállodász« között, isten és ember látja, hogy a nemes pékezék tagjai közt is van, kell különbségnek lenni; elhatároztuk tehát, hogy a felsőbb aristokratia s a főpapság pékjeinek neve jövőre lesz sittér, a pénzaristokratáké sittér, a szellemi arisztokracziáé sütész, a kereskedelmi osztályé süitnök, a mesterembereké síltáncz, s a parasztságé siitü vagy ha tetszik pék. Ha pedig ebbe az Akadémia belé nem egyezik, hát majd így, majd amúgy!« Nem tudom, a t. értekező fogná-e ezeket is biztosítani, hogy az Akadémia a kérdéses szók ellen nem nyilatkozik. Én azt hiszem, igen, mert a nyelvújítás elvei szerint eme szók egytől-egyig