Barna Ferdinánd: Néhány ősműveltségi tárgy neve magyarban. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. VII. kötet 5. szám, 1878)
NÉHÁNY ŐSMŰVELTSÉGI TÁRGY NEVE A MAGYARBAN. 133 való emberekről szokott a magyar nép mondani: »megél az a jég hátán is« e közmondás az éjszaki népek emberemlékezetet haladó és igy az őskorba felnyúló azon kenyérkereset módjában találja magyarázatát, hogy a tél beálltát megelőzőleg, kivált a szegényebb köznép, tömegesen fölkerekedik, hajóra ül s a jeges tengerhez vonul az ilyenkor leginkább nyereséges halászat űzése végett, még pedig nemcsak a finnugor, hanem a skandináv népek is. Ez életmód egész az 1809-ik évig közös volt, úgy hogy egyedül a qui prior tempore, potior jure volt az irányadó. Ezen évben azonban megtörtént a nemzetközi osztály a svéd, norvég, dán és finn nemzetek között, a mi közben azonban a finnség, mely csak épen akkor csatoltatott a fridrichskamrai béke következtében az orosz birodalomhoz, képviselet nélkül lévén, igen megkárosodott. Ugyanis épen azon gazdag zsákmányhozó partok, ahol ők szoktak volt állandóan halászni, a norvégoknak jutott osztályképen, nekik pedig a legsilányabb partok jutottak. De a finn a mély életre való nép, megél a jég hátán is, és úgy segített magán, hogy elszegődtek a norvég parttulajdonosokhoz a zsákmány 3dáért bérbe feles halászoknak, s ügyességükkel, SZÍVÓS kitartásukkal s takarékosságukkal s a mi még ennél nagyobb mértékben becsülni való, vallásukhoz és nemzetiségükhöz való törhetlen ragaszkodásukkal, annyira boldogultak, hogy a parti állandó lakosság jóval számosb és legvagyonosb részét ma már ők képezik a norvég kormány erélyes ellenzése ellenére, amely rosz szemmel nézi saját földjén a más nemzetiségű, bár különben hangyaszorgalmú hasznos idegen elemet s különösen a finn nyelvű papok állandó és makacs megtagadása által igyekszik őket a norvég népbe beolvasztani. Hogy a jeges tenger partjain való halászatot az e népeknél még közelebb találó valamennyi finn-ugor népek egész éven át gyakorolták, aztán mondanom is fölösleges, s íme ez életmódra vonatkozik a ma már értelmét vesztett magyar kifejezés »megél az a jég hátán is«. i. a jeges tengeren. Nevezetes az is, hogy a közéletben oly gyakorlati »tag und nacht,« »sommer und winter« a magyarban »éjjel nappal,« és télen nyáron «-val adatik vissza, kétségbevonhatatlan bizonyítékául annak, hogy volt idő, midőn nemzetünk oly vidékeken lakott, MI T. AKAD. ÉRTEKEZÉSEK A NYELV- ÉS SZÉPT. KÖT. 1878. 3