Barna Ferdinánd: Néhány ősműveltségi tárgy neve magyarban. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. VII. kötet 5. szám, 1878)

NÉHÁNY ŐSMŰVELTSÉGI TÁRGY NEVE A MAGYARBAN. 1­33 való emberekről szokott a magyar nép mondani: »megél az a jég hátán is« e közmondás az éjszaki népek emberemlékeze­tet haladó és igy az ős­korba felnyúló azon kenyérkereset módjában találja magyarázatát, hogy a tél beálltát megelőző­leg, kivált a szegényebb köznép, tömegesen fölkerekedik, hajóra ül s a jeges tengerhez vonul az ilyenkor leginkább nyereséges halászat ű­zése végett, még pedig nemcsak a finn­ugor, hanem a skandináv népek is. Ez életmód egész az 1809-ik évig kö­zös volt, úgy hogy egyedül a qui prior tempore, potior jure volt az irányadó. Ezen évben azonban megtörtént a nemzet­közi osztály a svéd, norvég, dán és finn nemzetek között, a mi közben azonban a finnség, mely csak épen akkor csatolta­tott a fridrichskamrai béke következtében az orosz birodalom­hoz, képviselet nélkül lévén, igen megkárosodott. Ugyanis épen azon gazdag zsákmányhozó partok, a­hol ők szoktak volt állandóan halászni, a norvégoknak jutott osztályképen, nekik pedig a legsilányabb partok jutottak. De a finn a mély életre való nép, megél a jég hátán is, é­s úgy segített magán, hogy elszegődtek a norvég parttulajdonosokhoz a zsákmány 3­dáért bérbe feles halászoknak, s ügyességükkel, SZÍVÓS ki­tartásukkal s takarékosságukkal s a mi még ennél nagyobb mértékben becsülni való, vallásukhoz és nemzetiségükhöz való törh­etlen ragaszkodásukkal, annyira boldogultak, hogy a parti állandó lakosság jóval számosb és legvagyonosb részét ma már ők képezik a norvég kormány erélyes ellenzése ellenére, a­mely rosz szemmel nézi saját földjén a más nemzetiségű, bár különben hangyaszorgalmú hasznos idegen elemet s kü­lönösen a finn nyelvű papok állandó és makacs megtagadása által igyekszik őket a norvég népbe beolvasztani. Hogy a je­ges tenger partjain való halászatot az e népeknél még köze­lebb találó valamennyi finn-ugor népek egész éven át gyako­rolták, azt­­án mondanom is fölösleges, s íme ez életmódra vonatkozik a ma már értelmét vesztett magyar kifejezés »megél az a jég hátán is«­­. i. a jeges tengeren. Nevezetes az is, hogy a közéletben oly gyakorlati »tag und nacht,« »som­mer und winter« a magyarban »éjjel nappal,« és télen nyá­ron «-val adatik vissza, kétségbevonhatatlan bizonyítékául an­nak, hogy volt idő, midőn nemzetünk oly vidékeken lakott, MI T. AKAD. ÉRTEKEZÉSEK A NYELV- ÉS SZÉPT. KÖT. 1878. 3

Next