Zsigmond Ferenc: Orosz hatások irodalmunkban. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XXVI. kötet 6. szám, 1945)
Alföld tette festővé", mert csak itt lelte meg „azokat a lágy délorosz impressziókat és azokat a színeket, melyeket a szülőföldjén nem talált meg". Dehát miért éppen délorosz színek és benyomások kellettek neki, hogy festővé legyen? Egyéb magyarázatra nem tudunk gondolni, mint arra, hogy valószínűleg síkságlakó szláv faj (lengyel) vére is csörgedezett ereiben. Különben akiknek képzetvilágában egy vagy más ok miatt jelentősebb szerepet játszik Oroszország, azokat egyébfajta tájak is a magyar és az orosz föld hasonlóságára emlékeztetik. Krúdy Gyula szerint a Poprád mellékén „a fennsíkok olyanok, mintha Oroszországból volnának kimetszve". Nem vagyunk tisztában az „Oroszországból való kimetszettség" fogalmával, de az ilyesmit nem is lehet igazában megmagyarázni, az ilyesmit csak érezni lehet és kell. „Határtalan síkságok, vagy völgyes, dombos vidékek, amelyeken keresztül a kán lovasai nyargalásznak, alig írhatók körül tájképszerű sajátságaikkal, és mégis ott érezzük bennük a magyar tájakat" (!) ,mondja egy orosz filmről szóltában Hevesy Iván." Herczeg Ferenc is legfeljebb maga (de talán maga sem) tudná világosan megértetni velünk, hogy esti szürkületben Budapest belvárosa miért hatott reá úgy, mint „egy fantasztikusan transzponált, oroszosan intimus álomváros". A környezet hasonlóságának valamelyes mértékben megvan az alakító hatása az emberek külső-belső jellemvonására is. Illyés Gyula Moszkvában mordvinokkal, cseremiszekkel és zürjénekkel is találkozott, s azt mondja, ez a találkozás olyan élmény volt, hogy a megilletődöttség miatt csak akadozva tud róla beszélni. Citera-zenéjük olyan volt, mintha magyar népdalokat hallana dunántúli szülőföldjén, arcuk tökéletes baranyai típus stb. E nagyhasonlóság magyarázata természetesen nem a földrajzi helyzet hasonlóságában, hanem az ősi fajrokonságban van. De Illyés a barkovi étteremben felszolgáló hatalmas termetű orosz pincérekről is azt állapítja meg, hogy „kuruckorbeli felkelők"-nek látszanak; az egyikről azt mondja: „így képzeltem el mindig Esze Tamást".9 5 Lángelmék árnyékában 125. 1. 6 Magyar tükör 37. 1. 7 Nyugat 1927. I. 301. 1. 8 A gótikus ház 244. 1. 9 Oroszország 169. 1.