Zsigmond Ferenc: Orosz hatások irodalmunkban. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XXVI. kötet 6. szám, 1945)
E szövetség megkötése (1891) előtt pár évvel írja a Fővárosi Lapot (1887. 81. sz.) : „Az orosz dalok most nagyon divatosak Párisban, az estélyeken mindig műsoron vannak". De az orosz regény is divatos, és az orosz művészek egész kolóniátalkotnak a francia fővárosban. A magyar ember tehát (pl. Justh Zsigmond), ha Párizsba ment, egy darab orosz világba is belecseppent, s akarva-akaratlanul hatása alá kerülhetett. Az ilyen francia-orosz irodalmi hatás párhuzamosságára céloz Péterfy Jenő, mikor Iványi Ödön A püspök atyafisága c. regényének (1889) bírálatában megállapítja: „mintha az író képzelme... orosz és francia regények hátramaradt hatásaiból szőné alakjait s jeleneteit".23 A francia és az orosz irodalom iránti rokonszenv kavargó vegyüléke jellemzi pl. Bródy Sándor műveinek többségét is. Kosztolányi Dezső 1925-ben panaszosan állapította meg, hogy mintegy húsz év óta (tehát körülbelül a századforduló óta) a magyar írói nemzedék elfordult a francia szellemtől, s „hajlamában és célkeresésében merőben ellentétes irányba csapott", t. i. a német és az orosz világszemlélet vezetése alá adta magát. Kosztolányi olyan szerelmese volt a magyar nyelvnek, hogy csak nagyritkán, az legvégső szükségben folyamodott egy-egy idegen szóhoz. Most említett cikkében a francia szellemet egyensúlyozott és értelmi-szétszedő-szatirikusnak nevezi (az általános nyelvhasználat „racionális-analitikus"-t mondana), a németorosz szellemet pedig egyensúlyozatlan és érzelmi-összefogó-humoros világszemléletűnek. Kosztolányi tehát egymással össze nem férőnek minősíti a francia és az orosz szellemet, természetellenesnek a franciaorosz irodalmi entente cordiale-t. Elfelejtkezik arról, hogy különösen a regényműfaj terén a francia géniusz sem olyan már, amilyen régebben volt, fogalmi és nyelvi kristálytiszta világosságát és átlátszóságát alaposan kikezdte a tudatalattiság tárgykörének és az ehhez igazodó kifejezésmódnak benyomulása a francia modern irodalomba, főként Freud és Posztojevszkij hatása alatt.21 Kosztolányi szellemi alkat tekintetében a franciákkal rokon, de világnézetébe korán belehullott, s ott termékeny talajra talált az orosz borúlátás csírája. Kéziratos hagyaté k Budapesti Szemle 1891. 66. kötet. 14 h. g.: Napkelet 1928. 5. sz. Külföldi folyóiratszemle. — Komor András, Georges Duhamel. Nyugat 1926. II. 393—396. 1.