Zsigmond Ferenc: Orosz hatások irodalmunkban. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XXVI. kötet 6. szám, 1945)
Kreutzer-szonátájának hallgatásakor is mint „a boldogtalan szép Karenina Anna megteremtőjére" gondol Tolsztojra.177 A Kreutzer-szonáta c. Tolsztoj-regénynek (1890) hatása különleges módon nyilvánul meg ifj. Lovászy Márton írisz című regényén (1928). Tolsztoj regényhőse, Poszdnisev, utazás közben, egy vasúti kocsiban beszéli el útitársainak a maga házaséleti tragédiáját, mely őt örökre nőgyűlölővé, s a házasság intézményének ellenségévé tette. Lovászy regényének cselekvénye mint folytatás kapcsolódik hozzá Tolsztoj munkájához; az útitársak egyike végighallgatván Poszdnisev elbeszélését, ellene mond nőgyűlölő álláspontjának, s ellenérvként ő is elmondja Írisz iránti szerelmének történetét. E külső, regénytechnikai kapcsolaton kívül nincs is más egyezés a két munka között, s Lovászynak kár volt regényét hozzáfércelnie a világhírű orosz író művéhez. A Kreutzer-szonáta témájával mutat rokonságot Radványi Géza Zárt tárgyalás c. filmdrámája. Tolsztoj Feltámadás c. regényének (1899) tartalmára emlékeztet egy lényeges mozzanatban Szomory Dezső Gloria című drámájának (1923) cselekvénye. Tolsztoj regényének hőse, Nyehludov herceg, egy bűnügyi tárgyaláson mint esküdtszéki tag kénytelen ítélkezni azon nő felett, akit ő taszított a züllés útjára, mikor a leány náluk volt alkalmazásban. A herceget lelkiismeretfurdalása egészen megváltoztatja, lemond rangjáról és vagyonáról, elkíséri az elítélt leányt Szibériába, s nőül szeretné venni. Szomory említett drámájában Varga Menyhért kúriai bíró elítéli két évre Szűcs Magdát, egy hitvány ember feleségét; az asszony a fogság ideje alatt meghal. Később Vargát vádolni kezdi a lelkiismerete, hogy talán igazságtalanul ítélte el Szűcs Magdát. Lemond az állásáról, magához veszi a lelencházból a Szűcs Magda leányát, Lórit, s két leánya mellett úgy nevelteti, mintha a saját gyermeke volna. Az 1880-as évek elején történt meg Tolsztoj lelkében a nagy szakadás, ettől kezdve különítette el magát a társadalmi életnek attól a rétegétől és formájától, melynek addig részese volt. Mikor 1888 első felében Justh Zsigmond Párizsban tartózkodott, már élénk eszmecserék tárgya volt Tolsztoj lélekfordulása. Naplójában feljegyzi, hogy pl. Bálint Aladár, Op. 24, 47. Nyugat 1908. II. 295. 60