Zsigmond Ferenc: Orosz hatások irodalmunkban. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XXVI. kötet 6. szám, 1945)
Coppee most már „imádja" Tolsztojt, pedig két évvel előbb még Stendhal-utánzót látott benne; véleményét az változtatta kedvezőre, hogy Tolsztoj meggyűlölte azt a társaságot, amelybe született.178 Justh Zsigmondra Tolsztoj inkább világnézetével hatott. „Tolsztojhoz hasonlóan ő is kissé arisztokrata módon eszményített parasztságtól várja a megváltást".179 s Cányó Julcsa c. regényében (1894) alapos figyelemre méltatja az alföldi parasztság körében terjedező vallásos szektárius mozgalmat, a nazarénizmust. A nazarénusok felekezetét tehát Justh Zsigmond vitte be a magyar irodalom tárgyai közé, nem pedig Újlaki Antal (Bibliás emberek 1896) és Tömörkény István (Jegenyék alatt 1897), mint ahogy Juhász Gyula állítja.180 De Tömörkény "Nazarénusok c. rajza is művészi becsű munka, s Juhász Gyula éppen a „tolsztoji egyszerűséget" emeli ki benne. Ugyancsak az ő, Tömörkényről írt munkájában olvassuk, hogy Tolsztoj egyik munkájában Tömörkényre hivatkozik, idézvén azt az elbeszélését, mely egy nazarénussá vált öreg honvédről szól. Juhász Gyula szerint „egészen a tolsztoji evangélium szellemében való ez a tanítás", amely Tömörkény Megállás közben c. rajzában Hódi bácsi beszédéből kihangzik, s abban összegeződik, hogy az élet egyetlen, igazi, az embereket testvérekké avató célja: a munka.181 Gárdonyi Gézát valamikor szokás volt „magyar Tolsztoj"-nak nevezgetni. A két írót nem igen lehet összehasonlítani egymással, s alább látni fogjuk, hogy Gárdonyinak milyen kedvezőtlen a véleménye általában az orosz regényről. De az „egri remete" s a jasznaja-poljánai remete közt rokonságot teremt félrehúzódó különc életmódjuk, a földmívelő nép iránt érzett szeretetük, „kultúrpesszimizmusuk", s a hivatalos (róm. kat., gör. kel. ortodox) egyház tanai közé apró eretnekségeket vegyítő vallásos hitük. Németh László első regényében, az Emberi színjátékban (Napkelet 1929) a fiatal regényhős, Boda István, tolsztoji eszmék megszállottja. Szellemileg messze kimagaslik orvosnövendék-társai közül, de utolsó vizsgáját nem teszi le, nem szerzi meg az orvosi ollevelet, vagyis 178 Justh Zs., naplója 34. 1. m Juhász Géza: Debreceni Szemle 1928. 3. sz. 180 Tömörkény István élete és művei 37. 1. 1810. o. 47. 1.