Educatio, 1992 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1992 / 1. szám - Educatio

politika egyszerűen közös ügyeink rendezése. A közügyek intézé­sében pedig nincs helye semmiféle kizárólagosságnak: minden öt­let, nézet és elképzelés megfontolást érdemel. Igyekszünk, hogy az EDUCATIO ne váljék egyetlen nézet, álláspont, meggyőződés vagy ideológia szócsövévé sem. Szabad fórumot szeretnénk teremteni közös ügyeink elfogulatlan vitájára. Azt sem titkoljuk, hogy minőségre törekszünk. Nem engedhetjük meg - bármilyen jelszóra hivatkozva sem -, hogy a közéletben eluralkodó kulturálatlanság eldurvítsa vitáinkat. Ragaszkodunk a tudományos etikához, amely szerint tényekhez a fölfedezés mód­szereit, állításokhoz pedig szakszerű argumentációt illik fűzni. Versenyzünk laptársainkkal. Azokkal, akik még nem újultak meg, és azokkal is, akik már kitették nevük elé az "új" jelzőt. Úgy ver­senyzünk azonban, hogy munkamegosztást keresünk velük. Az EDUCATIO a társadalom, a politika és a kultúra problémáit az ok­tatással összefüggésben figyeli. Szeretnénk egy-egy időszerű műve­lődéspolitikai témára fölhívni a figyelmet. Minél több tényt nyúj­tani, hogy elfogultságainkat leküzdjük velük, és minél különbö­zőbb véleményeket közölni, hogy ki-ki megválaszthassa, hová áll. Beköszöntő számunk az egyházakkal és iskolákkal foglalkozik. Az EDUCATIO tanulmányaiból kitűnik, hogy ez a viszony kritikus szakaszba lépett. Nem legyinthetünk azzal, hogy másutt már túl vannak rajta (külföldi kollégáink szerint ez különben sem igaz). Van, aki úgy gondolja, hogy mohó egyházi férfiak vetik magukat védtelen iskolákra; mások szerint velejéig megrontott pedagógusok tartják ideológiai fogságban gyermekeinket. Az EDUCATIO szerint másról van szó. Nemcsak az iskolák kríziséről, hanem az egyhá­zak válságáról is, s mindez része annak a fájdalmas átmenetnek, amely a diktatúrából reményeink szerint a demokráciába vezet. Körkérdésünk tanulsága, hogy a vélt ellentmondások mögött fölfe­dezetlen egyetértés húzódik. Érdemes tehát fontolóra venni vala­mennyi nézetet. Akkor is, ha egyetértünk velük, akkor is, ha elha­tároljuk magunkat tőlük. Európaiság nincs klasszikus hagyomá­nyok nélkül, amint, hogy nincs zsidó-keresztény kultúra nélkül sem. Mai vitáinkban sokszor megfeledkezünk róla, hogy a szocia­lizmus céljai évezredek óta együtt élnek a vallásokkal, és hogy a tudást mindig szkepszis, az ateizmust mindig hit kíséri, így let­tünk európaiak, így vagyunk emberek. Az EDUCATIO szerkesztői köszöntik az olvasót!

Next