Educatio, 1992 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1992 / 1. szám - Educatio
politika egyszerűen közös ügyeink rendezése. A közügyek intézésében pedig nincs helye semmiféle kizárólagosságnak: minden ötlet, nézet és elképzelés megfontolást érdemel. Igyekszünk, hogy az EDUCATIO ne váljék egyetlen nézet, álláspont, meggyőződés vagy ideológia szócsövévé sem. Szabad fórumot szeretnénk teremteni közös ügyeink elfogulatlan vitájára. Azt sem titkoljuk, hogy minőségre törekszünk. Nem engedhetjük meg - bármilyen jelszóra hivatkozva sem -, hogy a közéletben eluralkodó kulturálatlanság eldurvítsa vitáinkat. Ragaszkodunk a tudományos etikához, amely szerint tényekhez a fölfedezés módszereit, állításokhoz pedig szakszerű argumentációt illik fűzni. Versenyzünk laptársainkkal. Azokkal, akik még nem újultak meg, és azokkal is, akik már kitették nevük elé az "új" jelzőt. Úgy versenyzünk azonban, hogy munkamegosztást keresünk velük. Az EDUCATIO a társadalom, a politika és a kultúra problémáit az oktatással összefüggésben figyeli. Szeretnénk egy-egy időszerű művelődéspolitikai témára fölhívni a figyelmet. Minél több tényt nyújtani, hogy elfogultságainkat leküzdjük velük, és minél különbözőbb véleményeket közölni, hogy ki-ki megválaszthassa, hová áll. Beköszöntő számunk az egyházakkal és iskolákkal foglalkozik. Az EDUCATIO tanulmányaiból kitűnik, hogy ez a viszony kritikus szakaszba lépett. Nem legyinthetünk azzal, hogy másutt már túl vannak rajta (külföldi kollégáink szerint ez különben sem igaz). Van, aki úgy gondolja, hogy mohó egyházi férfiak vetik magukat védtelen iskolákra; mások szerint velejéig megrontott pedagógusok tartják ideológiai fogságban gyermekeinket. Az EDUCATIO szerint másról van szó. Nemcsak az iskolák kríziséről, hanem az egyházak válságáról is, s mindez része annak a fájdalmas átmenetnek, amely a diktatúrából reményeink szerint a demokráciába vezet. Körkérdésünk tanulsága, hogy a vélt ellentmondások mögött fölfedezetlen egyetértés húzódik. Érdemes tehát fontolóra venni valamennyi nézetet. Akkor is, ha egyetértünk velük, akkor is, ha elhatároljuk magunkat tőlük. Európaiság nincs klasszikus hagyományok nélkül, amint, hogy nincs zsidó-keresztény kultúra nélkül sem. Mai vitáinkban sokszor megfeledkezünk róla, hogy a szocializmus céljai évezredek óta együtt élnek a vallásokkal, és hogy a tudást mindig szkepszis, az ateizmust mindig hit kíséri, így lettünk európaiak, így vagyunk emberek. Az EDUCATIO szerkesztői köszöntik az olvasót!