Educatio, 1998 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Oprics Judit - Paksi Borbála: Fiatalok a drogról
306 MENTÁLHIGIÉNÉ csalódtak valamelyest a vélemények. A fiatalabb korosztályok, valamint az érettségivel vagy diplomával rendelkezők az átlagnál némileg toleránsabb véleményt képviseltek. Az egyes drogok közötti különbségtétel igen csekély mértékű volt, gyakorlatilag csak a legálisan hozzáférhető és a tiltott, csak illegálisan beszerezhető szerek csoportja között jelentkezett. A legálisan hozzáférhető szerek veszélyessége meglehetősen kevéssé tudatosult, a lakosság e drogokat nagy mennyiségű, visszaélésszerű fogyasztás esetén sem tartotta veszélyesebbnek az alkoholfogyasztásnál. Ugyanakkor a marihuánát, az LSD-t, a kokaint, a morfiumot, az ópiumot és a szipuzást igen sokan, a legálisan hozzáférhető szerekhez képest mintegy kétszer-háromszor többen tartották nagyon veszélyesnek, és gyakorlatilag nem tettek különbséget az egyes szerek között. Az 1990-es évek elején tehát a felnőtt lakosság a kábítószer fogalmát a tiltott, csak illegális úton beszerezhető szerek megnevezésére alkalmazta, s azokat gyakorlatilag differenciálás nélkül igen veszélyesnek tekintette. A fentiekhez hasonló (70 %-os) volt a drogfogyasztókat kifejezetten elítélők aránya, jóval megelőzve más deviáns magatartások elutasítottságát. Ugyanakkor a kábítószereseket valamilyen mértékben megértők aránya mindössze 7,2 %. A jelzett viszonyulásokkal egybecseng és azokat erősíti, hogy ez idő tájt a lakosság többsége (82 %-a) minden differenciálás nélkül helyeselte a kábítószer-fogyasztás büntetését. A negatív viszonyulások mellett fellelhetők voltak a liberális drogpolitika egyes jellemzői is. A kábítószer-fogyasztás visszaszorításában, a hozzászokás megelőzésében a lakosság az egészségügyi szerveket tartotta a leginkább kompetenseknek, a drogfogyasztást a többség betegségnek, valamint megoldatlan problémák következményének tekintette. Tehát a félelem, az alacsony empátia, az elutasítás és az alacsony ismeretszint dominanciája mellett a kilencvenes évek elején a felnőtt lakosság körében a kábítószerekkel, valamint fogyasztóikkal kapcsolatos normaállapotok bizonytalansága, zavara is fellelhető volt. 1992-ben a budapesti középiskolások drogképe, valamint a fogyasztókról, illetve a drogfogyasztásról alkotott véleménye a felnőtt lakossági viszonyulásokhoz képest valamelyest differenciáltabb volt. A felnőtt népességhez hasonlóan a fiatalok hozzáállásában is elkülönültek a tiltott és a legálisan hozzáférhető szerek, náluk azonban a differenciálásnak egy másik dimenziója is megjelent, s ez a fogyasztás gyakorisága. A rendszeres fogyasztást a diákok 80-90 %-a tartotta veszélyesnek vagy nagyon veszélyesnek, míg a kipróbálás, szintű fogyasztás megfelelő értékei többnyire 60 % alatt maradtak. Tehát a kilencvenes évek első felében a fiatalok már egyértelműen különbséget tudtak tenni próbálkozás, alkalmi és rendszeres fogyasztás között, és a kipróbálás szintű fogyasztás . Kolozsi Béla: A magyar népesség empátiakészlete. TÁRKI, 1991-es adatfelvétel. In: Gerevich - Veér (szerk.): A kábítószer kihívása. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1992. pp. 140-175. 6 Ugyanekkor az öngyilkosokat elítélők aránya 25,6 %, az alkoholistákra vonatkozó érték pedig 48,6 %. 7 TÁRKI 1990-es, már idézett vizsgálata. Uo. 9 Elekes Zsuzsanna: A magyarországi droghelyzet a kutatások tükrében. Országos Alkohológiai Intézet, Budapest, 1993. Valamint: Elekes Zsuzsanna - Paksi Borbála: Adalékok a magyarországi drogfogyasztás alakulásához In: Devianciák Magyarországon. Közélet Kiadó, Budapest, 1994.