Educatio, 1998 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Oprics Judit - Paksi Borbála: Fiatalok a drogról

306 MENTÁLHIGIÉNÉ csalódtak valamelyest a vélemények. A fiatalabb korosztályok, valamint az érettsé­givel vagy diplomával rendelkezők az átlagnál némileg toleránsabb véleményt kép­viseltek. Az egyes drogok közötti különbségtétel igen csekély mértékű volt, gyakorlatilag csak a legálisan hozzáférhető és a tiltott, csak illegálisan beszerezhető szerek cso­portja között jelentkezett. A legálisan hozzáférhető szerek veszélyessége meglehető­sen kevéssé tudatosult, a lakosság e drogokat nagy mennyiségű, visszaélésszerű fo­gyasztás esetén sem tartotta veszélyesebbnek az alkoholfogyasztásnál. Ugyanakkor a marihuánát, az LSD-t, a kokaint, a morfiumot, az ópiumot és a szipuzást igen so­kan, a legálisan hozzáférhető szerekhez képest mintegy kétszer-háromszor többen tartották nagyon veszélyesnek, és gyakorlatilag nem tettek különbséget az egyes szerek között. Az 1990-es évek elején tehát a felnőtt lakosság a kábítószer fogalmát a tiltott, csak illegális úton beszerezhető szerek megnevezésére alkalmazta, s azokat gyakor­latilag differenciálás nélkül igen veszélyesnek tekintette. A fentiekhez hasonló (70 %-os) volt a drogfogyasztókat kifejezetten elítélők ará­nya­, jóval megelőzve más deviáns magatartások elutasítottságát­. Ugyanakkor a kábítószereseket valamilyen mértékben megértők aránya mindössze 7,2 %. A jelzett viszonyulásokkal egybecseng és azokat erősíti, hogy ez idő tájt­ a lakosság többsége (82 %-a) minden differenciálás nélkül helyeselte a kábítószer-fogyasztás büntetését. A negatív viszonyulások mellett fellelhetők voltak a liberális drogpolitika egyes jel­lemzői is. A kábítószer-fogyasztás visszaszorításában, a hozzászokás megelőzésében a lakosság az egészségügyi szerveket tartotta a leginkább kompetenseknek, a drog­­fogyasztást a többség betegségnek, valamint megoldatlan problémák következmé­nyének tekintette­. Tehát a félelem, az alacsony empátia, az elutasítás és az alacsony ismeretszint do­minanciája mellett a kilencvenes évek elején a felnőtt lakosság körében a kábító­szerekkel, valamint fogyasztóikkal kapcsolatos normaállapotok bizonytalansága, za­vara is fellelhető volt. 1992-ben a budapesti középiskolások drogképe, valamint a fogyasztókról, illetve a drogfogyasztásról alkotott véleménye a felnőtt lakossági viszonyulásokhoz képest valamelyest differenciáltabb volt­. A felnőtt népességhez hasonlóan a fiatalok hozzáállásában is elkülönültek a tiltott és a legálisan hozzáférhető szerek, náluk azonban a differenciálásnak egy másik di­menziója is megjelent, s ez a fogyasztás gyakorisága. A rendszeres fogyasztást a di­ákok 80-90 %-a tartotta veszélyesnek vagy nagyon veszélyesnek, míg a kipróbálás, szintű fogyasztás megfelelő értékei többnyire 60 % alatt maradtak. Tehát a kilenc­venes évek első felében a fiatalok már egyértelműen különbséget tudtak tenni pró­bálkozás, alkalmi és rendszeres fogyasztás között, és a kipróbálás szintű fogyasztás . Kolozsi Béla: A magyar népesség empátiakészlete. TÁRKI, 1991-es adatfelvétel. In: Gerevich - Veér (szerk.): A kábítószer kihívása. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1992. pp. 140-175. 6 Ugyanekkor az öngyilkosokat elítélők aránya 25,6 %, az alkoholistákra vonatkozó érték pedig 48,6 %. 7 TÁRKI 1990-es, már idézett vizsgálata. Uo. 9 Elekes Zsuzsanna: A magyarországi droghelyzet a kutatások tükrében. Országos Alkohológiai Intézet, Budapest, 1993. Valamint: Elekes Zsuzsanna - Paksi Borbála: Adalékok a magyarországi drogfogyasztás alakulásához In: Devianciák Magyarországon. Közélet Kiadó, Budapest, 1994.

Next