Educatio, 2007 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 4. szám - SZEMLE - Bíró Emese: Gender a filmben: A nők filmbeli ábrázolása a feminista filmkritika értelmezésében

732 SZEMLE­ désként vetődik fel a bőrszín, a nem, az életkor (race, gender, generation) összefüggése, az impe­rializmus és kolonializmus szélesebb kontextu­sában tárgyalva. Mint látható, számos olyan kérdést vet fel a kö­tet, mely mindannyiunk számára releváns, és az ezekre való válaszadás mindannyiunk feladata. A történész szakma és diszciplína felé egyben ki­hívást jelent a könyv, az elfogadott kánonok új­radefiniálását, más nézőpontok érvényességének elfogadását, plurális szemléletet, mely felülemel­kedik az igaz­ hamis egyoldalú szembeállításán. Ettől a tehertételtől megszabadulva végre szem­benézhetünk valódi problémáinkkal, hogy meg­oldjuk azokat. (Pető Andrea&Bertelke Waaldijk [eds]: Teaching With Memories: European Women’s Histories in International and Interdisciplinary Classrooms. Galway, National Univ. of Ireland, 2006.208 p.) Somogyvári Lajos GENDER A FILMBEN: A NŐK FILMBELI ÁBRÁZOLÁSA A FEMINISTA FILMKRITIKA ÉRTELMEZÉSÉBEN A feminista filmelmélet olyan interdiszcipliná­ris terület, ahol a szituáltság, az identitáspolitika nyílt felvállalása irányítja a kutatást, az eredmé­nyek pedig célzottan szerepet játszanak a film­készítés gyakorlatának az átalakításában. A fe­minista filmelmélet fejlődésének 1972-től szá­mított kezdeteitől (amelyet a Women and Film nevű amerikai folyóirat első számának megjele­nése jelképez) nyomon követhetőek a feminiz­mus mint mozgalom célkitűzései és eredményei, az egyre szerteágazóbb kritikai szemléletmód ér­vényesülése. A filmes feminizmus, amely magába foglalta a feminista filmkritikát és filmelméletet, valamint a filmgyártás területén tett erőfeszítéseket, indu­lásakor a feminista mozgalom már túljutott első hullámán, amely főként a jogi, de jure egyenlőt­lenségek megszüntetését, illetve az egyes formális jogok, pl. a nők szavazati és felsőoktatáshoz való jogának megszerzését célozta meg. A feminizmus második hulláma (az 1960-as évektől, napjainkig is aktuális igényekkel) a formális jogok mellé a tényleges, mai szavakkal mondva esélyegyenlő­séget kívánta a nők számára, küzdve a diszkrimi­náció és az elnyomás ellen. A filmes feminizmus kezdetben deklaráltan és szorosan kapcsolódott a feminizmus második hullámához, a filmgyár­tás területén kívánva teret nyerni a nőknek, va­lamint a nők és férfiak kiegyensúlyozott és való­ságközeli ábrázolását, a női nézők szempontjai­nak figyelembevételét követelve, küzdve a nők filmtextusbeli tárgyiasítása és elnyomása ellen. A feminista mozgalom harmadik szakaszában (az 1990-es évektől) nyilvánvalóvá vált, hogy tarthatatlan a korábbi szakaszok elképzelése a női nem egységességéről, az univerzális nőiség­­ről, amelyen többnyire a fehér középosztálybe­li európai vagy észak-amerikai nőket értették. Megszólaltak a marginális női hangok, például a fekete és leszbikus nőké, amelyeket a filmes femi­nizmus is integrált. A szöveggyűjtemény a szövegek kiválasztásá­ban és sorrendjében kronológiailag követi a fe­minista filmkritika és filmelmélet fejlődését. A mű pozitívuma a didaktikusság és szemléletes­ség. Szerkesztője, Sue Thornham a film és média tanulmányok professzora, illetve a Film és Média Tanszék vezetője a Sussexi Egyetemen, aki a szö­­veggyűj­temény szerkesztésében a tárgy tanításá­ban szerzett tapasztalatait kamatoztatja, vala­mint a kész művet feltehetően oktatási célúnak tekinti. A szövegek kiválasztása, részenként való gondos csoportosítása, az olvasókönyvhöz és az egyes részekhez írt szerkesztői bevezetők, illetve az ajánlott irodalom­jegyzékek elhelyezik az esz­­széket és szövegrészleteket a tágabb filmelméleti, társadalmi és feminista mozgalmi kontextusban, valamint feltárják a szövegek közötti összefüggé­seket, egymáshoz viszonyított különbségeit. A kötet első három része már-már a terület dia­lektikus fejlődésének érzetét kelti. Ebben szere­pet játszik a szerkesztői koncepció, amelyben a szövegek kiválasztását főként a két nagy elméle­ti hagyomány, az amerikai eredetű szociológiai és a brit eredetű pszichoanalitikus tradíció küz­delmének bemutatása irányítja. A küzdelemből a szöveggyűjtemény tanúsága szerint az utóbbi kerül ki győztesen, az abszolút nyereség viszont általánosságban véve a filmes feminizmusé: az el­méleti vitákban konstruktívan részt vevő szerzők munkásságán keresztül a teóriák és módszerek folyamatosan és szemmel láthatóan implemen- * •4t.

Next