Eger, 1864 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1864-01-14 / 2. szám
11 északi szél erőszakos rohamaitól meglehetősen védik, csak déli irányban nyúlik kétoldalt mindinkább törpülő halmok közt az alföldi tévés rónaságba, természetes közvetítő pontot képezve a hegyes felfölddel, égalja azonban tenyészeti tekintetben inkább a síkkal, mintsem a hegyes vidékkel tart, minélfogva az ez évi nyomasztó szárazságot is az előbbivel egyaránt osztá, annyira, hogy a közeli hegyekben oly vízforrások apadtak ki, melyek a mostani nemzedék tudtával buzogni eddig meg nem szűntek, valamint a városban számos kútból részint kifogyott, részint tetemesen elapadt a viz; sajátságos kivételt képeznek e tekintetben a városban létező melegvizforrások, melyekre az idő viszontagságai feltűnő hatást nem tesznek. A várost környező dombok s hegyek jobbára mind szőlővel ültették be, melyek közül azonban már számosak gazdasági czélra kielégítőknek nem találtatván, fölhagyattak, mégis e szőlőművelés csaknem egyedüli ága a gazdászatnak, s fő keresetforrása a lakosságnak. A város közepén, sok kanyarodással nyugatészakról délkelet felé, a melegvízforrások tőszomszédságában foly az Eger vize, egy hegyi forrásokból eredő patak, mely szárazságban majdnem kiszárad, nagyobb záporok vagy hóolvadás után ellenben a város alantabb fekvő részeit — bár ellene erős védfallal biztosítva van, — elönti, de minthogy jókora eséssel bír, mocsárakat nem képez. Átalában Egernek levegője, vize, bora, pinczéje, gyümölcsfajai kitünőleg jók, de az eddigi egyenes közlekedési vonalakból kizáratva, kereskedési forgalma igen csekély; ennélfogva könnyen képzelhető, mily örömmel üdvözli e város lakossága a pest-miskolczi vasútvonalnak ez évben tervezett kiépítését, mely Egert vagy közvetlenül vagy közelről érintve, elszigeteltségéből mintegy kiemelné, kereskedésének s ezáltal anyagi jóllétének nem kis lendületet adna, azonban az örömből üres reménynél egyéb nem maradt, minthogy e vasútnak létesitése néma csendben enyészett el. Egernek a 20,000-et megközelítő lakossága — kevés kivétellel — tisztán magyar, elég ép, erős testalkatú, s bár a földművesosztály számra túlnyomó, mégis aránylag mind az iparosok, mind a tisztesebb ranguak osztálya számosnak mondható. Átalában munkaösztön, igyekezet, ügyesség e népben nem hiányzik, s a ki látta, főleg bő gyümölcs vagy zöldség idejében, az egri földművesnők egyfogatú taligás karavánjait minden irányban, 20—30 mérföldnyire, csekély nyereség reményében özönleni, vagy az iparosok nagy számát nem kevés fáradsággal s nélkülözéssel az országos vásárokon, sokszor minden haszon nélkül, de el nem csüggedve, mindenütt megjelenni, az állításom igazságát kétségbe vonni nem fogja. Hogy mindezek daczára a nép mégis jobbára szegény, s a napi szükségek födözésén fölülemelkedni nem bir, annak egyik s talán legfőbb oka tőle nem függő akadályokban rejlik — értem az országos elszegényedést, mihez a fényűzési hajlam, leginkább a nők között, hatalmas segédkezet nyújt, sőt nem ritkán átkos Útmutatóul szolgál ama veszélyes örvény felé, mely az erényt s vele a testi, lelki épséget megsemmisitéssel fenyegeti; különben is nem lehet fájdalom nélkül szemlélni az évenként szembeötlőbb népelsatnyulást, mit a felhozottakon kívül, az osztály- és nemkülönbség nélkül mindinkább elágazó buja- és görvélykór számtalan módosításainak lehet tulajdonítani. A) A legközelebb lefolyt 1863-ik év alatt a helyiratra nézve lényeges változás nem történt. B) A légköri változásokat illetőleg: A lefolyt 1863-ik évnek időjárása, különösen rendkívüli szárazsága által tűnt ki, annyira hogy a múlt két évben uralkodott szárazság ez évben tetőpontját érte el, a takarmány és gabona nemest, gyümölcsöt, zöldséget, nem csak itt, de az egész alföldön tönkretéve, s ez által embert, állatot egyaránt a legnagyobb szükségre, sőt éhhalálra juttatva, mit csak nemesszivű emberbarátok jótékony intézkedései és összegyűjtött könyöradományai képesek némileg enyhíteni vagy elhárítani. A két első hónap, mint a tél második fele, enyhe légmérséklet mellett, már a szárazság csíráját rejté magában. A szokásos tavaszi kedves időszak csaknem egészen hiányzott. Márcziusban még egy kevés nedvességet kapott a föld, mit azonban a gyakori szelek és éji fagyok csakhamar kiszárítottak, s e hó végén a korán virágzó gyümölcsfajokat tönkretették. Áprilisban már igen kevés esett, s az éji fagyok és gyakori szelek folyvást tartottak, mik a különben is südő növényzetre igen káros befolyással voltak. Májusban eső alig esett, hanem szél volt elég, a májusi fagyok kimaradtak, de később — ami szokatlan — június 2-ik és 3-ikán éjjel mélyebb völgyekben és hidegebb helyeken fagyott, s a hegyekben hó esett. E hónapban helyenként öt ízben jó zápor esett, de átalános áztató eső ismét nem; a hőség ellenben e hó utolsó öt napjában már oly nagy volt, hogy napon -t- 34 ° Reaum, árnyékban -1- 29 °-ig emelkedett. Július első felében a hőség mérsékeltebb lett, a másodikban hirtelen váltakozva már ismét erősebb, de az éjek egész hóban, alig kettőt kivéve, mindig szokatlanul hűvösek; eső minél kevesebb, a gabona idő előtt összefonnyadt, csak kevés hitvány szemet fejthetvén ki; ugyanezt mondhatni a gyümölcsről s egyéb növényzetről, sőt a rendkívüli szárazság és gyakori szelek miatt harmat is egész nyáron át csak ritkán és gyéren tapasztaltatok. Augusztus első felében a hőség ismét azon fokra hágott, miként június végén, eső kevés a hó végével, az éjek átalában hűvösek, a szőlő — egyes helyeket kivéve — kevés mennyiségben, de igen korán érett. Szeptember első fele még igen meleg, száraz, hűvös éjekkel, sőt 13-án éjjel már dél is következett; a napok egész hóban melegek, a hó végével egy pár napon bővebb esőzés, mi az érett szőlőkre kártékonyan hatott, de a föld alig ázott be néhány hüvelyknyire; a szüret e hó végén szerte megkezdetett. Októberben a szárazság folyvást tart, 24 első napja még jó meleg, de azután az éji fagyok beállottak, három ízben alig hogy egy kissé a föld felülete megázott. Novemberben sok ködös nap és gyakoribb esőzés mutatkozott, minélfogva legalább a földszine ki nem száradt, a nedvesség azonban lábnyira sem hatott be; éjenként olykor már erős fagyok következtek. Deczember elég hideget, erős szelet, és középmennyiségű havat hozott; az év utolsó három napja leginkább téli szint öltött, ekkor mintegy 3" magas hó esett, s utána — 11 ° C. hideg zárta be az évet. Villanyos tünemények ez évben középszámmal s nem igen erősek észleltettek, de azért a jégeső több helyen sok kárt okozott. Feltűnő még ez évben, hogy a legszaporább esőzés többször északról északi széllel jött, mig más években az ellenkező állott. (Folytatása követk.) A magyar földhitelintézet alól irt felügyelő bizottmánya, az alapszabályok 25 ik §-ának b), c) és d) pontjai értelmében, 1864. január 2-án tartott évnegyedes pénztári és könyvvizsgálati eredményét a következőkben teszi közzé:*