Eger, 1864 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1864-02-25 / 8. szám
58 d. ) Egy ötödik, és egy hatodik osztályú gymnasiumi tanulónak 45 írtjával 90 irtot; e. ) Egy harmadik, és egy negyedik osztályú gymnasiumi tanulónak 40 írtjával 80 irtot.“ A feltételek, melyekhez adományának élvezetét kötötte, a tanulmányokban kitűnő előmenetel: az iskolai rend s fegyelem megtartásában pontosság; a kér. kath. hitbeni kellő jártasság; példás erényesség s vallásosság, tekintet nélkül a pályázók osztálybeli rangjára: nemesek-e vagy sem? de igenis azon előnyre, melylyel közöttük a szegények bírjanak. Ezen alapítványokhoz sorozandók még a tudomány és nevelés érdekében tett következő hagyományai; nevezetesen: — az egri lyceumnak és tanitó-képezdének alaptőkéit ezer-ezer forinttal öregbite, hasonló összeget hagyván a kassai főtanodának is. Mint volt kassamegyebeli áldozát és kanonok — nem hunyhatta be szemeit, hogy hálás visszaemlékezésének zálogát ne hagyná hátra ezen kedves emlékű lakóhelye iránt. Eger városában a felsőbb tanintézetek, főpásztoraink és a megyei papság bőkezűségéből már rég virágzásban voltak, és a ki a hazában páratlan lyceumi épületünket, annak felosztását, helyiségeit, berendezés- és felszerelését megtekinti, — azon gondolattal fog távozni, hogy az hivatva van, egykoron egy második magyar egyetemmé alakulni. Reméljük is, hogy egy boldogabb nemzedék egy szerencsésebb korban azt meg is érendi. Hanem ennyi tanintézet között egy mégis hiányzott Egernek, t. i. fensőbb nőnevelde, melyben tehetségesebb szülők leánygyermekei, sorsukhoz mért vallás-erkölcsi nevelést nyerhessenek. Megboldogult Pyrker érseknek szándékában volt egy ily intézet fölállitása, de e szándékkal sírba szállt, melynek keresztülvitelére Rainer Egernek egyik legkitűnőbb, úgynevezett „Specz“ házát megvevő 14,040 frt p. p. és azt, az Egerbe a felsőbb nőnevelés kezelésére bevezetendő nőszerzet részére hagyományozá. Ezen hagyományban találta alapját az Egerben dicséretesen működő angolkisasszonyok nőnöveldéje, amelyet halhatatlan érdemeket szerzett nagynevű érsekünk véglegesen megalapított és Pyrker érsek s Rajner nagyprépost szándékait — nagyszerű áldozataival életbe lépteté. Meg lehetsz nyugodva tehát nagylelkű férfiú skodban! íme hagyományos mustármagva terebélyes fává izmosodott. Egy főpásztort küldött a gondviselés drága adományképen Egernek — ki a családok örömére, s a keresztény társadalom szilárdítására, — melynek, miként az egész világ tudja, fentartó kapcsát a vallásosan művelt nő képezi, a gondosan ápolt eszmédet létesité! . . Oroszországi viszonyok. A lengyel kérdés, daczára az újabban fölmerült dán és más nagyfontosságú kérdéseknek, még mindig a közfigyelem és érdekeltség tárgya, s a méltó részvétel, mely e dicső, s mindenesetre jobb sorsra hivatott nemzetet függetlenségi küzdelmeiben kíséri, a diplomatiai meddő jegyzékváltások csak fokozni tudták, de nem megszüntetni. Ma talán többen vannak, mint egy évvel ezelőtt, kik fájdalomérzéssel keblükben választ keresnek a kérdésekre: hol fog e küzdelem végződni? lehet-e, és mi remények a küzdőknek? Le a választ a jelentől hasztalan kérjük, hasztalan várjuk, ezt csak a jövő fogja megadni. Azonban a jövő kulcsát a jelen szolgáltatja kezünkbe, és a helyzet kellő felismerése nemcsak sok előbb érthetlent tesz érthetővé , hanem az ok és okozat közötti összefüggés elvénél fogva, és a következtetés törvénye által, még a jövőbe is enged pillantani. Valamint viszont a jelen a múltra viszi vissza emlékezetünket, és a romok a dúló vihar’t, a hullámzó habok az okokat juttatják eszünkbe, melyek azokat felkorbácsolák. A fa, mely ma oly erősen küzd az idő viszontagságaival, egykor csak mag és gyönge csira volt; hasonlóképen van az emberiség és nemzetek történetében. Itt is megvan mindennek a maga magva; meg amaz eseményeknek , melyek a nemzeteket a nemzeti dicsőség zenitjére emelik; meg ama halálnak, „hol a temetkezés fölött egy ország vérben áll.“ Szerencsés nemzet, mely azt fölismeri! És ebben van haszna és fontossága az alapos történelmi tanulmányoknak. Úgy véljük tehát, nem teszünk érdektelen szolgálatot, ha e lapokban az oroszországi viszonyoknak biztos adatok nyomán rövid vázlatát adjuk; később e czikksorozattal összefüggőleg Lengyelországról is fogunk szólani. I. Vallási ügy. Ismertetésünket a vallási kérdéssel kezdjük meg. A vallás az egyes ember, nemzetek és birodalmak történetében egyaránt elhárító jelentőséggel bír, és valamint visszaélnek vele nemtelen czélokra egyesek, úgy vajmi sokszor használtatik az politikai czélokra takaró köpenyül! Midőn I. Péter czár, kit Oroszország ujjáteremtőjének méltó joggal nevezhetni, a főpapi méltóságot s hatáskört is császári koronájával egyesité, az első jogtalanságot követé el a vallás-és lelkiismereti szabadság ellen. Utódai követték nyomdokait, de különös munkája a gondviselésnek, hogy midőn a leigázott nemzetek fölött a zsarnokság vasvesszejét engedi suhogni, a vallásban oly lelki erőt s vigaszt fakaszt, mely a legnagyobb zsarnok dühét is lehűti, s szándékai kivitelének útjába győzhetlen akadályokat gördít. így volt ez egykor másutt és mindenütt, igy van ma is Lengyelhon vérrel áztatott földjén. A függetlenség jelszava, mely zászlaján olvasható, vallási és politikai jogaik kivivására lelkesíti a hős lengyeleket; de a mi lelkesedésüket leginkább fokozza, mi nemcsak a csatatéren, de az utczákon, és a családok tűzhelyénél is látható elszántság, vértanúi önfeláldozás s halálmegvetés megfoghatóan fényes példáit mutatja; kétségbeesett elkeseredése a szivnek, mely hazája romjain meghal, hogy az éljen: — ama lelki és elviselhetlen fájdalomból ered, hogy hitelveik szerint szabadon nem imádhatják Istenöket, mert kath. hitökben megsértve, bántalmazva vannak. Lengyelországban a róm. katholikusok ellen intézett üldöző rendszabályok 1832. évben kezdődtek az által, hogy a róm. k. egyházak és zárdák a g. egyháznak adattak át, azon ürügy alatt, hogy az oda telepitett orosz gyarmatok lelki szükségei födöztessenek. A nagymérvű orosz gyarmatosítás e szerint főeszközül szolgált a felolvasztásra , mihez a viszálkodás felhasználható anyagául járult: a vegyes házasságok kérdése, mely akkoriban Németország különféle részeit s Posen herczegséget is nagy izgatottságban tartá. Például az augustowai püspöknek e tárgyban köröztetett pásztori levele valóságos kihívásnak tekintetett, melyben ilynemű frigyek megáldását még téritvény mellett is azon oknál fogva tiltá be, mert úgymond,